A következő címkéjű bejegyzések mutatása: családi komédia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: családi komédia. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. október 24.

 




Gréti felkelt az ebédlőasztaltól és elvonult rajzolni. Pár perc múlva visszatért egy képpel, amire az összes háziállatát (alle zusammen hat darabot) felrajzolta. Mindegyikük fölé írta a nevüket. Az utolsó a sorban a Nyúton névre hallgató tacskó volt. Mondta, hogy ezt nekem rajzolta. 

Gréti később újra eltűnt. Pár perc múlva egy újabb képpel jött vissza, melyek három punk stílusú szereplő állt egymás mellett, alattuk pedig nagyon sok mosolygós fej töltötte ki a lapot. Kérdeztem, mit ábrázol a kép? Ő mondta, hogy az egyik kedvenc sorozata szereplőit, akik énekesek és éppen fellépnek egy színpadon, az alattuk levő sok fej pedig a közönség. Mondta, hogy ezt is nekem rajzolta.

Búcsúzásnál Gréti oda állt elém. Adtam egy-egy puszit egyik és másik arcocskájára is. A szülei rászóltak, hogy ő is adjon puszit. Ő nagyon szégyenlősen állt, mire mondtam neki, hogy nem kell puszit adni, én mindenesetre ha megengedi, megpuszilom még egyszer, és ha úgy érzi, ő is akar puszit adni, akkor adhat, ha pedig nem érzi úgy, akkor nem kell. Megpusziltam megint mindkét arcát, mire ő váratlanul szorosan átölelt és alig akart elengedni. 






 




Ma virágot vittünk Anyukámmal a nagymamám sírjához. Szépen lesöpörtük a sírfedélről a száraz leveleket, eligazítottuk a virágokat, meggyújtottuk a gyertyát, imádkoztunk. Még álltunk ott pár percet a sír előtt, mikor Anyukám teljesen váratlanul nyomott egy puszit az arcomra, azzal, hogy ezt Mamika küldi. 

Én nem tudom, hogy akkor és ott valójában mi történt, de valahonnan a szívem legmélyéből egyszeriben potyogni kezdtek a könnyeim. Anyukám magától sosem szokott engem megpuszilni... Szóval ez a puszi most tényleg valaki mástól jött.







2026. szeptember 29.

 




Tündérbarátnőm és finn férje írták alá azt a meghatalmazást, amivel anyukámnak ma menni kellett a hivatalba. Az ügyintéző először nem akarta elfogadni Jukka aláírását, de aztán megnézte a lakcím-nyilvántartóban, és mivel látta, hogy a feltüntetett címre van bejelentkezve, ezért végül kiadta a kért iratokat. Ha Anyukám egy nappal később ment volna, Jukka már nem lett volna benn a lakcím-nyilvántartásban, mivel holnaptól Svédországba költöznek. Tökéletes időzítés.






 




Anyukám minden nap elment megnézni, hogy halad a felújítás. A mai napot kihagyta. Délután csörgött a telefonja: a festő kereste megkérdezni, minden rendben van-e, mivel szokatlan volt, hogy ma nem látta, és aggódni kezdett érte. 






2025. január 13.

 



Marcsi: - Amikor már indultunk, Nórika még az ajtóban odajött hozzám és azt mondta: mama, most fogjuk meg egymás kezét, és varázsoljuk azt, hogy így szoborrá változunk, mert akkor soha, de soha nem tudjuk elhagyni egymást!






2025. január 12.

 




A kiállításra szétnyitható székeket osztogattak. Anyukám megkérdezte a jegyszedőt, hogy őt is elbírja-e. A jegyszedőnő őszintén felnevetett, és megnyugtatta a szék stabilitása felől. 

Anyukám a szétnyitható széket végül ugyan nem használta, de azt hurcolni kellett végig a kiállításon. Ahogy cipelte, véletlenül beleütközött vele a földre fektetett cselló lábába. Bocsánatot kért a csellistától, aki elnézően legyintett, hogy nincsen semmi gond. Öt perccel később bemutatta a közönségnek a csellóját, amiről megtudtuk, hogy egy 1700-as évekből származó műemlék jelentőségű darab. 






2024. december 2.

 





Anyu: - Én ezt nem bírom! Nekem ez már túl sok!
Én: - Anyu, én voltam az, aki kigondolta 18 főre, 0-85 éves korosztályig az ajándékokat, én mentem el megvenni őket, én állítottam össze a csomagokat, Szegedre én fogok levezetni és onnan vissza is én vezetek majd. Pontosan mi az, ami Neked (!) ebben túl sok?
Anyu: - Hát ez a stressz!






2024. szeptember 8.

"sminkbaleset"

 




A kocsiban valahogy szóba került a Schindler listája. Felidéztem magamban a jelenetek drámaiságát, és ahogy így beszélgettünk, a napszemüveg alól csöndesen folyni kezdett a könnyem. Ez még önmagában nem lett volna probléma. A probléma ott kezdődött, hogy a szempillaspirálom nem volt vízálló, és ahogy a könnyek elkezdték feloldani, veszettül kezdte marni mindkét szememet. Külterületen haladtunk, a forgalom 70 km/h-át diktált, leállósáv, kijárat sehol. Két hunyorítás között próbáltam tartani a kocsit az úton, és imádkoztunk, hogy a következő benzinkút minél hamarabb tűnjön fel. 







2024. július 29.

🍀

 



Nincs okom panaszra. Ezen a nyáron hat darab négylevelű lóherét találtam, melyek mindegyike így vagy úgy Édesapámhoz köthető. Egyet a nagymamám által neki ajándékozott Bibliában, a másik ötöt Kanadában, mely ország számomra egybeolvad Édesapámmal.







 





Mi a varázslat? Talán csak egy kicsike ház, amiben nincsenek fölösleges holmik, egy parányi előkert és hozzá egy fűnyíró, és tudni azt, hogy ugyanez másoknak is megadatik. 








toronto

 



A repülőgép egy kifutópályányi szigeten tesz le, az első látvány pedig, ami a bőröndöt frissen felkapva elébem tárul, a város mágikus felhőkarcolói. Üdv Torontóban.









2024. február 19.

 




Azért az már egy elég magas szint, amikor Anyukám szalonnával tekeri körbe a hurka-kolbászt.






2023. október 24.

 





Anyukámnál gránátalmafa nő minden évben bő termést hozva. A beért gyümölcsök zamata azonban még messze marad a mítoszok vérédes maghúsának ízvilágától. Mondhatni ehetetlenül savanyú. Anyukám erősködik, hogy meg kell enni, mert sok benne az antioxidáns, amit nem hagyhatunk veszendőbe. Szerinte nem szemenként, hanem kanálnyi mennyiségenként kell fogyasztani, az tompítja az ízét. Ennek igazolásaként le is nyel rögtön egy evőkanálnyival.



(Kép: Dante Gabriel Rossetti: Proserpina/Persephone)





2023. október 15.

 



Nekikezdtem az ebédre készült csirkehúsnak, de olyan áporodott íze volt, hogy szinte azonnal rosszul is lettem tőle. Anyukám nem érzett semmi különöset. Majd vacsorára adtam neki még egy esélyt és csodálkozva tapasztaltam, hogy egész fogyasztható, már majdnem finom. 

Másnap ebédnél úgy döntöttem, hogy megeszem még a maradékot. Hát megint borzalmas volt. Mondtam is, hogy ez a hús csak este jó.





 




Anya: - Miről szól ez a könyv? - kérdezi kíváncsian.
Én: - Arról, hogy minden nőben él egy farkas - válaszolom. 
Anya: - Én nem tapasztaltam, hogy bennem farkas élne - mondja hetvennégy évével szórakozottan.
Én: - Még! - vágom rá határozottan.






 




Hullócsillagokat számolunk az augusztusi éjszakában, Balatonon. Már legalább öt-hat suhant át az égen.

Anya: - Mennyien vannak! Mindjárt a nyakamba is idehull egy kis csillag!
Én: - Itt vagyok! - mondom hirtelen és szeretettel átölelem egy puszit nyomva az arcára.






2023. február 12.

 




Régen volt már együtt a nagy család. Annyira szeretettel és gazdagon éreztük magunkat, hogy elfelejtettünk fényképet készíteni.






2022. november 24.

 




Ennek a játéknak a neve: nem kapsz el sosem. 
Sosem. 
Sosem....

Bármit teszel.

Sosem.






(Hagyjuk abba ezt a játékot, és öleljük meg egymást.)




2022. január 31.

 




Kint szélvihar tombol. Anyukám bejön az udvarról és elégedetten adja tudtomra, hogy kitámasztotta a huzatot. Majd értetlenkedő arckifejezésemet látva gyorsan hozzáteszi, hogy a kocsiponyvára gondolt.







2021. június 10.

 




Este kilenc órakor ismeretlen számról hívtak telefonon. A vonal túlvégén egy férfi szólt bele a kagylóba, mondta, hogy a rendőrségtől keres, ne ijedjek meg, de Anyukámat a szomszédok egész nap nem látták, keresik telefonon, hallják is, amint az a házban kicsöng, de nem veszi fel senki, az ingatlanban nincsen mozgás, aggódtak, ezért riasztották a rendvédelmi szervet. Gyorsan hívtam a Keresztapukámékat, hátha Anyukám náluk van vendégségben, de ott sem volt, a hívás nyomán csak Keresztapukám pattant rögtön a kocsiba és hajtott menten a helyszínre. Visszahívtam a rendőrt, aki mondta, hogy ki fogják hívni a katasztrófavédelmet, hogy be tudjanak hatolni az ingatlanba. Kijöttek a tűzoltóktól tízen, a mentőktől ketten, ott álltak a kerítés előtt a szomszédok, végül Keresztapukám is  a helyszínre érkezett.

Mindeközben Anyukám az egyik barátnőjénél vacsorázott, kedélyesen elbeszélgettek, csomagoltak is neki egy kis elemózsiát, majd a vendégség végeztével kényelmesen, kezében a kis ételcsomaggal andalgott hazafelé, útközben a tűzoltó autót is elengedte, gondolván, hogy annak nálánál sürgősebb dolga akad. Már a létrát tették át a kerítésen, amikor megérkezett. Mondta, ha pár perccel később fut be, akkor az emeleti erkélyajtó törték volna fel és onnan jutottak volna be a lakásba, amit nagyon fájlalt volna, mivel a fenti szobát - így mondta - aznap takarította ki szép tisztára.