Majdnem rá köszöntem, mert emlékeztetett valakire, akit nem ismerek.

szürreális

Esküvőről hazafelé menet kiszállok egy addig ismeretlen olasz család mellől a taxiból. Alighogy becsukom magam mögött a kocsi ajtaját, az éjféli utcán fényvisszaverő-mellényes, hét-nyolc éves gyerekekből álló csoport tanári vezetéssel biciklizik át előttem. A csoportból kiválik egy kisfiú, felém fordulva megállítja a biciklijét, rám néz és megjegyzi, hogy nagyon jól nézek ki. Aztán teker tovább.

"On a tous 20 ans, le reste c'est de l'expérience."

Astoria, aluljáró. Hajléktalanféle srác veri a taktust, közben üvölt:

TÚL SOKA ZÉ LET MOCSARAFÖLÖTTA SZÚNYOG

"megint meghalt valaki, aki már kezdettől fogva sokkal nagyobb bizalommal és szeretettel volt irántam, mint amit a találkozásaink jellege indokolt volna. 

órákat nézek ki az ablakon. azt talán már értem, hogy nem lehet mindent ugyanazoknak és ugyanúgy visszaadni. de abban biztos vagyok, hogy adni kell."

 innen: http://www.agnus.co/

párbeszédfoszlányok az sztk-ból

Nénike leül a folyosón egy fiatal lány mellé, majd kérdezgetni kezdi, mit lehet tudni az aznap rendelő dokiról.

Lány: - Nem tudom, milyen, én még csak gyógyszert írattam fel nála.

Nénike: - Milyen gyógyszert?

Lány: - Fogamzásgátlót.

Nénike (közelebb hajolva): -Micsodát?

Lány: - FOGAMZÁSGÁTLÓT!

*

A laborban a mellettünk ülő nővér beletörődő hangon kérdezi egy betegtől, hogy a háziorvosa nem mondta-e, hogy csak keveset hozzon, miközben cseppentővel próbál a beteg kezében tartott, öblös befőttesüvegnyi pisiből pár millilitert kinyerni.

*

Légkondi-berendezéseket rendeltek a tüdőgondozóba, két férfi érkezik felmérni az igényeket. Nyári ügyelet révén csak a recepcióssal tudnak érdemben értekezni. A recepciós nekidőlve az ajtófélfának flegmán körbenéz, fejben oszt-szoroz, végül kategorikusan adja tudtukra, hogy a recepcióba biztosan kell egy berendezés, mert az a recepció. Van még három rendelő és egy labor. Oda is kellenek berendezések. Közönyösen végigfuttatja a szemét a rendelő területének kb. 60%-át kitevő ügyfélvárón, ahol az ügyeleti rendelés végéhez közeledve is vagy húsz beteg ül, és megjegyzi, hogy oda nem kell, mert az a terület úgyis túl nagy, fölösleges lenne.

*

Kedvenc dokim a folyosóra kiabálva szólítja be a rendelésre a betegeket:

- Nagy Jánosné! .... Újhelyi Sándor! ...... Szabó Ferenc! ..... Renáta, jöjjön!