Ne hidd el,
hogy nem lehet,
míg lázasan nem égsz el
karjain, míg test rabul nem ejthet,
míg vágy nem temet
tenyérbe arcot,
míg hang nem ad jelet,
s kéjt nem alkot,
beléd nem nevet
ajkain át, s nem vív harcot;
mert tökéletes csók csak úgy lehet,
ha féltőn őrzi a száj a titkot,
s vágyva csak téged szeret.
Ne hidd el,
hogy a pillanat heve
másé lehet, s érte lökne el.
Ne hidd, hogy szívének helye
üres kehely, bármit is teszel,
mert földi menny a nő neve,
s fényén naggyá leszel.
Ha csendre int az ő jele,
forró szájának tüze majd felemel,
s mámorba hív a két szeme,
míg ajkadat újabb csók-táncra kéri fel.
Eggyé olvadni, hidd el,
spontán így lehet.
Ha megteszed, amit képzel,
s megleled szívében a zárt helyet,
ha a múltba simult hévvel nézel
rá újra, mikor a testével befed,
ő lesz, ki érted imát sző az éggel.
A tudatában többé majd nem fészkel,
hogy őrizd a tőle kapott kegyet,
mindössze annyi:
a régi éj csókját ismételd meg
addig, amíg csak élni lehet.
Forrás: https://www.poet.hu/vers/356181
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése