Átutazó Szobatárs: - Amikor a dolgozat javításakor elkezdtem olvasni azt a választ, hogy "a bűnszervezet jelentése azt jelenti", már tudtam, hogy minden további foglalkozás ezzel a zh-val: értelmetlen.
2018. november 13.
2018. november 12.
új hely
Tüsténtke: - Leülhetek ide egy kicsit?
Robotoló Szobatárs: - Nagyon nagy a kupleráj.
Tüsténtke: - Nem baj, pont beleillek.
2018. november 11.
új bíróság
Én: - Hoztam Neked valamit. Ne tekintsd ajándéknak. Ez olyasvalami, amit tíz évvel ezelőtt magamnak vásároltam, de sosem használtam. Majd amikor megláttalak, rájöttem, miért: mert ezt Neked vettem, csak akkor még nem tudtam.
DóraVirág: - Mikor adod már ide?
(...)
DóraVirág: - Van egy pont ilyenem pirosban, viszont ez a lila a kedvenc színem! Ez tényleg mindig is az enyém volt! Köszönöm!
(megcsókolja, és a táskájába csúsztatja)
új hely
Átutazó szobatárs: - Tudod, a vadászat nem hobbi. Sokkal inkább szenvedély. Ha az ember képes visszafogni magát, és a versenyszerű trófeagyűjtés helyett nyitott szemmel is járni, lépten-nyomon ámulatba ejtő csodákra bukkan. Ugyan a természet sosem fedi fel kincseit teljesen, de az a pár morzsaszem, amit ad magából sokszor évekre is betölti a lelket. Például van, hogy csak jó széliránnyal sétálok a búzatáblák mellett, és meglátok egy vaddisznókocát átkocogni a csíkos kismalacokkal, vagy két egymásnak ágaskodó szarvast, vagy egy az ördöggyűrűt a vetésben. Persze ősszel nem tartogat ilyen véletlen meglepetéseket az erdő: a zörgő levelek többszáz méterre elriasztják a vadakat. De ha nyáron vagy télen friss hóban taposol, a vadon rejtett élete eléd téved. Na, de nem akarlak feltartani, folytasd csak a munkádat!
Én: - Teljesen úgy érzem magam, mintha ezen a délelőttőn kirándulni lettem volna. Köszönöm szépen az élményt!
Átutazó szobatárs: - Én köszönöm, hogy elkísértél!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)