A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sprachlos und kalt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sprachlos und kalt. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. szeptember 14.
2013. szeptember 8.
2013. január 12.
Egy karácsonyfát görgetett el mellettem a szél, mikor a panelházak között vágtam át a metsző hidegben, este, pénteken. Visszanézve még láttam, hogy az úttestre gurult, pördült egyet a járda túlsó peremén, majd földet érve megállt, szemközt a szelektív hulladékgyűjtő kukákkal.
Címkék:
csend,
évszak,
hangulat,
időjárás-jelentés,
karácsony,
sprachlos und kalt
2012. június 11.
pilinszky jános: téli ég alatt
Cholnoky Tamásnak
Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.
A szomorúság tétován
kicsordul árva számon.
Mivé is lett az anyatej?
Beszennyezem kabátom.
Akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
Oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.
Tovább nem ámitom magam,
nincsen ki megsegítsen,
nem vált meg semmi szenvedés,
nem véd meg semmi isten.
Ennél már semmi nem lehet
se egyszerűbb, se szörnyebb:
lassan megindulnak felém
a bibliai szörnyek.
2012. június 3.
2012. május 28.
2012. április 30.
percy bysshe shelley: visszaemlékezés - jane-nek
Most már a sok nap véget ért:
a szép és tág napok közül
a végső, gyönyörű halott.
Emlékezet! Föl és dicsérd,
mint szoktad – sírversét a múlt
dicsőségnek már írhatod –
a föld szép arca elborult,
ránc ül az égi szem körül.
a szép és tág napok közül
a végső, gyönyörű halott.
Emlékezet! Föl és dicsérd,
mint szoktad – sírversét a múlt
dicsőségnek már írhatod –
a föld szép arca elborult,
ránc ül az égi szem körül.
A Fenyvesek közt, óceán
partjára vitt az út,
a vihar ült sötét tanyán,
a szél fészkébe bútt.
Felhők eltűntek játszani
s alvó halk habon át
láttuk a mélybe szállani
a Mennyek mosolyát.
Ó, az az óra tán az ég
mögül hullott le ránk;
láttuk, a nap fölött hogy ég
egy édenkerti láng.
partjára vitt az út,
a vihar ült sötét tanyán,
a szél fészkébe bútt.
Felhők eltűntek játszani
s alvó halk habon át
láttuk a mélybe szállani
a Mennyek mosolyát.
Ó, az az óra tán az ég
mögül hullott le ránk;
láttuk, a nap fölött hogy ég
egy édenkerti láng.
Magányos óriások között
álltunk, fenyők alatt,
mint kígyók teste gyűrűzött
sok széltől zord alak,
de rájuk minden lágy-meleg
azúr fuvallata
oly szín-összhangot hízeleg,
mely ég sugallata,
s zöld hullámon, zöld fák csúcsán
ugyanegy álom ült,
mint erdőn, mely az Óceán
mélyébe elmerült.
álltunk, fenyők alatt,
mint kígyók teste gyűrűzött
sok széltől zord alak,
de rájuk minden lágy-meleg
azúr fuvallata
oly szín-összhangot hízeleg,
mely ég sugallata,
s zöld hullámon, zöld fák csúcsán
ugyanegy álom ült,
mint erdőn, mely az Óceán
mélyébe elmerült.
Az volt a csend! – Oly kötelék
tartotta kötve ott,
hogy megnőtt hallgatása még,
ha harkály kopogott.
Nem rezzent egyetlen virág,
ha béke-lehelet
szállt rajtunk át, s a némaság
csak megnövekedett.
Úgy tűnt, a kopár, messze hegy
fehérlő vonalát
s előttünk a virágot egy
bűvös kör fogta át –
borzongató hatású báj
halk szellemélete –
s egy percnyi békét élt a táj
harcos természete;
s a bűvös kör központja ott
gyönyörű, eleven
alak volt, s ott élt a halott
csönd lelke: szerelem.
tartotta kötve ott,
hogy megnőtt hallgatása még,
ha harkály kopogott.
Nem rezzent egyetlen virág,
ha béke-lehelet
szállt rajtunk át, s a némaság
csak megnövekedett.
Úgy tűnt, a kopár, messze hegy
fehérlő vonalát
s előttünk a virágot egy
bűvös kör fogta át –
borzongató hatású báj
halk szellemélete –
s egy percnyi békét élt a táj
harcos természete;
s a bűvös kör központja ott
gyönyörű, eleven
alak volt, s ott élt a halott
csönd lelke: szerelem.
Néztük az erdőmélybe bújt,
sötét tócsák vizét;
a lenti zöld világba hullt
egy-egy darab kis ég;
a barna földben remegett
egy bíbor boltozat,
az éjnél feneketlenebb
s napnál világosabb –
s az egész erdő benne ring,
ahogy csak odafenn,
itt szebb a szín és forma, mint
a tágas tereken.
S látszott a fű, és úgy sütött
a mélyzöld fák alatt
a dél, akár felhők között
csillámló virradat.
Ily képet nem terem a föld –
ilyet képzelt s kívánt
a vízi szerelem a zöld
fenyőerdő iránt.
És ott derengett mindenen
elysiumi fény:
lágyabb a napfény odalenn
s a lég a víz színén.
S mint egy imádott nő, e lét
a víznek adta át
hívebb, valódibb lényegét,
legkisebb vonalát;
míg jött egy szél s úgy fújta szét
e sok lágy vonalat,
mint lelkünk legszebb képzetét
egy hűvös gondolat.
De míg te mindig szép leszel
és zöld a fák színe,
a víz gyakrabban nyugszik el,
mint Shelley szelleme.
sötét tócsák vizét;
a lenti zöld világba hullt
egy-egy darab kis ég;
a barna földben remegett
egy bíbor boltozat,
az éjnél feneketlenebb
s napnál világosabb –
s az egész erdő benne ring,
ahogy csak odafenn,
itt szebb a szín és forma, mint
a tágas tereken.
S látszott a fű, és úgy sütött
a mélyzöld fák alatt
a dél, akár felhők között
csillámló virradat.
Ily képet nem terem a föld –
ilyet képzelt s kívánt
a vízi szerelem a zöld
fenyőerdő iránt.
És ott derengett mindenen
elysiumi fény:
lágyabb a napfény odalenn
s a lég a víz színén.
S mint egy imádott nő, e lét
a víznek adta át
hívebb, valódibb lényegét,
legkisebb vonalát;
míg jött egy szél s úgy fújta szét
e sok lágy vonalat,
mint lelkünk legszebb képzetét
egy hűvös gondolat.
De míg te mindig szép leszel
és zöld a fák színe,
a víz gyakrabban nyugszik el,
mint Shelley szelleme.
(Fordította: Vas István)
Címkék:
csend,
idézet,
l'instant suspendu,
sprachlos und kalt,
szenvedély,
természet
2012. március 31.
szélnek feszülő vitorlák
Mintha óriás vásznakat ráznának, rángatnának. Csapdos a szél.
Mintha tömör anyag ütődne a tárgyaknak. Verdes a szél.
Mintha áttetsző üvegfalak rohannának. Süvölt a szél.
Mint a megsarkantyúzott ló. Vágtat a szél.
Mint lakatlan szobába. Bevág a szél.
Mint kivert kutya. Vinnyog a szél.
Mint éhes ordas. Lohol a szél.
Mint riadt őz. Lapul a szél.
Mint tévedt vándor.
Tekereg a szél.
Mint ........
A szél.
Szél.
zél.
él.
l.
.
2012. március 8.
2012. március 1.
2012. február 24.
azoknak, akik (nem) tudnak franciául
jacques prévert: déjeuner du matin
Il a mis le café
Dans la tasse
Il a mis le lait
Dans la tasse de café
Il a mis le sucre
Dans le café au lait
Avec la petite cuiller
Il a tourné
Il a bu le café au lait
Et il a reposé la tasse
Sans me parler
Il a allumé
Une cigarette
Il a fait des ronds
Avec la fumée
Il a mis les cendres
Dans le cendrier
Sans me parler
Sans me regarder
Il s'est levé
Il a mis
Son chapeau sur sa tête
Il a mis son manteau de pluie
Parce qu'il pleuvait
Et il est parti
Sous la pluie
Sans une parole
Sans me regarder
Et moi j'ai pris
Ma tête dans ma main
Et j'ai pleuré
2011. december 3.
"Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.(...)"
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.(...)"
/Radnóti Miklós: Hetedik ecloga/
2011. november 19.
2011. november 6.
Rammstein: Ohne dich
Ich werde in die Tannen gehen,
Dahin, wo ich sie zuletzt gesehen
Doch der Abend wirft ein Tuch aufs Land,
Und auf die Wege hinterm Waldesrand
Und der Wald er steht so schwarz und leer,
Weh mir oh weh, und die Vögel singen nicht mehr...
Ohne dich kann ich nicht sein – Ohne dich,
Mit dir bin ich auch allein - Ohne dich.
Ohne dich zähle ich die Stunden – Ohne dich,
Mit dir stehen die Sekunden – Lohnen nicht.
Auf den Ästen in den Gräben,
Ist es nun still und ohne Leben
Und das Atmen fällt mir ach, so schwer,
Weh mir oh weh, und die Vögel singen nicht mehr...
Ohne dich kann ich nicht sein – Ohne dich,
Mit dir bin ich auch allein - Ohne dich. (Ohne dich)
Ohne dich zähle ich die Stunden – Ohne dich,
Mit dir stehen die Sekunden – Lohnen nicht, ohne dich.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




