A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iroda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iroda. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 10.

szerinte én















"Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka!" 

/Szabó T. Anna/









2016. március 12.

iroda









Én: - Már régóta meg akartam kérdezni, hogyan szoktatok pro bono ügyeket elvállalni?
Főnök: - Renáta, kérlek, ez nagyon egyszerű. Későn kapcsolunk, hogy az ügyfél nem tud fizetni.









2015. október 29.

iroda





Zs: - Egyszer véletlenül elvállatunk egy pro bono ügyet, és legnagyobb meglepetésünkre mi lettünk az év pro bono irodája.






iroda








Főnök: - Tehát a jogi szeretetszolgálatból elmentél panasznapozni... Tudod mit? Majd szervezünk itt, nálunk egy pro bono praxist, és berakunk téged oda!







2013. december 15.






K.-val beszélgetek.

K: - Veled szemben mindenki más, amikor munkát vállal, a biztonságra törekszik.






2013. november 24.

iroda







Én: - ... viszont a macskáknak kilenc életük van, nem?
Főnök: - De, csak a maradék nyolcat már nem velünk élik le...







2013. november 16.

citromfű tea






Fél év alatt most vagyok a harmadik munkahelyemen, elkezdtem a tanítást, elköltöztem otthonról, követnem kell az előírt diétát, napról napra várom az új gyógyszerek mellékhatásait és az életem felét olyan emberektől másfél méterre töltöm, akiktől az utcán, ha megszólítanának, elrohannék. Erdőtündér erre azt mondta, igyak citromfű teát.








iroda






Én: - Mesélj, mi történt veled?
Főnök: - Te kezded, te vagy a kicsi!

(...)

Főnök: - Szerintem ez a jogi szeretetszolgálat jó neked. Kellőképpen ketyós vagy egy ilyen munkához. Végül lehet, hogy ez az utad ahhoz, hogy majd jó ügyvéd váljon belőled.

(...)

Főnök: - Na, nézzétek, kit hoztam! (belépek a szobába)
Zs: - Hol találtad?






2013. április 2.

iroda avagy pénelopé vászna






Már csak addig vagyok az irodában, amíg el nem készül a feljegyzés a költségkedvezményekről. :'-((






2013. március 24.

iroda





Reggel nem az irodában, hanem a cégbíróságon kezdtem a napot. Mikor tíz-tizenegy óra tájékán betoppantam a szobába, Főnök első nekem szegezett kérdése:
Főnök: - Hát te meg hol a francban voltál?!
Én: - Cégbíróságon.
Főnök: - És mit csináltál ott?!
Én: - Megnéztem az iratokat, amiket kértél.
Főnök: - És én erről miért nem tudok?!
Én: - Nem tudom, odaírtam az asztalodra.
Főnök: - (ekkor veszi észre a cetlit) És miért nincs rajta dátum?!
Én: - Mert tegnap még nem volt ott, holnap meg már nem aktuális.
Főnök: - Rendben. Akkor semmi gond nincsen. A kommunikációd azért még némi finomításra szorul.

Azóta, ha irodán kívül végzek munkát, mindig megy Főnöknek egy e-mail az alábbi tárggyal:

"nem lógok vol. ..."

Vagy az alábbival:

"most nem vagyok biztos abban, hogy nem lógok vol. ..."















2013. március 15.

iroda





(Főnök az én telefonomról tárcsázza N.-t.)

N.: - (a vonal túlsó végéről) SZEVASZ, RENÉE!
Főnök: - (pókerarc, hivatalos kimértség) N., kérem, jöjjön át hozzánk. Köszönöm.





iroda




... ennyire futotta az erőmből: nem sokra. Hogy emiatt érzek-e csalódottságot? Érzek. Hogy ennél mi bánt jobban? Hogy másoknak is csalódást kellett, hogy okozzak. Ami viszont vigasztal, hogy ennek a nyolc-kilenc hónapnak minden percét megéltem, a szó legnemesebb értelmében: azzal, hogy folyamatosan túlléptem őket, megtanultam, hol húzódnak a korlátaim; megtanultam, hogy elesni csak akkor szabad, ha tiszta lelkiismerettel állhatok talpra; és majd' tíz év után megtanultam újra nyitni az emberek felé. És ezért végtelenül hálás vagyok.


Zs: - Angyalkám, én vagyok a munkáltatói jogkör gyakorlója, kérlek, ne a kollégámat bombázd a felmondásokkal!  (....) Azért még gondold át! Mi örülnénk, ha maradnál.
Én: - Miért? Nektek jó az, hogy háromhavonta felmondok?
Zs: - :-))) Mindenképpen színesíti a képet....








2013. március 3.

iroda




(Életkép)

Este tizenegy körül jutottam el arra a pontra, hogy ügyfelek ide vagy oda, éhen pusztulok, ha nem csenek ki valamit a konyhájukból. Szinte az elhatározásommal egy időben nesz szűrődött be a folyosóról: L. (törött lábbal) vonszolta el magát az ajtó előtt. Lassan, de eltökélten ő is a konyha felé tartott. Majd együttes erővel, kétségbeesetten kerestük a kekszeket, és szomorúan konstatáltunk, hogy bizony már csak pár szem maradt. Ekkor vettük észre, hogy fény szűrődik ki a szomszédos tárgyalóból: B. és B. még dolgoztak. Az asztalon egy tálban a Pilóta kekszek. Mindketten fellélegeztünk.






iroda





Én: - P., te még nem tudod, de reggel versenyeztünk és nyertél.
P:- ????
Én: - Ahogy a busz ablakán keresztül bámultam ki a piros lámpánál, akadt meg a szemem a mellettünk várakozó kocsi ablakára ragasztott, iroda logós matricán. A zöld után még egy ideig fej-fej mellett haladtunk, aztán elhúztál.








iroda






Csupán a szombat hajnali, ügyfélkonyha-dézsmálós, beadványírogatós, tértivevény-kitöltögetős, taxis-postáraküldős, már-már afterparty-feelinges beszélgetés I.-vel, J.-vel és K.-val tántorított el attól, hogy a felmondásom legyen az első irat, amit hétfőn az új táskámba beteszek.







2013. február 17.

iroda avagy pedig már kezdtem azt hinni, hogy egész jól bírom...





... de be kellett látnom, hogy már nemcsak úton hazafelé, otthon, színházban, operában, rajzfilmen és a mosdóban bőgök, hanem az iroda folyosóján is.
Főnök csütörtökön, épp amikor szedelőzködtem ügyvédiskolába, jegyezte meg futólag, hogy a nagy rendrakás közepette kidobta a felmondásomat is, úgyhogy ha úgy gondolom, majd kell írnom egy újat. Mire elbőgtem magam. Majd minden magyarázkodás nélkül elrohantam az oktatásra. És pénteken szabin voltam. Nem az idei évin, hanem a tavalyin. Nem várom a hétfőt.






iroda




Főnök: - Szereted a Sport szeletet?
Én: - Hangulatfüggő. Miért?
Főnök: - Most, hogy pakolom az asztalomat, találtam rajta egyet. Úgy két-három évnél nem lehet régebbi.
Én: - Azt én vettem neked.
Főnök: - .... Akkor most kevesebb bunkóbb dolgot tudtam volna csinálni, minthogy megkínállak vele. De legalább kiderült, hogy nem két-három éves.
Én: - ... és hogy nem szereted a Sport szeletet.




2013. február 15.






Ma is sikerült éjfélre hazaérni munkából.... mármint tegnap....






2013. február 7.

mit csinálok?!





Benyújtom az álláspályázatot. Majd nem veszem fel a telefont, amikor keresnek. Egymás után ötször. 
Másik helyen berkek alól megtudom, hogy mindössze annyit kellene tennem, hogy még aznap elküldöm e-mailen az életrajzomat, és enyém a munka. Nem küldöm el.
És amikor már egy harmadik, azelőtt sose hallott helyről (??!), fogalmam sincs ki és mi úton a munkahelyemen (??!) keres meg, közlöm, hogy nem érdekel a lehetőség.
Pedig újra a kiborulás szélén....


Mit ne mondjak, ez az elszakadás dolog nem megy könnyen.




2013. január 27.

iroda





(Megtudjuk, hogy az iroda új logója mindenki névjegykártyáján személyre szabott, pontkóddal fejthető ki rajta a nevünk.)

G: - (fellelkesülve) Csináltathatnák új bögréket, amiken nem betűvel, hanem ilyen pontokkal szerepelne a nevünk!
P: - Nem szeretnék ünneprontó lenni, de van, akinek még a betűket sem mindig sikerül elolvasnia.