Ma van a cirkusz világnapja és az ivartalanított kutyák szépségversenye.

Anyu szülinapja. Ajándékkal a táskámban, virággal a kezemben, frissen mosott hajjal, topánkában, szoknyában, tavaszi blúzban, kipimpillázva érkezem. Anyu meghatódik, milyen szépen készültem a tiszteletére, aztán rögtön elújságolja, hogy a szomszédék kölcsönadták a kulcsot, így végre átmehetünk az ő oldalukra lemetszeni a tujasort.

Keresztanyukám szülinapja. Ricike jön köszönteni. Pöttöm lábaival hajtja a biciklit, kobakján bukósisak, hátán hátizsák, kezében tulipán. A hátizsákban szépíráskönyv. Mert mivel is kedveskedhetne ezen a nevezetes napon, ha nem azzal, hogy a nappaliba tömörülő családtagok legnagyobb csodálatára lekuporodik a borospoharakkal megrakott dohányzóasztalhoz, és nekilát a betűvetésnek.

női problémák

Ez a megjegyzés talán azért hagyott mély nyomot bennem, mivel anyukám az egyik legpraktikusabb és -takarékosabb ember, akit ismerek.

Anyu: - Nem veszek magamnak bőrtáskát. Azzal az a baj, hogy nem megy tönkre soha, ezért örökre hozzá lennék láncolva. Sose lehetne már másik. Szebb, divatosabb.

Aranytsillag mesél

Munkába jövet egy szivárványpöttyöt pillantottam meg az égen. Olyan volt, mintha pogácsaszaggatóval vágták volna ki a felhőkből.