Minden képlékeny, nem kapott még formát. A város mindennapi megszületésének nyirkos ködétől gyöngyösek az utcák. Aranypor ömlik el a dértől hajlott füvek felett, s a villanypóznák betontestéhez simuló árnyékok közül óvatosan kúsznak a magasba fürge fénymókusok.
Szembe megyek a nappal: az utcán, előttem, táskával a kezükben sötét, munkába igyekvő emberek. Hátuk mögül ragyognak elő a napsugarak. És hirtelen észreveszem mindegyik feje körül az öntudatlanul hordozott, törékeny aranyglóriát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése