Római jogi konferencia G.Zs.-vel a Magyar Tudományos Akadémián. A hátsó sorokban foglalunk helyet, ahonnan szemmel kísérjük a nagy professzorokat, amint öltönyben, nyakkendőben, tudástól és bölcsességtől élénk szembogárral szállingóznak be az előadás kezdetére, üdvözlik egymást, pillanatok alatt kis csoportokba rendeződnek, ahol a másodperc töredéke alatt aktív eszmecserék bontakoznak ki közöttük.

G.Zs. egyszerre felém hajol és gyermeki lelkesedéssel súgja nekem: 

- Nézd, milyen cukik, csak úgy csillog a szemük! Mint amikor a lányok sminkelésről beszélnek!

Kettő körül megszólal a telefonom, zenei ízléssel kapcsolatban végeznek közvélemény-kutatást:

- Ne haragudjon, nekem erre most nincsen időm, dolgozom.

- Én is.

Ka.Zsu. mesél

Az önkormányzati jegyzőtől kerestek a nagypapám hagyatéki eljárásával kapcsolatban. Az ügyintéző elkezdett nekem a telefonban okoskodni, hogy végrendelet ide vagy oda, semmi jogot nem formálhatok a hagyatékra, mivel a nevem még a halottvizsgálati bizonyítványon sincs feltüntetve. Felvilágosítottam, hogy még jó, hogy nincs: azon a halott, a patológus és az orvos neve szerepel.

E. mesél

Csak szaladgáltam a többszintes parkolóházban le-föl, mint egy mérgezett egér, tortával a kezemben.

Ka.Zsu.mesél

A keresztelőmre menet nagymamám hatalmas robajjal vágódott el a templom kapujában. Nem kevésbé elegáns mozdulatokkal feltápászkodott, és csípőre tett kézzel, torka szakadtából üvölteni kezdett, hogy a ........ került oda az a küszöb, mire apukám  röhögőgörcsben tört ki, amit nem tudott abbahagyni, ezért a szertartás idejére be kellett zárni a sekrestyébe.

Egy átlagembernek évente egy születésnapja van.