"Túlságosan szeretem a csillagokat, hogy féljek az éjszakától."

domonkos jolán: az amazon

 

Páncélomat magamról letéptem,

mikor a fülembe súgtad: Szépem!

Az maga volt a pokol és éden,

amíg lassan a szívedbe, húsodba égtem.

Forrás: www.poet.hu - versek

danócsz krisztofer: tökéletes csók

 

Ne hidd el,

hogy nem lehet,

míg lázasan nem égsz el

karjain, míg test rabul nem ejthet,

míg vágy nem temet

tenyérbe arcot,

míg hang nem ad jelet,

s kéjt nem alkot,

beléd nem nevet

ajkain át, s nem vív harcot;

mert tökéletes csók csak úgy lehet,

ha féltőn őrzi a száj a titkot,

s vágyva csak téged szeret.

Ne hidd el,

hogy a pillanat heve

másé lehet, s érte lökne el.

Ne hidd, hogy szívének helye

üres kehely, bármit is teszel,

mert földi menny a nő neve,

s fényén naggyá leszel.

Ha csendre int az ő jele,

forró szájának tüze majd felemel,

s mámorba hív a két szeme,

míg ajkadat újabb csók-táncra kéri fel.

Eggyé olvadni, hidd el,

spontán így lehet.

Ha megteszed, amit képzel,

s megleled szívében a zárt helyet,

ha a múltba simult hévvel nézel

rá újra, mikor a testével befed,

ő lesz, ki érted imát sző az éggel.

A tudatában többé majd nem fészkel,

hogy őrizd a tőle kapott kegyet,

mindössze annyi:

a régi éj csókját ismételd meg

addig, amíg csak élni lehet.

Forrás: https://www.poet.hu/vers/356181

 

 

 

 

Julcsika: - Minden nő olyan szép, amikor táncol!

 

 

 

 

 

szenvedély

 

Félünk a hévtől, hogy elpusztít. 

Félünk, a hévtől, hogy elérjük a tökéletességet. 

Félünk, hogy a szenvedély egyben megsemmisülés. 

Félünk, hogy a szenvedély egyben megmindenülés. 

Félünk, hogy Isten leszünk. 

Félünk, hogy istenkáromlunk. 

És mégis. 

Ez az egyetlen út. 

Az egyenes út.

Egymás felé. 

Isten felé. 

 

Táncóra tartása közben egy pillanatra elveszíti az egyensúlyát. Játékosan és szeretetteli elnézéssel rászól magára:

- Mit csinálsz, Györgyi? Nem eshetsz el, te vagy a tanár!

mesél

 

A nyolcvanhárom éves nagypapa hetvenkilenc éves barátnője húsz éve hastáncol. Elkezdte előszedni - csak úgy mutatóba - a polcokról a fátylakat, majd - szintén csak úgy mutatóba - az jutott eszébe, hogy táncol nekünk. Első mozdulatainál enyhe zavarban voltunk, mintha kicsit illetlen lenne, amit látunk. De ő, rólunk tudomást sem véve, önmagát a zenének átadva mozgott. Egy karmozdulat, egy csípőrázás, egy lépés előre, egy hátra. És már nem is mozgott. Táncolt. Táncolt egyre önfeledtebben és szenvedélyesebben. Elkezdtek egymásba hullámzani, csavarodni a mozdulatok és a kendőn a pénzek csengése, szállt a fátyol, megelevenedett a szoba. Hetvenkilenc éve csípőrázásonként pergett le róla. Már nem a rozoga idős hölgy, hanem a Nő táncolt előttünk. A csodálatos, az örökifjú, a ragyogó, a vonzó, a szenvedélyes, a csábító. Átlényegült legbelsőbb énjévé. Átlényegült a szenvedéllyé. A tánc végére minden sallang lepergett róla és már csak a lelke állt előttünk pőrén, a maga zabolátlan szelídítetlenségében. Szemei csillogtak. 

Legbelül mindannyian kortalanok vagyunk. 

terri trespicio: stop searching for your passion

I called my mother every night crying and I was turning away perfectly good full time jobs. Why? Because I was affraid. I was sure that I would pick the wrong one and get on the wrong train heading to the wrong future. My mother begged me:

- Please, take a job, any job. You're not going to be stuck, you are stuck now! You don't create your life first, and then live it. You create it by living it, not by agonizing about it.

She is right. She is always right.

Passion is not a job, a sport or a hobby. It is the full force of your attention and energy you give to whatever is right in front of you. And if you are so busy looking for this passion you can miss opportunities that change your life. You can also miss out on a great love. Because that is what happens when you have tunnel vision trying to find the One.We all think that we know the kind of person we are and the kind of person we could love. But sometimes we are wrong. Blissfully wrong.

And sometimes you don't know what are you going to do next, right? I mean I don't. I love not knowing what I am going to be doing five years from now or I will be into. And that's okay, it's okay not to know. And you know why? Because the most fulfilling relationships, the most fulfilling carreers are those that still have the power to surprise you.

garai gábor: töredékek a szerelemről

A szenvedély kötelesség.

ignotus: évnapra

Mondják, sírod virágtól tarka- 

Én még nem voltam ott,

Drága fejed ha lelkembe villan

Eloszlatom legott,

Drága kezed, ha kezemet éri

Fölébresztem magam,-

Engem nem lát magával sírni

Akinek halottja van.

Nem hinnéd, milyen szép még mindig az élet

A nap egyre, hogy ragyog - 

Előre köszönök okos uraknak,

Mert én is okos vagyok.

Okos a kanja, nevet e nősténye

S a föld tovább forog -

Föl sem tűnik, hogy te nem élsz már

S hogy én nem gyilkolok.

percy bysshe shelley: visszaemlékezés - jane-nek

Most már a sok nap véget ért:
a szép és tág napok közül
a végső, gyönyörű halott.
Emlékezet! Föl és dicsérd,
mint szoktad – sírversét a múlt
dicsőségnek már írhatod –
a föld szép arca elborult,
ránc ül az égi szem körül.

A Fenyvesek közt, óceán
partjára vitt az út,
a vihar ült sötét tanyán,
a szél fészkébe bútt.
Felhők eltűntek játszani
s alvó halk habon át
láttuk a mélybe szállani
a Mennyek mosolyát.
Ó, az az óra tán az ég
mögül hullott le ránk;
láttuk, a nap fölött hogy ég
egy édenkerti láng.

Magányos óriások között
álltunk, fenyők alatt,
mint kígyók teste gyűrűzött
sok széltől zord alak,
de rájuk minden lágy-meleg
azúr fuvallata
oly szín-összhangot hízeleg,
mely ég sugallata,
s zöld hullámon, zöld fák csúcsán
ugyanegy álom ült,
mint erdőn, mely az Óceán
mélyébe elmerült.

Az volt a csend! – Oly kötelék
tartotta kötve ott,
hogy megnőtt hallgatása még,
ha harkály kopogott.
Nem rezzent egyetlen virág,
ha béke-lehelet
szállt rajtunk át, s a némaság
csak megnövekedett.
Úgy tűnt, a kopár, messze hegy
fehérlő vonalát
s előttünk a virágot egy
bűvös kör fogta át –
borzongató hatású báj
halk szellemélete –
s egy percnyi békét élt a táj
harcos természete;
s a bűvös kör központja ott
gyönyörű, eleven
alak volt, s ott élt a halott
csönd lelke: szerelem.

Néztük az erdőmélybe bújt,
sötét tócsák vizét;
a lenti zöld világba hullt
egy-egy darab kis ég;
a barna földben remegett
egy bíbor boltozat,
az éjnél feneketlenebb
s napnál világosabb –
s az egész erdő benne ring,
ahogy csak odafenn,
itt szebb a szín és forma, mint
a tágas tereken.
S látszott a fű, és úgy sütött
a mélyzöld fák alatt
a dél, akár felhők között
csillámló virradat.
Ily képet nem terem a föld –
ilyet képzelt s kívánt
a vízi szerelem a zöld
fenyőerdő iránt.
És ott derengett mindenen
elysiumi fény:
lágyabb a napfény odalenn
s a lég a víz színén.
S mint egy imádott nő, e lét
a víznek adta át
hívebb, valódibb lényegét,
legkisebb vonalát;
míg jött egy szél s úgy fújta szét
e sok lágy vonalat,
mint lelkünk legszebb képzetét
egy hűvös gondolat.
De míg te mindig szép leszel
és zöld a fák színe,
a víz gyakrabban nyugszik el,
mint Shelley szelleme.

(Fordította: Vas István)

Ott látom magam a szemében,
de vágyom rá, hogy többet tudjak!
Sírásom ott cseng a fülében,
s értelmem lassan elszunnyad.

 

Hogy lehet ily hamar szeretni?
A szerelem nem vár - feleli.
Érintése mágikus hullámot kavar,
s ezt tagadni senki sem meri!

 (A velencei kurtizán)

"Elkezdtem gondolkodni a férfiakról. Úgy általában. Nem csak erről a fickóról, hanem a férfiakról. "A" férfiről. A férfi mindent megtesz azért, hogy különbözzön másoktól. De egy dolgot nem tudunk megváltoztatni. Sem ő, sem te, senki sem. Végy például engem. Fiatal vagyok, jó munkám van, szerető feleségem... És ahogy mondani szoktad, azzal pocsékolom az életem, hogy fejest ugrom ilyen ügyekbe. Sokszor kérdezted meg, "Miért is jársz te ide, Pablo?". Tudod miért, Benjamin? Mert ez a szenvedélyem. Szeretek ide járni, jól berúgni, kiütni magam valakivel, aki egyébként leszar. Szeretem.

Hiába próbálod, nem tudod kiverni a fejedből Irenét. Majd meghal az örömtől, hogy végre hozzámegy valakihez. A fiókja tele esküvői ruhás magazinokkal. Eljegyzést és partit is tartottak, meg mindent. Te pedig... Vársz a csodára, Benjamin. Miért? A férfiak képesek mindent megváltoztatni. Arcukat, otthonukat, családjukat, barátnőjüket, vallásukat, istenüket. De egy dolgot soha. Nem képesek megváltoztatni a szenvedélyüket."

/Szemekbe zárt titkok/