ez nem egy polc, csak ha te úgy döntesz, hogy az /ikea/

"- Hány szobátok van?

- Nem tudom.

- Hogyhogy nem tudod?

- Még sohasem számoltam meg.

- De hát nagy a lakásotok vagy kicsi?

- Hát úgy...

- Vagyis?

- Közepes.

- No hát írd le.

- Olyan, mint más lakás, nincs mit leírni rajta.

- De hát csak nem üres a lakásotok? Biztosan vannak benne bútorok.

- Igen, a szokásos bútorok vannak benne, ágyak, karosszékek, szekrények.

- Milyenek a bútoraitok?

- Hát, tudom is én, olyanok, mint a többi bútor.

- Vegyük például a szalont. Van szalonotok?

- Igen.

- Milyen bútorok vannak benne?

- A szokásos bútorok: székek, kis asztalok, karosszékek, díványok, mint minden szalonban.

- És milyen stílusúak?

- Nem tudom.

- Hát végül is milyen színűek?

- Nincs színük."

(Alberto Moravia: Az unalom)

kultúrest vol. 3.

Minden csillogásnak van kulisszája és személyzete, és mindig van valaki, aki hiába öltözik ki. A mozivászon és a festővászon közötti legnagyobb művészet az ember. A közös érzésből kirekesztődik, aki nem részese az élménynek. Gondolatvásznak: a filmvászon és a koponya csontvászona. Két vásznon peregnek az ember fantáziájának szüleményei, és a gondolatok kiválva a testből, fel-felosonnak azon a lépcsőn, ahol ember nem jár. Egyirányú lépcső: nem fel-, csak lefelé vezet.
A film végeztével lassan pislákolni kezdenek a lámpák. Mindenki kénytelen újra felvenni kabátját, kalapját. A némaság oldódik. Egy halk viszontlátásra. A megvilágított lépcsőház apránként engedi be a fényt. Ahogy a test elindul felfelé, útközben találkozik a lélekkel, és mire kiérnek az utcára, már újra eggyé váltak, mintha ott lenn, a sötétben nem történt volna semmi. De az ember még tétován emlékszik, érzi, hogy más ment be és jött ki a kapun. Mindenki egy ilyen titokkal érkezik ki az utcára, aki részese volt ennek az elnyújtott katarzisélménynek, vagy megállt annak holdudvarában. Ez a jótékony, minden fájdalmat és gondot feledtető félhomály: a mozi.
Aztán egy pár útkereszteződés után az ember teljesen visszanyeri lélekjelenlétét.

(Edward Hopper: New York Movie)

vizsga

Diák: - Az előadáson elhangzott svéd jogeset szerint...
Gellér: - Meg tudná mondani, mi volt ennek a jogesetnek a címe?
Diák: - ... Ez nem hangzott el előadáson.
Gellér: - Úgy van.

mihalik enikő: a magyar kaméleon

Ps: Jelenítsétek meg új ablakban, és nagyítsátok ki! Érdekes!

Apukám mindig is mondta, hogy csak sarokházat ne vegyen az ember, mert ott két utcafronton is lapátolni kell télen a havat. Amen.

Elkezdtem az államvizsgákra való felkészülést: beszereztem egy könnyálló szempillaspirált.