Szerencsések vagyunk, hogy karácsonykor, Jézus születésének a napján még akad nálunk olyan, hogy havazik.
A hó puhaság. A hó béke. A hó szelídség és csönd. A hó tisztaság. A hó lágy erő. A hó fény. Emlékeztet minket a belső fényre. Emlékeztet minket az együvé tartozásra (a fehér fény az összes színt magában hordja). A havazás közös szívélménye a létezőknek. Havazáskor összeolvad az ég a földdel, a szív a szívvel. Minden világít: a nappal, az éjjel, a föld, a mennybolt. Minden eggyé válik, mint a kezdetekben. Előcirógatja a szív emlékeit az örökkévalóságról.
...És nincs, kit ne változtatnának önfeledten ujjongó, tapsikoló, kacagó gyermekké az első szállingózó hópelyhek. Ilyenkor miénk a mennyek országa.
