Vonalasan szabálykövető szobatárs vezetésével lementünk az egy szinttel lejjebb található hűtőhöz, hogy vegyünk a közös tejből. Mivel én újonc vagyok ezen a helyen, nagyon nagy segítség volt, hogy megmutatta, melyik hűtőben szokták azokat tárolni. Több doboz is volt egymás mellett, ezért én megfogtam egyet, és felvittem a mi szintünkre. Vonalasan szabálykövető szobatárs a lépcsőn felfelé tartva folyamatosan pánikolt, hogy ezt nem tehetem meg, mert így elveszem a lentiek tejét, és hogy azt majd vissza kell vinnem, ő már tíz éve itt dolgozik, és amióta világ a világ, az összes tej abban a hűtőben van, és mindenki odamegy értük. Én felé fordultam, és négy napja ott dolgozós szilárd meggyőződéssel elmondtam, hogy megtehetem, mert az a tej mindenkié, és nem az a probléma, hogy én felhozom lentről és nem jut nekik, hanem, hogy az összes náluk van és egy emeletet kell mennem ahhoz, hogy két kortyot öntsek a bögrémbe. Majd betettem a tejet a mi szintünkön levő közös hűtőbe és leszögeztem, hogy ez így igazságos.
Három héttel később....
Reggel, amikor megérkeztem, látom, hogy Vonalasan szabálykövető szobatárs asztalán egy teljes doboz van a közös tejből. Ráérősen kávézgat, nem mutatja semmi jelét annak, hogy azt vissza vinné akár csak a mi hűtőnkbe is, nem hogy a másik szinten levőbe. Enyhén csípős megjegyzésemre, melyben megállapítom, hogy én csak a közös hűtőig vittem a tejet, de ő már az egészet ki is sajátítja, nem töri magát, hogy szabadkozzon, egyszerűen csak valami olyasmit mond, hogy már amúgy sincsen sok benne, el fog fogyni...
