Ma összefutottam a metróban egy két évvel ezelőtti tanítványommal. Szóba elegyedtünk, elmesélte, mik történtek vele azóta, hogy utoljára találkoztunk. Beszélgetés közben egyszerre babrálni kezdte a mobiltelefonja tokját. Félig kifeszítette, és elkezdett kutatni az oda rejtett papírok között. Gondoltam, hogy a bérletét igazítja meg, bár nemigen tudtam mire vélni a ténykedését. Egyszer csak előhúzott az ott rejtett papírok közül egy cédulát és mosolyogva nyújtotta felém. Egy matrica volt, rajta pozitív megerősítéses felirattal. Azonnal felismertem és ugrottam egyet örömömben: utolsó szemináriumi órára bevittem ajándékba a csoportnak egy pakli pozitív üzenetes matricát, melyből a diákok találomra húzhattak maguknak. Ő megtartotta a saját kis üzenetét, azóta őrizte és mindennap magánál hordta.
