2018. november 5.

bizalom/ráhagyatkozás/kölcsönhatás












Ha odafigyelsz rá, a készülő kép maga súg, hogy szeretne festeni.

















Amikor azt veszed észre, hogy a kép kezd alakulni, na akkor, de csak akkor lehetsz biztos abban, hogy a(z igazi) munka elkezdődött. 


Vagy akkor, ha észre sem veszed.


Vagy ha elkezdesz félni, hogy elrontod.









új bíróság








DóraVirág: - Van egyfajta boldogság, amit csak akkor érzek, ha festek. Ehhez semmilyen más alkotó munka nem fogható. Az ítéletek meghozatalakor sem érzek hasonlót.










új bíróság









DóraVirág: - A művészetben az a fantasztikus, hogy nem vagy féltékeny a másik művész munkájára, hanem csodálattal adózól neki.











2018. november 4.









Talán én (sem).











dr. torgyán atilla: 42.








A kapujasincs átjáró mindig ott volt a szemünk előtt. És az igazi élet ott kezdődik, amikor az ember kimegy saját beszűkült világából. És nagyot téved, amikor azt hiszi, sötét szobák rejtekén mindent megtehet. Vajon rózsaillatú testek csókjaival kényeztetni akarjuk-e a sárkányt, vagy rózsaillatot reá hintve éheztetni őt? A legkisebb rés a pajzson hatalmas seregét engedi be az ellennek. S a bukás... a gőg s a kéj megnyitják táncát a bálnak, hol együtt táncol az ember és kísértője. S a táncteremben végtelen a táncrend, és az ember saját birodalmába veszik bele. Pedig az élet éppen ott kezdődik, amikor kilépünk önmagunk varázsköréből. Mert tágas a világ. És ott kezdünk el élni, amikor a szeretetnek húrjain táncolunk. S a szív oltárán tesszük meg azt, ami fontos. Hiába adok s teszek annyi mindent, hogyha a szív csukva. S csak egy az, ami valóban lényeges. És az első áldozatos tettekre lehet építeni az egész utat. S a kapujasincs átjáró mindig ott volt a szívünk előtt.
















új hely








Elkezdtem Ácának mesélni, milyen hülyeség miatt túlóráztunk, majd közben arra lettem figyelmes, hogy semmi értelme ezekről beszélnem. Mert az egy dolog, hogy Ácát szemmel láthatólag egy fikarcnyit sem érdekli, de ami nagyobb baj, hogy engem sem.














(MÜPÁ-ban előadás előtt)


Áca: - Milyen csodálatosak ezek a lépcsők! Felkapom Borkát, felszállunk az 1-es villamosra, és kijövünk ide megtanulni járni! Hadd mondhassa el, hogy az első lépcsőfokokat a Művészetek Palotájában mászta meg!