kitérő

Érezted már, hogy a régi, megszokott utak egy nap mind másfelé indulnak?

iroda

(Főnök szedelőzködik)

Én: - Ne, ne, ne, még ne menj el, mindjárt megvan!

Főnök: - Én igaziból csak ebédelni indultam...

Én: - Ja. Jó. Akkor elmehetsz.

Főnök: - Köszönöm.

A meglepetés forrása a felismerés.

petri györgy: reggeli kávézás

Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
– ez hűl, amaz melegszik.


Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél – halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.


Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak 

italo calvino: az egymást keresztező sorsok kastélya (részlet)

"- És mit kérsz cserébe?

- A lelkedet! - válaszolta Mefisztó.

- A lelkemet? - kérdezhette újból a mi Faustunk. - Hátha nincs is lelkem?!"

Csak ez az őszi pillanat lenne mindennél maradandóbb!

A humor forrása a meglepetés.

őszi reggel munkába menet

Minden képlékeny, nem kapott még formát. A város mindennapi megszületésének nyirkos ködétől gyöngyösek az utcák. Aranypor ömlik el a dértől hajlott füvek felett, s a villanypóznák betontestéhez simuló árnyékok közül óvatosan kúsznak a magasba fürge fénymókusok. 

Szembe megyek a nappal: az utcán, előttem, táskával a kezükben sötét, munkába igyekvő emberek. Hátuk mögül ragyognak elő a napsugarak. És hirtelen észreveszem mindegyik feje körül az öntudatlanul hordozott, törékeny aranyglóriát.

őszi séta

Sétálok az utcákon. A beton már hűvösen keményedik a talpam alatt, de a kutyák még lustán nyújtóznak el a nyár utolsó sugaraiban. Egy kerítésen túlról családi idill mondatfoszlányai szegődnek mellém és kísérnek el egy darabon. Apuka a kislányához:

- Kicsi virágszálam, suhanj ide hozzám! ...De várj, még ne, előbb szólj a mamának, hogy a sör ott van az ágyon, azt adja oda neked!