Anya: - Hogy haladsz a munkáddal?
Én: - Írtam egy verset franciául...

Láttam egy képet, amiről egyből ő jutott az eszembe:

Visszaírt, hogy ez a kép majd' egy évig kint volt a frigóján. (Sosem jártam nála.) Úgy látszik, megértettem valamit.

szabó lőrinc: két ország határán

Ha még megkivánsz,
megkivánlak érte,
kevés már a kedvem
földi jóra, szépre,
kezdek öltözködni
jégbe, hófehérbe.

Nem érek rá többé
könnyű ölelésre,
ha nagyon szeretsz,
hálás leszek érte,
ha nem csábitasz el,
magad vesztesége.

Én már csak az égre
nézek fel maholnap,
két ország határán
lábaim topognak,
az is csak búcsú, ha
szivedbe botolnak.

Ha még itt marasztalsz,
hálás leszek érte,
nagyon nehéz az út
az őszbe, a télbe,
nem kisérhet oda
nyarad édessége.

Megyek mégis. Kell a
béke tisztasága,
nem tudom, mit ér, de
ma még fáj az ára;
várjak, most, miattad,
várjak, utoljára?

Sirva így bucsúzom,
régi életemtől,
ha nem húzom is ki
kezed a kezemből:
nincs út visszafelé
e szomorú percből.

Öltöztet az idő
jégbe, hófehérbe,
két országban járok,
mindegyiktől félve;
akármit választasz,
megszenvedek érte.

M. mesél

: - Egy részeg lány a busz elé rohant. A sofőr már nem tudott fékezni. Az utasok közül páran a lányhoz rohantak segíteni, páran a sofőrt támogatták. A boltos kijött az üzletéből, kérdezte, hívtunk-e mentőt, rendőrt, tud-e tenni valamit. Hozott egy pohár vizet a vezetőnek. A járókelők közül és a buszon utazók közül is ott maradtunk tanúskodni. Vannak jó emberek. Nem igaz, hogy nincsenek. 

michael ende: momo (részlet)

"- Mikor születtél?

Momo töprengett, s végül azt mondta:

- Ameddig visszaemlékezem, mindig itt voltam."

tesz-vesz kórház

A néni megkérdezi, hány éves vagyok. Mert akárhogy néz, nem tudja megsaccolni. Még azt sem, hogy tanuló vagyok-e, vagy már dolgozom. Szerinte nincsen korom.

tesz-vesz kórház

Angyal műtőslányka: - Egy fiatal lánynak amputálni kellett a karját. A doki sírt a műtét előtt. Ötvenes, nagydarab férfi.

Az ember tettei, szavai és talán még a gondolatai is a halálával válnak véglegessé.

oloffson placid atya: a túlélés négy szabálya

1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.

2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni, és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.

3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.

4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.

“Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?”

Oloffson Placid, 2007

optimizmus

A virágos bódéban adventi koszorút árulnak, élő zölddel, darabját 4-5.000,- Ft-ért.