catullus: lesbia folyton szid...

Lesbia folyton szid, sose hallgat Lesbia, folyton
a nevem emlegeti - ég a tanúm, hogy imád.
A bizonyíték rá? A saját szívem: az meg örökké
őt átkozza - pedig ég a tanúm, szeretem.

(Fordította: Szabó Lőrinc)

 

családi komédia XXVI. felvonás

Gábor: - Túl nagy a falat, nem fér be a kis számba.
Zsolti: - A te kis szád....

folyt.

Látom, senki sem akar tippelni. :) Egy kis (nagy?) segítség a továbblépéshez.

akinek inge, vegye magára :)

Akinek nem, az is! Jó szórakozást!
Ki a festő, mi a kép(részlet) címe?

bizarr

Álmomban a jog ontológiai és gnoszeológiai kérdéseiről értekeztem Szilágyival a 173E buszon.

a költészet napjára

József Attila: József Attila

József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még

anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott

Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító

intézethez, mégiscsak másért örülünk neki

Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak

gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy

bennetek lakik, az bizonyos

Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy

lesznek frissek és épek

A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá

Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is

gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,

mégis túljutottam a szakadékon

Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan

őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

 

a költészet napjára

"Nem az énekes szüli a dalt:
a dal szüli énekesét."

(Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán...) 

húsvét hétfői gondolat

Ahogy ott állt előttem apukám ősz hajával, orrán szemüveg, kezében a vagy harmincéves Krasznaja Moszkva kölni*, és kihúzva magát elkezdte szavalni az "Én kis kertész legény vagyok"-ot, figuráját egyszeriben kisfiús báj lengte körül. Egy pillanatra olyan volt, mint azok a kis hétpróbás gazemberek, akikre ünnepekkor csak ráimádkozza anyukájuk az öltönykét és nyakkendőt, ők pedig büszkén húzzák ki magukat, mert ha más nem, a ruha mégiscsak kötelez. És ez a kisfiús fény csillant fel a szemében akkor is, amikor előhalásztam a táskámból a locsolásért bekészített csokinyulat.

*amit - hál' Istennek - gondosan tartalékol, hogy lehetőleg élete összes húsvét hétfőjére fusson belőle, mert szerinte ezzel csempész humort a locsolásba...

családi komédia XXV. felvonás

Anya: - Hatvanadik születésnapodra olyan ajándékot kapsz, ami szellemi igényeidet kielégíti.

Gábor: - Csokit?

cseresznyefák

Hószirmok. 

Fehér virágpamacsok csüngnek alá hintázva a szélben.

michael sowa: bread with butter

nemes nagy ágnes: hamutartó

Egy nagy üveghamutartót láttam az asztalon este,
fénylett súlyos, arányos teste a sík politúron,
s formás öble fölött emlékként szállt a dohányfüst.
– S távoli emlékként bomlott ki a kép: igen, egyszer
férfi lehettem, férfi. Szobámban sok hamutartó.
Nagy bútordarabok barnán terpedtek a falnál,
bronzkaru lámpa alatt vázában holt tuja-ágak,
zöldelltek, s a dohányszínű bőrfotelekben a párnák.
Reggel nem borzongtam a friss, kora szélbe kilépni,
izmos, barna kezem jól fogta a horgot, a gyeplőt,
s mint faliszőnyegeken, agarakkal szálltam a vadra.
Fényes barna lovam volt, friss vadgesztenye-színű,
ívelt csípőjén ritmusra feszültek az izmok,
dús, eleven, finom érháló remegett puha orrán,
s hűvös hajnalokon, mint lelket fújta a párát.
Rajta rohantam a hajnali ködben a rétre, kifúlva,
ködbeveszett ebeim kongó csaholása nyomában:
nyirkos dér, tapadó kesztyűk, lihegés, sürü földszag.
S délben nagy pihenés. Tunya, édes. Érzem, amint lágy,
vaddisznóbőrös heverőn elnyúlva henyélek,
s lógó lábam alatt csizmától koppan a semmi,
s estefelé mélán elnézem a kései napfény
messzirenyúlt, violás árnyát a narancsszínű padlón.
– Így, hamutartó, hűvös, füstszagu kripta, koporsó,
régholt hamvaimat tartod te törékeny öledben.

 

családi komédia XXIV. felvonás

(Apa gyengéden megfogja anya kezét)
Anya: - Most miért fogod a kezem, félsz?