Kislány lehajol egy madártollért a sétányom. Elhaladtomban megdicsérem, milyen szépet talált. Kis kezével szótlanul nyújtja felém. Megállok, finoman átveszem, elkezdjük együtt csodálni. Visszaadom a markába, odasúgom neki, hogy vigye oda a nagyszüleihez, akik már várták a babakocsi mellett. Megindul a nagyszülők felé, de félúton tétován megáll, visszafordul, és újra nyújtja nekem a tollat. Lehajolok hozzá, megköszönöm, majd kicsit határozottabban nógatom, hogy menjen oda a mamához, papához, vigye haza velük, amit talált. A kislány erre egyik kezével megfogja a tollat, másik kezével a kezemet, és a maga szótlan kis módján megindul a tollal és velem a nagyszülők felé. Hazaviszi, amit talált.
2019. október 14.
Pincér: - Milyen teát hozhatok a hölgyeknek?
Annácska és Én: - (mivel későre járt már, olyan teát kerestünk, ami után lehet aludni) Borsmentát.
Pincér: - Simát vagy jázminosat?
Annácska és Én: - Kipróbáljuk a jázminosat.
(Majd a pincér kihozta a beáztatott jázminos zöld teákat.)
*
(Következő héten)
Pincér: - És a hölgynek mit hozhatok?
Én: - Egy borsmenta teát kérnék.
Pincér: - Borsmenta nem biztos, hogy van. Ha nincsen, milyen tea jöhet szóba?
Én: - Ööö.... Akkor nekem is egy narancsos fahéjas.
(Pincér visszajön a teákkal.)
Pincér: - (büszkén) Megnéztem, és jól emlékeztem: nem volt borsmenta, csak sima menta, meg fodormenta, ezért a narancsos fahéjasat hoztam helyette.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)