M. mesél

"Talán mégsem az a zsigerből jövő végzet asszonya karakter vagyok, gondoltam magamban, mikor evés közben majonézes lett a fülem."

Albert Samain

Csöndes őszi nap

Lassan megyünk, előttünk a komondor,
   a régi úton járunk nesztelen,
   a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.

A levegő pang álmosan, nyugodtan,
   akár a börtön s kórház udvarán
   és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.

Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,

de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
   s róluk beszélünk most a végtelen-halk

   tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.

sorakozás

A Budapest Környéki Törvényszék előtti placcot minden áldott reggel rosszul öltözött emberek sokasága lepi el. Úgy tolongnak ott, mintha legalábbis ételt osztanának, vagy mint a turkálók előtt kígyózó sorokban álló emberek szoktak a teljes árukészletcsere napjának a reggelén.

bkv

(Anyuka a kislányához)

"Az én kislányom nem ilyen kis szörnyeteg, ugye? Add vissza szépen azt a játékot Rékának!"

szívdobogás

Ülsz egy rendelő folyosóján. Egyedül vagy, előtted fehérre mázolt, sorban csukott ajtók. Nem izgulsz, csak receptért jöttél. A rendelőben ettől függetlenül mindig átjár a gondolat, hogy élsz, és hogy ennek egyszer még halál lesz a vége. Nem lázadsz. Ezen a helyen ezt nem fenyegetésként éled meg, hanem megsejted benne az élet rendjét. Itt minden olyan más, mintha belátnál a kulisszák mögé (ezért az érzésért kicsit mindig is irigyelted az orvosokat), és ilyenkor, ha csak az ott tartózkodásod idejére is, de elfogadod, hogy az életed és a halálod is része az egyetemes világrendnek. Béke jár át.

Várod, hogy az egyik ajtó kinyíljon és behívjanak. A folyosó végén az ablakból fehéren ömlik be az őszi napfény, napfonalak szikráznak vissza a fényesre mázolt falon és a padló fekete-fehér csempéiről. Az ősz valahol mélyen megülő nyugalma hömpölyög át óvatosan a várótermen. Csend van, végtelen, örök csend.
Most valahol egy távoli emeleten egy ajtó kinyílik, majd becsukódik. Egy tűsarkú cipő ütemes kopogását hallod, ahogy végighalad a folyosón, le a lépcsőházban, majd ütemenként elhalkulva egy másik folyosó távolába vész.

M. mesél

"Nem mintha ettől nem ettem volna meg, de azért figyelemreméltó a felirat a csípős marhás poharas Smack-levesen (ami amúgy meglepetésemre magyar termék): nyomokban szezámot, zellert, puhatestűeket és rákféléket tartalmazhat."