Egy hajléktalan fennhangon hirdeti az igét a villamoson. Csak nyolc általánost végzett, de tudja, mi a legfontosabb kérdés a világon. Elárulja, hogy a kérdés négy betűből áll, és úgy hangzik:
Aranytsillag: - (ránéz a naptárra: "Zsolt, Ezékiel", majd bizonytalanul) Akkor a keresztapukádat, ugye, Zsoltnak hívják?
"Arra
gondoltam, hogy van két és fél órám, és azt csinálhatok vele, amit
akarok. Arra gondoltam, hogy az ember addig fiatal, amíg hébe-hóba van
ilyen két és fél órája. Nem sürgetik. Nem várják. Nem marasztalják.
Senkitől sem fél, és senkit sem irigyel; csak van. Arra is gondoltam,
hogy ez el fog múlni, de elhessegettem ezt a gondolatot." (Örkény István)