Akit szeretünk

Egy koromsötét szobában csupán egy szál gyertya világít. Kis lángja büszkén kihúzza magát, mert fényével megtölti az egész szobát. Nézzük, nézzük a tűz táncát, majd lehunyjuk szemünket. Kizártuk magunkból a szobát, a világot. De a kicsiny gyertyát nem tudtuk kizárni. Csukott szemünk mögött is ott lobog büszkén a lángja, száll fel-le, távolodik egyre, de nem tűnik. Beleégette magát képe a szemünkbe.

NEMES NAGY ÁGNES: 

ISTENRŐL

Hiánybetegségeink legnagyobbika

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-
Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba –
felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba
egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy
makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem
tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként
létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál
volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése?
Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben?
Tudod te, milyen a félelem? A testi kín?
A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik
a gyilkos?

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg

megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked
fölötted?

Egy szót se szóltam.

"...Die Mauern stehen
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen."

/Friedrich Hölderlin: Hälfte des Lebens/

nyelvóra reggel nyolckor

Melyik a kakukktojás?
citrom - alma - ananász - banán



Tanuló 1.: - Szerintem a citrom.
Tanárnő: - Miért?
Tanuló 1.: - Mert az az egyetlen zöldség.
Tanárnő: - Valakinek esetleg van más ötlete?
Tanuló 2. - Szerintem is a citrom.
Tanárnő: - Miért?
Tanuló 2. - Mert ezek közül az az egyetlen, amelyik sárga.

érzed

Érzed, hogy van abban valami természetellenes, hogy az éjszakák kézen fogva járnak, nem emel fel a keresztre feszítés és nem húz le gyalázat.

piaf

- Aimez-vous la nuit?
- Oui, avec beaucoup de lumière.
- L'aube?
- Oui, avec un piano et des amis.
- Si vous aviez un conseil à donner à une femme, quel serait-il?
- Aimer.
- A un enfant?
- Aimer.
- A une adolescente?
- Aimer.

hol van az űr, kint-e vagy bent, urak, asszonyságok?

Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára 

REGÖS PROLÓGUSA
Haj regö rejtem
hová, hová rejtsem...
Hol, volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?

 
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?

 
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.

 
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.

 
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.

 
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok.