Átragyog rajtatok egymásnak a fénye.
Haverommal a hétvégén kicsit kiszakadtunk a városból, elmentünk tavakat nézni, sétálni a havas tájon. Már vagy másfél órája sétáltunk, amikor a semmiből egy lakberendezési boltba botlottunk. Ha már ott volt, bementünk. Haverom vett egy szőnyeget, meg egy polcos szekrényt, én egy hatalmas párnát, meg egy fém tartót. Ahogy megrakodva álltunk a kasszasorban, egyszerre röhögésben törtünk ki: akkor tudatosult bennünk, hogy az út másfél óra volt oda, és a visszaút is másfél óra lesz. Úgyhogy visszafelé polccal, párnával, szekrénnyel, szőnyeggel a vállunkon caplattunk a kocsi felé.
Beérkezett hozzánk egy önéletrajz titkárnői állásra. Hajmeresztő helyesírással. Tényleg hajmeresztővel. Kijavítottam, majd behívtam a nőt, és átbeszélgettem vele, mit kellene csinálnia ahhoz, hogy eséllyel pályázhasson. Pár hónap múlva rám írt egy köszönő levelet, amiben tudatta, hogy az útmutatások alapján felvették egy jó nevű helyre.
Néha megéri időt szánni olyan dolgokra, amikre látszólag nem éri meg időt szánni.
Amikor elkezdett szakadni az eső, úgy döntöttem, elmegyek futni egyet a szigetre, futás után váltottam egy-két szót a stégnél dekkoló hajósokkal, majd futóruhástól beugrottam a Dunába, és hazaúsztam.