Házaspár görkorizott a part mentén, utánuk futott a kiskutya, utána pedig a kb. hároméves kislányuk.
2019. július 13.
2019. július 11.
halmai tamás: életet adó
Harapj belőle: lédús a tavasz!
Nincs tétova rügy, csak vak türelem.
Kavicsból is
fióka kel ki
tenyeredben.
2019. július 10.
perspektívaváltás
Annácskával folytatott újabb ülés előtt úgy képzeltem, hogy a hivatás az valami, amit belülről kell érezni. De nagyon. Ellenállhatatlanul. Valami belső hang, ami tűpontosan megmondja, merre kell menni. Aztán megértettem, hogy a hivatásunkat nem mi artikuláljuk. A hivatás: hívás. Nem belülről. Kívülről. Csak rezonálunk rá, ha a közelében vagyunk és meghalljuk a hangját.
Annácska: - Ez a két kép festi le leginkább jelenlegi helyzetemet. Az első, ahogy minden nyomorom ellenére, megtépázva, de helyt állok a világban. A második, ahogy minden belső zivatar dacára erősen tartom magam, mint az a tigris a dzsungelben.
Én: - Tehát akkor az első kép a külső, a második a belső világodat mutatja... Feltűnt, hogy a lelkivilágod bemutatásához egy természeti képet választottál!? Nekem most, hogy ezekről a képekről beszéltél, esett le, hogy a belső tulajdonságaink összességére a magyar nyelv azt mondja, hogy ilyen, meg olyan a természetünk! Milyen gyönyörű is, ahogy erre most önkéntelenül ráéreztél!
2019. július 9.
Elindultunk land artot művelni. A bokáig érő sár, derékig érő csalán és egy halom szúnyog közepette megtett, tetemesebb útszakasz után a csapatvezető bevallotta, hogy eltévedtünk. Ezt követően találomra előre haladva egy véletlenül útba eső kukoricatáblánál és magaslesnél ihletődtünk, majd a napon szénné égve elindultunk a tóhoz, ahova végül nem értünk el, mert a csapatvezető ismét eltévedt. A csapat fele rákvörössé sült, az egyik csapattagot pedig útközben megtámadta egy kutya. Azt hiszem, a Jóisten sem rója fel, hogy a dombtetőre épített magántemplom hűsébe érve a csapatvezető lerogyott az oltár melletti székre és sört bontott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)