Az osztályvezetőmnek volt egy csodaszép, kézzel festett, virítóan pipacsos bögréje. Minden nap abból teázott. Én pedig mindennap láttam ezt a csodaszép bögrét, és nagyon, de nagyon szerettem volna, ha nekem is lehetett volna ilyen. Persze több évvel azelőtt vette. Valamilyen kis faluban. Egy alkalmi vásáron... Így meg kellett elégednem a pipacsos bögre mindennapi látványával.
Aztán eljött a karácsony. Miután kibontottuk az összes ajándékot a fa alatt, Anyukám felugrott, hogy hát a Marika néni ajándékáról teljesen meg is feledkezett! (Marika néni Anyukám Balatonon élő barátnője, akivel egyszer futólag találkoztam.) Majd behozott egy szatyrot, és elém tette, hogy nézzem meg, mi van benne, de vigyázzak, csak óvatosan bontsam ki a papírba csomagolt tárgyakat! Hát, ahogy kibontottam a csomagolást, egy gyönyörű, kézzel festett, pipacsos bögre került a kezembe! Alig győztem álmélkodni! Anyukám biztatott, hogy nézzem még tovább az ajándékokat, mert van hozzá tányér is! Erre a másik papírból egy pipacsos kistányért bontottam ki.
Soha nem mondtam Anyunak, hogy pipacsos bögrét szeretnék. Marika néninek még úgy sem. Csak ültem a fa alatt, előttem a pipacsos ajándékokkal, lelkemben végtelen hálával, csodálkozással és örömmel.
Anyukám elmesélte, hogy Marika néni testvére keramikus, és időszakonként hívni szokta Marika nénit, hogy garázdálkodjon szabadon a szépséghibás termékei között. Ilyenkor Marika néni akármennyi kerámiát elhozhat teljesen ingyen.
A szépséghibát azóta sem találtam meg sem a bögrén, sem a tányéron.
Máté 6:32-33. "Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek."
