Ahogy ott állt előttem apukám ősz hajával, orrán szemüveg, kezében a vagy harmincéves Krasznaja Moszkva kölni*, és kihúzva magát elkezdte szavalni az "Én kis kertész legény vagyok"-ot, figuráját egyszeriben kisfiús báj lengte körül. Egy pillanatra olyan volt, mint azok a kis hétpróbás gazemberek, akikre ünnepekkor csak ráimádkozza anyukájuk az öltönykét és nyakkendőt, ők pedig büszkén húzzák ki magukat, mert ha más nem, a ruha mégiscsak kötelez. És ez a kisfiús fény csillant fel a szemében akkor is, amikor előhalásztam a táskámból a locsolásért bekészített csokinyulat.
*amit - hál' Istennek - gondosan tartalékol, hogy lehetőleg élete összes
húsvét hétfőjére fusson belőle, mert szerinte ezzel csempész humort a
locsolásba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése