Gréti felkelt az ebédlőasztaltól és elvonult rajzolni. Pár perc múlva visszatért egy képpel, amire az összes háziállatát (alle zusammen hat darabot) felrajzolta. Mindegyikük fölé írta a nevüket. Az utolsó a sorban a Nyúton névre hallgató tacskó volt. Mondta, hogy ezt nekem rajzolta. 

Gréti később újra eltűnt. Pár perc múlva egy újabb képpel jött vissza, melyek három punk stílusú szereplő állt egymás mellett, alattuk pedig nagyon sok mosolygós fej töltötte ki a lapot. Kérdeztem, mit ábrázol a kép? Ő mondta, hogy az egyik kedvenc sorozata szereplőit, akik énekesek és éppen fellépnek egy színpadon, az alattuk levő sok fej pedig a közönség. Mondta, hogy ezt is nekem rajzolta.

Búcsúzásnál Gréti oda állt elém. Adtam egy-egy puszit egyik és másik arcocskájára is. A szülei rászóltak, hogy ő is adjon puszit. Ő nagyon szégyenlősen állt, mire mondtam neki, hogy nem kell puszit adni, én mindenesetre ha megengedi, megpuszilom még egyszer, és ha úgy érzi, ő is akar puszit adni, akkor adhat, ha pedig nem érzi úgy, akkor nem kell. Megpusziltam megint mindkét arcát, mire ő váratlanul szorosan átölelt és alig akart elengedni. 

 

Ma virágot vittünk Anyukámmal a nagymamám sírjához. Szépen lesöpörtük a sírfedélről a száraz leveleket, eligazítottuk a virágokat, meggyújtottuk a gyertyát, imádkoztunk. Még álltunk ott pár percet a sír előtt, mikor Anyukám teljesen váratlanul nyomott egy puszit az arcomra, azzal, hogy ezt Mamika küldi. 

Én nem tudom, hogy akkor és ott valójában mi történt, de valahonnan a szívem legmélyéből egyszeriben potyogni kezdtek a könnyeim. Anyukám magától sosem szokott engem megpuszilni... Szóval ez a puszi most tényleg valaki mástól jött.