családi komédia LXV. felvonás

Én: - Szerintem jó lesz már az a halászlé, nem kell tovább melegíteni!

Anya: - Még egy kicsit hagyom, hogy megtörténjen a csodálatos kenyérszaporítás.

Én: - ... Felhígítottad vízzel?

nyirő józsef: uz bence (részlet)

"Nedves hófátylak csapódtak a patak falához, az ég nyugtalanul gomolygott, fénytelen, kietlen volt a világ. A szorongó várakozásban így telt egy óra is. Egyszer csak elváltozott hangon megszólalt a szolga.

- Vajjon megszületett-e?

Nem tudtak rá felelni. Tudva van, hogy éjfélkor kell világra jönnie a Gyereknek, mert akkor van a mise, de nem volt órájuk, a harangszó ide nem hallszik, tájékozódni az égről nem lehetett.

Hirtelen a bika felszökött, megrázta szarvait és gyönyörű fejét vízszintesen elnyujtva, hangosan belebőgött az éjszakába.

- Ezt mi lelé? - csodálkozott Bence.

Üdő Márton azonban színében elváltozva felállott, levette fövegét és összetette darabos nagy kezeit.(...) A többiek is felállottak, de nem tudták, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Csak érezték, hogy egyszerre körülöttük megváltozik a világ, a vihar egy utolsó füttyel megszűnik s a hó békésen ragyog köröskörül."

egy kis karácsony vagy csak simán egy vasárnap

Az egyik üzletben "VÍGkiárusítás" zajlik.

***

Próbál a busz a hóesésben felkaptatni az emelkedőn a Farkasréti temetőhöz, araszol, megáll, újraindul. A sofőr végül beleszól a mikrofonba:

- Kérem a kedves utasokat, hogy a busz elejéről fáradjanak, amennyien csak tudnak, a hátsó kerekekhez.
 

Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok labdákkal és kutyákkal, egyként, ragyogó arccal nyomulnak a busz végébe. A busz új lendületet kap.

- Köszönöm.

családi komédia LXIV. felvonás

Anya: - (apának) Nem hiszem el, hogy soha nem lehet az asztalnál enni, hanem végig kell morzsálni az egész konyhát! Nézd meg ezt az áldott jó gyereket (rám mutat), milyen szépen tud asztalnál, tányérból ebédelni!

Apa: - Hagyd már szegényt, látod, most az áldottgyerek-szindróma hatása alatt meg sem tud szólalni.

egy kicsit iroda, egy kicsit más...

Két és fél évnyi vívódás és önmarcangolás, öthónapnyi sírás, éjszakai bkv-zás, fény nélküli nyár, negyven fokban pulóver és harisnya, napi tíz-, tizennégyórás munkaidő, nyugtatótea, szemüveg, 48kg után azt hittem, hogy végre le tudtam zárni magamban mindent ahhoz, hogy elszakadhassak. "Főnök: - .... most felmondtál?" "Én: - ....igen." És éreztem, hogy még itt sincs vége. A felmondásom ott hever teljesen nyíltan mindkettőnk asztalán: ő nem hajlandó átvenni (és egyébként is, ez az első munkahelyem, küzdjek és ne vágjam fel félévente az ereimet), én pedig értetlenül állva ezelőtt a legkevésbé szokványos reakció előtt, egyre tehetetlenebbnek érzem magam. És a legkétségbeejtőbb, hogy még valóban nem adtam fel. Nemcsak miattuk, de bármilyen visszás, magam miatt sem.

Ez nem az Mt. szerinti felmondás. Ez valami más. Valahol egyben szép, szomorú, hálátlan és megalázó. Valahogy annyira próbálunk vigyázni a másikra, hogy a végén már senkinek nem lehet jó. Enikő szavaival élve, ami most zajlik: abszurd komédia.

Közben pedig a kollégák ki-be járkálnak az asztalra kitett felmondások között, mit sem sejtve az egészből.

advent negyedik vasárnapja

Főnöknek, mert mélységesen tisztelem

Újra és újra jelesre vizsgázik emberségből.

advent harmadik vasárnapja

jerome k. jerome (elvileg, de majd alkalomadtán utánanézek)

"Jöjj, hagyd ott a nyüzsgő várost. Gyere ki a csendes vidékre, mely fölé hatalmas ég borul, és ahol közéd és a csillagok közé nem férkőzik más, csak a csend."

 

Miért kell előbb mindig belehalni, hogy újjászülethessünk?

családi komédia LXIII. felvonás

(Mikulás)

Apa: - Úgy látszik, a csoki, amit vettem nektek, finom volt, mert csak egy szemet kaptam belőle.

Anya: - Miért nem gondoskodtál magadról? Én magamnak is vettem mindenből, amiből nektek adtam.

fáziskésés

Kevés szívfacsaróbb látvány van annál, amikor az egyik akkor kap észbe, és tesz meg minden tőle telhetőt abban a reményben és őszinte hitben, hogy még semmi nincs veszve, hogy még minden visszafordítható, amikor a másiknak már nem hiányoznak a tettek és a szavak, amikor a másik már visszavonhatatlanul meghozta a döntést. Vergődés. Bevehetetlen fal.

advent második vasárnapja

O. mesél

"Reggel kiszállok a liftből, két kiskölyök hógolyóálló teljes harci díszben vár anyura. A hatévesforma kislány rám néz, végigmér, azt mondja: ez nem anyu, ez CSAK EGY NÉNI. Épp kezdenék magamba zuhanni, hogy a múltkori "Csókolom, hanyadikra tetszik menni" után már "csak egy néni" vagyok, mire megszólal a kb. négyéves kisfiú: ez nem egy néni, ez egy hölgy."

M. mesél

"Szóval elkéstem azért, mert beleakadt a hajamba a körkefe."

advent első vasárnapja

családi komédia LXII. felvonás

Anya: - (reklámújságot lapozgatva) De szép ez a blúz is! Mondjuk jó vékony lehet... Nézd, tiszta áttetsző, valami pöttyös felső lehet alatta.

Én: - Anya, csak a másik oldalról átlátszó pöttyös ruhát látod.

családi komédia LX. felvonás

Anya: - Ebédre ételt eszünk, vacsorára pizzát.

családi komédia LIX. felvonás

Én: - Annyira jó, hogy nem kell ma dolgozni! - mondtam mosogatás közben.

ujhelyi jenő: erdei sugarak

forrás: ujhelyijeno.hu

"...And it's so hard to remember the tales
I've heard in my childhood, it's so hard to believe..."

 /Evensong: Lost tales/

 

M. mesél

"Születésnapom emlékezetes pillanata volt, amikor egy részeg új-zélandi tört magyarsággal énekelte nekem a Zichy utcában, hogy Boldog szülinapot sorry what's your name again."

csak így működhet

"Kérlek higgy, hogy neked higgyek...."

Meghallottam magam mögött a hangját, és anélkül, hogy megfordultam volna, az a gondolat futott át az agyamon, hogy nárcisztikus jellem.

művésznőnek

M. mesél

"Értem én, kedves pesti lakótársaim, hogy talpig Zarában, meg H&M-ben nyugat-európainak érezzük magunkat, de ha nem úgy hordoznánk körbe a starbucksos kávénkat, mint a Szent Grált, az sokat dobna a dolgon."

Minden döntés megalkuvás.

petri györgy: "jövőkép"

Nagy kérdés: hogy lehet tovább
rontani a javíthatatlant;
a körülmények mostohák,
s alulról fűtik már a katlant.

Egy rossz ötlet egyszer „bekattant”,
lendkerék forgatja magát;
tudjuk mindennek az okát,
megbontjuk a megbonthatatlant –

Mint a bohóc vagy mint a pék,
mindenki tudja szerepét,
ki zsemlét süt, ki viccet el

– nagy mulatság lesz így az élet –
miért is van, hogy mégis félek?
Kérdezek. Senki nem felel.






forrás: http://alanyeset.blogspot.sk/

reggel hétkor

Az eladó, amint szemöldökét igazítja fényes kis csipesszel a szemüvegbolt kirakatában reggel hétkor.

családi komédia LVIII. felvonás

(tzatzikis bevonatú földimogyorót ropogtatunk)

Anya: -

Én: - Ne haragudj, nem hallottam, amit mondtál, épp rágtam.

Anya: - Tessék?

családi komédia LVII. felvonás

Apa: - Tudod, az én időmben ... mondjuk én abba nem is tartoztam bele....

Hány ember élete játszódik le bennem fölöslegesen!

kínaiboltban

Én: - Azt a kis fekete fülbevalót kérném.
Eladó: - (kioktatóan) A Coco Chanelt?
Én: -  (...) Igen, azt.

...

"Őszintén, Eysan, most melyik oldalon lennél?"

/2. évad 14. rész/

A titoknál csak az örömet nehezebb magunkban tartani.

hervay gizella: ének három hangra

I.

Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.

Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.

Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.

II.
A kő a napról álmodik,
a Nap a kőről álmodik.

A víz a földről álmodik,
a föld a vízről álmodik.

Az ember a mindenségről álmodik,
a mindenség az emberről álmodik.

A virág a vízbe vándorol,
a Hold a halálba vándorol.
A lélek a lélekhez vándorol.

Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
emberré válna az ember.

III.
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.

Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.

Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.

Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.

forrás: http://verspatika.wordpress.com/

 

Miért kell belepusztulni abba, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk?

egyetemi templom, vasárnap

- ... Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj... - imádkozta a hajléktalan.

és nem fordítva

A mese viszi előbbre a hősöket.

Ez hogy lehet? - tűnődöm el egyre gyakrabban. Folyamatosan szembemegyek a sorssal, és valahogy mégis: minden, ami velem történik, sorsszerű.

családi komédia LVI. felvonás

Apa: - Majd én felporszívózok mielőtt a vendégek jönnek.

Anya: - .... Jó, végül is most nem bánom, hétfőn úgyis mindent újra kitakarítok.

iroda

Főnök: - Hova tetted már megint a kocsikulcsomat?

Én: - (az életben nem láttam a kocsikulcsát) A jobb kabátzsebedbe.

Főnök: - (belenyúl a zsebébe, a kulcs tényleg ott van) Köszönöm.

Én: - Nincs mit.

kiss józsef: itthon (részlet)

"Valaki hazajött, aki nem volt itthon-

Aki hazavágyott mindörökké titkon-

Valaki hazajött."

menthetetlenül kezdek felnőni

Ma, életemben először nem örültem a hóesésnek.

carl theodor dreyer: gertrud (részlet)

Nézz végig rajtam.
Szép vagyok én? Nem.
Nem, de szerettem.
Nézz végig rajtam.
Ifjú vagyok? Nem.
Nem, de szerettem.
Nézz végig rajtam.
Élek-e még? Nem.
Nem, de szerettem.

bizonyíték, nem ígéret

A gyors, hatékony és látványos fogyás titka: ügyvédi irodában dolgozni.

Amióta irodában dolgozom, mintha összebeszéltek volna, az összes ismerősöm első mondata, amikor meglát: hogy lefogytál!

A minap gyógytornán:

Petra: - Hasakat behúzni! Renáta, te is!

Kati: - Neki nincs, azért nem tudja értelmezni a feladatot.

reklám vége.

kitérő

Érezted már, hogy a régi, megszokott utak egy nap mind másfelé indulnak?

iroda

(Főnök szedelőzködik)

Én: - Ne, ne, ne, még ne menj el, mindjárt megvan!

Főnök: - Én igaziból csak ebédelni indultam...

Én: - Ja. Jó. Akkor elmehetsz.

Főnök: - Köszönöm.

A meglepetés forrása a felismerés.

petri györgy: reggeli kávézás

Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
– ez hűl, amaz melegszik.


Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél – halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.


Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak 

italo calvino: az egymást keresztező sorsok kastélya (részlet)

"- És mit kérsz cserébe?

- A lelkedet! - válaszolta Mefisztó.

- A lelkemet? - kérdezhette újból a mi Faustunk. - Hátha nincs is lelkem?!"

Csak ez az őszi pillanat lenne mindennél maradandóbb!

A humor forrása a meglepetés.

őszi reggel munkába menet

Minden képlékeny, nem kapott még formát. A város mindennapi megszületésének nyirkos ködétől gyöngyösek az utcák. Aranypor ömlik el a dértől hajlott füvek felett, s a villanypóznák betontestéhez simuló árnyékok közül óvatosan kúsznak a magasba fürge fénymókusok. 

Szembe megyek a nappal: az utcán, előttem, táskával a kezükben sötét, munkába igyekvő emberek. Hátuk mögül ragyognak elő a napsugarak. És hirtelen észreveszem mindegyik feje körül az öntudatlanul hordozott, törékeny aranyglóriát.

őszi séta

Sétálok az utcákon. A beton már hűvösen keményedik a talpam alatt, de a kutyák még lustán nyújtóznak el a nyár utolsó sugaraiban. Egy kerítésen túlról családi idill mondatfoszlányai szegődnek mellém és kísérnek el egy darabon. Apuka a kislányához:

- Kicsi virágszálam, suhanj ide hozzám! ...De várj, még ne, előbb szólj a mamának, hogy a sör ott van az ágyon, azt adja oda neked!

divatlecke haladóknak

BKV. Lányon gyapjú bélésű hótaposó, tavaszi virágos harisnya/leggings(?), hófehér, nyári csipkeruha és kapucnis, szürke melegítőfelső. Szemmel láthatólag csinosnak érzi magát. 

iroda

Zs: - Hogy ki vagy gyúrva!
P: - Áh, csak egyre kisebb pólókat veszek fel.

szilágyi domokos: beethoven

Egy süket kornak muzsikál egy süket ember --
kétszáz évre elhallhatóan.

Emberek, ha akad köztetek,
ki meghallja süket korok muzsikáját,
- viaszt a fületekbe, mint Odüsszeusznak!
bizony, ez már feltétlen reflex nálatok;
mint a hajós amaz árbochoz: álltok korotokhoz kötözve,
mert, jaj, mi lenne a világból,
mivé lenne a világ, ha megjósolni mernők!


Zenét hallgatok, kétszáz évre visszamenően.
Hallgatok jóslatokat.
És jaj, százszor jaj: már jóval születésem előtt megjósolták a múltam!

* * *
A hangversenyterem kitágult.
Mindig elárvulunk egy kicsit, ha növekszik a tér.

Beethoven karnagy úr, hát nem hallja, hogy mást fúj az emberiség?!

A karnagy urat figyelmeztetik,
s lelép, pedig nem volna szabad elhinnie!

Semmi. Most csöndben s hétköznapian,
s egymásnak őszinte hittel hazudván
egybegyűl mindenki, akit
a süket muzsikus hallani tanít.

az első húsz másodperc

http://youtu.be/muaSCL1J22Y

nyitva tartás

Az Ügyvédi Kamara felé vezető út mentén játszótér. Kapuján tábla hirdeti a nyitva tartást:

az év minden napján reggel nyolctól napnyugtáig.

Két reggele azon tűnődöm munkába menet, hogy most tulajdonképpen az eső permetez vagy a köd szitál?

M. mesél

"Talán mégsem az a zsigerből jövő végzet asszonya karakter vagyok, gondoltam magamban, mikor evés közben majonézes lett a fülem."

Albert Samain

Csöndes őszi nap

Lassan megyünk, előttünk a komondor,
   a régi úton járunk nesztelen,
   a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.

A levegő pang álmosan, nyugodtan,
   akár a börtön s kórház udvarán
   és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.

Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,

de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
   s róluk beszélünk most a végtelen-halk

   tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.

sorakozás

A Budapest Környéki Törvényszék előtti placcot minden áldott reggel rosszul öltözött emberek sokasága lepi el. Úgy tolongnak ott, mintha legalábbis ételt osztanának, vagy mint a turkálók előtt kígyózó sorokban álló emberek szoktak a teljes árukészletcsere napjának a reggelén.

bkv

(Anyuka a kislányához)

"Az én kislányom nem ilyen kis szörnyeteg, ugye? Add vissza szépen azt a játékot Rékának!"

szívdobogás

Ülsz egy rendelő folyosóján. Egyedül vagy, előtted fehérre mázolt, sorban csukott ajtók. Nem izgulsz, csak receptért jöttél. A rendelőben ettől függetlenül mindig átjár a gondolat, hogy élsz, és hogy ennek egyszer még halál lesz a vége. Nem lázadsz. Ezen a helyen ezt nem fenyegetésként éled meg, hanem megsejted benne az élet rendjét. Itt minden olyan más, mintha belátnál a kulisszák mögé (ezért az érzésért kicsit mindig is irigyelted az orvosokat), és ilyenkor, ha csak az ott tartózkodásod idejére is, de elfogadod, hogy az életed és a halálod is része az egyetemes világrendnek. Béke jár át.

Várod, hogy az egyik ajtó kinyíljon és behívjanak. A folyosó végén az ablakból fehéren ömlik be az őszi napfény, napfonalak szikráznak vissza a fényesre mázolt falon és a padló fekete-fehér csempéiről. Az ősz valahol mélyen megülő nyugalma hömpölyög át óvatosan a várótermen. Csend van, végtelen, örök csend.
Most valahol egy távoli emeleten egy ajtó kinyílik, majd becsukódik. Egy tűsarkú cipő ütemes kopogását hallod, ahogy végighalad a folyosón, le a lépcsőházban, majd ütemenként elhalkulva egy másik folyosó távolába vész.

M. mesél

"Nem mintha ettől nem ettem volna meg, de azért figyelemreméltó a felirat a csípős marhás poharas Smack-levesen (ami amúgy meglepetésemre magyar termék): nyomokban szezámot, zellert, puhatestűeket és rákféléket tartalmazhat." 

laurence olivier: egy színész vallomásai (részlet)

"Mint köztudott, ha az ember változtat egy jellemző vonásán, merőben új arca lesz. Rájöttem, hogy ugyanígy valamely jellemző tulajdonságának megváltoztatásával egészen új személyiséggé is változhat."

piet mondrian: farm

á

"-Oh, granny, I wish I was dead...

- Don't you ever say that again Molly! It's I wish I WERE dead."

ősz, este, zuhogó eső

Éjszakai csúcs. A busz zsúfolt, embermelegtől párás ablakán át másodpercenként villan fel és tűnik el a város. Állunk és megyünk a fényforrások között. Közlekedési lámpák pirosa, elsuhanó autók fényszórói és féklámpái, biciklisek föl-le mozgó pedáljai, dudálások, az esőcseppek ütemes, majd egybefüggő kopogása a tetőn, a buszablakon leömlő utcaképfoltok, a járdákról felfröccsenő utcaképfoltok, elmosódó gyalogosok sziluettjei, mozik és éttermek és kirakatok messzire ellátszó neonfényei. Nyirkos, tapadó flitterruhát ölt a 173E vonalán száguldó Budapest.

K. mesél

A családias kis vendéglőben épp mosolyogva, széles mozdulatokkal gesztikulálva magyaráztam, amikor felnézve megpillantottam, hogy a szemközti asztalnál a pincérfiú is ugyanígy igyekszik tudtára adni valamit a vendégeknek. Összetalálkozott a tekintetünk. Mindketten elpirultunk. Aztán óvatosan szemezni kezdtünk. Az ebéd végére már szavak nélkül is teljesen egymásba habarodtunk. Folyamatosan az asztalunk körül sertepertélt, és miközben apukám elől vette el a tányért, megragadva az alkalmat, hogy végre megszólíthat, túláradó kedvességgel fordulva felém, tudakolta, "hogy ízlett az étel a kisasszonynak?". Aztán a konyha felé vette útját. Apukám, aki az egészből mit sem vett észre, értetlenül és méltatlankodva fordult felém:

- Tőlem meg sem kérdezte, hogy ízlett az étel.

dirk de herder: amsterdam

dráma

A sajt testén átfúj a végtelenség szele.

iroda

M: - Az ügyfél azt írta, hogy kér egy SOS felmondást. Azon gondolkoztam, hogy ez azt jelenti, hogy gyorsan kéri, vagy hogy a felmondás azonnali hatályú legyen...

ignotus: akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szived fájjon,

Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra,-
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.

erdős olga: vasárnap délután

Egy kávé az udvaron
vasárnap délután,
míg a szeptemberi
bágyadt napsugár,
mint vén kutyád
a lábadhoz ül.
Orrodba száraz falevél,
fanyar füst szagát
hozza a szél.
Béke van. Néhány
pillanatnyi csönd -
valódi nyugalom.
És csak távolról hallod,
ahogy tompán koppan
a dió az avaron.

Forrás: http://verspatika.wordpress.com/

a névjegykártya

Sétálok az őszi fényektől és illatoktól pompás városban, amikor az egyik gyalogátkelőnél megállít egy turista. Megkérdi, hogy kell eljutni ide, meg ide. Elmondom. Megköszöni. Elköszönünk. Ahogy egyre távolodunk egymástól, ő az egyik, én a másik irányba, egyszerre átfut az agyamon, hogy a második balránál ketté válik az út. Gyorsan a hátam mögé nézek, még látom, utána eredek. Felelősséggel tartozom érte, mert azon az úton jár, amit én jelöltem ki a számára. Beérem, pontosítom az instrukciókat. Meglepődésemre közli, hogy vele ennyire kedvesek még sosem voltak. Megkérdezi, magyar vagyok-e. Mondom, hogy igen. Ő olasz. Hogy hívnak? Renáta. Az olasz név! Magnifico! Majd előhalász a táskája aljáról egy többszörösen gyűrött papírt. Rajta rendben, két oszlopba rendezve ugyanaz a kézzel írt szöveg. Gondosan behajtja a papírt az első szöveg körül, majd letépi: a névjegykártyája. Az enyém. Arra az esetre, ha Olaszországban járnék és eltévednék.

az a kisfiú a buszmegállóban

Kisfiú: - Anya, a 130-as busz, azért 130-as, mert 130 km/h-val közlekedik?

az a kislány a buszon

Kislány: - Anya, milyen kár, hogy leszálltak azok a nénik! Most senki nincs, aki beszélgessen velem. Én akarom, hogy velem beszélgessen valaki! (Ezt az utolsó mondatot szinte parancsolóan mondja, közben korántsem szégyellős tekintettel nézeget fel a száguldó buszon összezsúfolt emberek arcába.)

Anyukája: - Majd én beszélgetek veled.

Kislány: - De én nem veled, hanem idegenekkel akarok beszélgetni!

a láthatatlan kiállítás folytatása

Valaki elmeséli nekem, hogy van egy barátja, aki fokozatosan veszítette el a látását és mára már szinte teljesen megvakult. Ő az embereket nem formákban, arckifejezésekben, hanem színekben képzeli el. Minden ember helyére egy színt. A gyerekkorából megmaradt színeket azonosítja az emberekkel.

láthatatlan kiállítás

Belépsz. Először csak egy hang ér el hozzád: távolról szól, bárhonnan jöhetne, bárkitől jöhetne. Majd váratlanul kezet fog veled valaki. Megismerkedtetek. Ismétlés nincsen, felkészülés nem volt. Kicsit kényelmetlenül érzed magad, mert nem számítottál rá (sután is sikerült), mert mindig a szemébe szoktál nézni annak, akivel kezet fogsz. Ezzel le lettek fektetve a játékszabályok az elkövetkező órádra. Mész, amerre mondja. Az elején csukva van a szemed, mert könnyebb elfogadni, hogy csak azért van sötét. Majd kinyitod. Ott játszanak előtted azok a formátlan, összefüggéstelen fényfoltok: az idegek játéka. Más semmi. Mész a konyhába. Rájössz, hogy kiszakadtál az időből. Minden sokkal lassabban megy, a lépteid parányik és tétovák. Megnyugtató, hogy a biztonsági előírások miatt végighúzhatod a kezed a konyhapulton, mert nem lesz ott a kés, és a gáztűzhely sincs bekapcsolva. Megszagolod a fűszereket, kitapintod az alapanyagokat. Nem tudod eldönteni, hogy ami szemenként pereg vissza az ujjaid közül a tálba, bab vagy csokidrazsé. Elmondja, hogy csokidrazsét nem állítanak ki, mert azt a gyerekek azonnal megennék. Tehát bab. Megtudod, hogy mondhatod egy vak embernek, hogy viszontlátásra anélkül, hogy ezzel megsértenéd. Valaki neki egyszer viszonthallásrát mondott. Azzal nem tudott mit kezdeni. Megfogja a kezed és elmondja, hány kiló vagy és hány centi és milyen színű a hajad. Eltalálja. Szereti a tavaszi, felolvadó földnek az illatát, és az ősz levegőjéből szomorúságot szagol ki. Színtelen ősz az övé. De mégis, ekkor a levelek maguktól hullanak, és anélkül tapogathatja meg őket, hogy ezzel fájdalmat okozna a fának. És ez szép. A szoborcsarnokban jössz rá, hogy a szobrokat a könyvek lapjai meglopják a térbeli kiterjedésüktől, hogy az az oldaluk is létezik, amit a kamerák arra nem tartanak érdemesnek. Most nem nézed, hanem tapogatod őket. Kitapintod a formájukat, megteremted őket a bőröddel, mint ahogy alkotójuk teremtette meg őket a vésőjével. Elfárad a szemed. Isten tudja, mitől...? A sötétség a legtágasabb tér. Eltávolítja egymástól a testeket, de egyben össze is mossa a világot. Minden egyszerre szűkös és tágas, mély és felszínes. A távolságot csak az idő múlásán érzed és a tested fáradásán.

Elérkeztek a kiállítás végéhez, még ott álltok a sötétben. Megkérdezed, hogy megnézheted-e, most már világosban, azokat a helyszíneket, amiken végighaladtál. A válasz nemleges. Ők sem láthatják meg soha úgy a világot, ahogy az a mi számunkra létezik. Ez így korrekt. Kiérve a fényre pedig megbotlasz egy ottfelejtett napernyő talpában.

iroda

Főnök: - ... mint Oriza-Triznyák.

Én: - Az meg kicsoda?

Főnök: - Nem tudod, ki az az Oriza-Triznyák?!

Én: - Nem. Miért, nagyon ciki?

Főnök: - Hát, meglehetősen. És neked így adtak a kezedbe a diplomát?

(megnézem interneten, ki az az Oriza-Triznyák, majd folytatom a munkát) 

Én: - Nem baj. Ha már így beszéltünk róla, akkor írok neki is egy meghatalmazást.

Főnök: - Miért?!

Én: - Mert ebben az ügyben szerintem ő az egyetlen a világon, akinek még nincsen.

 

villamoson

Két lány ül mögöttem. Egyik a másiknak:

- A szüleim azt mondták, hogy ha jó lesz a bizonyítványom, leborotválhatom a hajamat.

ruha teszi az embert

Kosztümöt nézek, mert jogásznak az kell. Bemegyek az üzletbe, próbálkozom. Ez nem az a ruhanemű, amiről első ránézésre eldöntöm, hogy jól áll vagy sem. Kilépek a próbafülkéből, hátha messzebbről jobban látszik. Közben megüti a fülem egy megjegyzés: 

-Ez biztos jogász, de legalábbis értelmiségi.

Visszamegyek a próbafülkébe, felkapom a farmert és a pulóvert. A ruhát pedig visszaakasztom oda, ahonnan elvettem.

őszi séta

Hiányzik a nap. Hiányoznak a színek. Hiányzik a köd illat az orromban. Ez már az ősz kettészelt, "szanaszét gurult" napsütése szerte az utcákon. Aszfaltra dőlt aranyárnyékok. Megáll a cipőm orra egy széttaposott gesztenye előtt. Szétnézek, a földön százával hevernek a gesztenyék. Régen rajzórára gyűjtöttük őket. Ma nincs célom velük. Felveszek egyet, nem mintha haza akarnám vinni, csak úgy, talán a sima héját szeretném, ha a tenyerembe simulna. Nem jut eszembe, hogy sült gesztenyét is lehetne enni. Három biciklis suhan el a játszótér mellett és tűnik el valahol az utca végén.
Baktatnék tovább, de hirtelen megtorpanok.
Tétovázok.
Visszaforduljak vagy menjek tovább?
De szétnézek, és egy teremtett lelket sem látok a környéken: visszafordulok a játszótérre. Várakozva a hintához lépek, mint egy féltve őrzött, gyerekkori kincshez, amit nem lenne szabad elrontani. De ma olyan szép volt a délután, és olyan tiszta a levegő, és olyan néptelen az utca, hogy ilyenkor a jelen kis csalásai megférnek a múlt emlékei mellett. Még beleférek a hintába, bár fent már baljóslatúan csikorog a vaskarika. Jó elszakadni a földtől. Jó, nagyon jó szárnyak nélkül szárnyalni. Eszembe jut a szegedi játszótér a templommal és a hintával, az óvoda, "Kati lökj még, még, magasabbra!".
De egyszerre túl nagy lesz a csend, és átfut az agyamon, hogy a játszóteret házak szegélyezik, és mindegyik ablaka a térre néz. Lassul a csikorgás. Majd elhal. Leporolom a nadrágom.
A következő pillanatban már minden úgy áll ott, mintha senki sem járt volna arra.

Anyukám ma beszélt egy emberrel, akit leszázalékoltak, mert találkozott Gandalffal Nagytétényben.

rammstein: stein um stein

Ich habe Pläne große Pläne 

Ich baue dir ein Haus  
Jeder Stein ist eine Träne  

Und du ziehst nie wieder aus  

Ja ich baue ein Häuschen dir  

Hat keine Fenster keine Tür  

Innen wird es dunkel sein  

Dringt überhaupt kein Licht hinein

ma ügyvédjelölt lettem

bíróság

Bejön kezelőirodára egy férfi. Közli, hogy be akar tekinteni az iratokba. Kérdezi tőle az ügykezelő, hogy hogy hívják. Nem érkezik válasz. Az ügykezelő tovább puhatolózva megkérdi, ki a másik fél. A férfi közli, hogy nincsen másik fél. Az ügykezelő tartja magát ahhoz, hogy egy perben minimum két félnek így, vagy úgy, de lennie kell. A férfi váltig állítja, hogy csak ő van benne az eljárásban, hiszen a beadványát is egyes szám első személyben írta. A nő megpróbálja kideríteni az eljárási pozícióját. A férfiből kibuggyan, hogy ő a perújító II. rendű alperes. A nő próbál belekapaszkodni ebbe a szalmaszálba. A kezelőirodán már az összes jelenlevő ügyvéd a segítségére siet. A férfi végül hajthatatlan marad a tekintetben, hogy ő az eljárás egyedüli szereplője.

iroda

Főnök: - (telefonál) Szia, Attila! Anyukámnak névnapja lesz, kellene neki készíteni egy csokrot... Hogy mi? ... Igen, csokrot.... Elnézést.... Viszonthallásra.... (felnéz) Hülye vagyok én? A kőművest hívom a virágkötő helyett... Na mindegy, miután felfogta a kérést, elég készségesnek mutatkozott.

...

Én: - Tetszett anyukádnak a csokor?

Főnök: - Igen. Azért szeretem ezt a virágkötőt, mert olyan őrült csokrokat tud készíteni.

Én: - Milyen egy őrült virágcsokor? Én még sose láttam olyat.

Főnök: - Vannak benne bogyók, meg minden hülyeség....

garai gábor: ősz a hegyen

Sűrűsödik a táj:
a dér-pettyes avarra
leszivárog a barna,
bársonyos félhomály. 

Mégis elmúlt a nyár.
Lomb-fosztó szél sikoltoz:
a lanka zöld-bozontos,
de a gerinc kopár. 

Gyanútlan őz-suta
áll odafönt; szemében
se félelem, se szégyen
(futnia nincs hova), 

csak forgatja szelíd
szájában, lassan, enyhe
bánattal, elmerengve
az ősz vad ízeit.

 innen: http://verspatika.wordpress.com/

hétvége

Alig bírok felkelni, kint hűvös van, nem így terveztem, nincsen ajándék, és nem tudom, hova megyek. A trolin észreveszem, hogy a lábam valami puhába ütközik: egy bácsi kutyája bújt az ülésem alá. Felszállok a villamosra, sírás környékez még mindig. Pedig már elmúlt péntek. Úgy látszik, nem aludtam ki. Nekidőlök a villamos oldalának és becsukom a szemem. Mellettem egy idős néni dalra fakad. Arra emlékszem, hogy a körúttól a második sarok. Soha nem jártam még ott... A lécsőházban amatőr művészek forgatnak, figyelmeztetnek, hogy vigyázzak a kábelekre. Az ajtóból három kisgyerek bámul, bent a németes lányok. Arra tippelünk, hogy Vali már nem egyedül fog jönni. Megjön Vali. Mindenki a pocakját nézi. Hathónapos. Gergő megjegyzi, hogy a harmadik gyerek születése már unalmas. Veró mintha ellenkezne, de aztán lenyeli. Bogival és Enikővel még elmegyünk egy bolhapiacra; villamossal, nehogy Enikő útközben betévedhessen egy könyvesboltba. A csarnok oldalában egy kapualj, a belső udvarban zenélnek. Gitár, nagybőgő, harmonika és egy énekes. A lakók a belső folyosókról hallgatják a zenét. Mögöttünk a bazár, mellettünk padlizsánt pucolnak.  Egyik nyitott ablakban megpillantunk egy fregolit.  Kapunk a padlizsános kenyérből, és az illendőség kedvéért veszünk szerencsesütit. Nekem azt üzeni, hogy "ahhoz, hogy szeretni tudjon az ember, feltétlenül magába kell néznie". Kint az utcán retro padok. Leülünk, Bogi üdítőt vesz. Beszélgetünk, és eközben szépen lassan árnyékba borul az utca. Hűvös, őszi szellőben fürdünk. A körút másik oldalán álló házak ablakairól még ránk ragyog a nap. A csarnokból már nem szűrődnek ki hangok, elvétve turistacsoportok haladnak el mellettünk. Enikő elmeséli, hogy a spanyolok u dos-nak mondják a U2-t. Az órára nézünk, már elmúlt öt. Szedelőzködünk. Bogi még beugrik a barátaihoz, mi meg Enikővel lassan elindulunk hazafelé a körút napos oldalán.

bíróság

Állok a bíróság előtt, várom a többieket. Hűvös őszi reggel van, már kicsit csípős, de még nincs köd és még nem fázom a szoknyában. Regényt olvasok. Egyszerre valaki rám köszön: az egyik ügykezelő az. Leeresztem a regényt, szóba elegyedünk. Beszélgetünk, ő közben elszívja a cigijét. Mondja, hogy nem tart fel, készüljek csak tovább nyugodtan, és bemegy a bíróságra. Én egy pillanatra elmosolyodom. Majd folytatom a regényt, ahol abbahagytam.

iroda

Főnök: - Olvastad?

Én: - Igen, és fel is írtam magamnak pár dolgot... de előbb befejezem, amit épp csinálok... várj, de lehet, hogy kéznél van.... de nem, tíz perc múlva már ráérek...

Főnök: - Nyugi. Mondták már neked, hogy olyan vagy, mint egy veréb? Az is ide-oda szálldos, nem lehet megfogni.

Én: - Én nem is vagyok veréb.

Főnök: - Duzzogj csak.

családi komédia LV. felvonás

Anya: - Nem szeretném, ha lelkileg tönkremennél. Eszel eleget?

családi komédia LIV. felvonás

Apa: - Fodrásznál voltál?

Én: - Igen, még a múlt héten.

Apa: - Szép, kicsit hullámos a hajad.

Én: - Ja, arra gondolsz? Azt elaludtam.

hétfő reggel

Frissen mosott hajú emberektől nyüzsgő a város.

marcello dudovich: ritratto di signora

henrik ibsen: vége

Mind kikísértük,

elment a vendég;

szavuk a szellők 

már elkeverték.

Most tompa csend van,

hol énekeltél.

Sötét a kert lenn,

sötét az erkély.

Rövid akkord volt,

egy kósza ábránd!

Vendég, ki jött és -

aztán tovább állt.

Fordította: Kosztolányi Dezső

iroda

(csendesen csipegetem az ebédemet)

A: - Megfigyeltem, hogy te a túlélésért eszel. Nem azért ülsz le ebédelni, mert szereted az ételt, hanem mert felismerted a szükségességét az életben maradáshoz.

M. mesél

Amikor a villamosra egyszerre szállt fel egy idõs néni, a mankóra támaszkodó srác begipszelt lábbal és egy terhes fiatalasszony ikerbabakocsinyi gyerkõccel, nyilvànvalóvà vàlt, Isten nem akarja, hogy üljek.

 

 

 

 

ezt így kell csinálni

8:00-ra mentem a fogorvoshoz, ahonnan 7:56-kor már ki is jöttem

Nem, nem lehet. Ha kijövök egyszer délben a szabadba, nem megyek vissza soha többet.

paco minuesa: maternitat

kezdek menthetetlenül felnőni

Tökfőzeléket eszem. És kétszer szedek.

az ősz első hétvégéje

Ott fent már valahol megtörik a fény. Hűvös szél szabdalja tarajosra a víztükröt. Zuhanórepülésben hajrázó méhek esnek neki a földre gurult almáknak; én sem érem el a pirosakat. A földbe keményedett őszibarackot rostonként hordják el hátukon a hangyák, zöld és sárga dísztököktől virul a drótkerítés. Előkerült a szekrényből a lila, kötött pulóver is. Hatalmas plakátok hirdetik az iskolakezdési akciókat.

Cengiz: - Én már jól tudom, hogy milyen vagy.

Eysan: - És, milyen?

Cengiz: - Várj csak. Itt van ez az elágazás. Az egyik út világos, a másik korom sötét. Ha most valamelyiken elindulnánk, így együtt, ezer százalék, hogy mindketten a sötétebb utat választanánk.

Eysan: - Miért? Honnan veszed, hogy nem a világosat?

Cengiz: - Sehonnan. Ilyen a természetünk.

Eysan: - És az nem változik?

Cengiz: - Az sosem.

Eysan: - Ez esetben téved, Cengiz úr. De ön menjen csak a sötét úton. Én az ágyam felé indulok.

Cengiz: - Ráunsz majd, meglátod. Eleged lesz abból, hogy folyton jót cselekszel. Előbb-utóbb keresni fogod a rosszat.

Eysan: - És akkor te elsőként jelentkezel majd, ugye?

iroda

Főnök: - Hol a fenébe volt ez a rész...
Én: - 105-ös és 106-os lábjegyzetek.

párbeszélünk

Zsófi: - Majd szólj, ha tudsz jönni énekkarra!

Én: - Persze, mindenképpen hívlak, hiszen úgyis te ismered a dörgést.

Zsófi: - Az a menet, hogy van előtte felvételi.

Én: - Zsófi, az nem lehet, én nem tudok énekelni!

Zsófi: - Nyugi, nem énekelni kell, ez amolyan IQ-teszt.

Én: - Zsófi, ne csináld ezt velem, tuti nem vesznek fel...

Zsófi: - Ne aggódj, ez csak arra van, hogy kiszűrjék a teljesen idiótákat.

Én: - ...

Zsófi: - Jó, majd mondd azt, hogy a barátom vagy, akkor biztos nem lesz gubanc.

iroda

Főnök: - M., az, hogy majd gondolkozom rajta, nem jelenti, hogy holnap ingatlan-adásvételi szerződést kötök szlovák jog alatt.

Ha megérkezik az ősz, gyorsan le kell ülni egy sarokba olvasni.

Augusztusvégtől nyugtalan az éj.

várhegyi balázs: rejtély

Kiszáll a liftből

ötemeletes házban

a hatodikon.

családi komédia LIII. felvonás

Anya: - ... majd a munkahelyeden beteszed az asztalod fiókjába.

Én: - Nincs fiók az asztalomon.

Anya: - Az hogy lehet, milyen asztalod van neked?

Én: - Ne félj, hatalmas felülete van, amin tudok pakolni.

Anya: - Tehát akkor olyan, mint egy oltár.

Én: - Na, ez még eddig nem jutott eszembe.

családi komédia LII. felvonás

Én: - Anya, ne hajts ilyen gyorsan, temetőben vagyunk!
Anya: - Nem jár itt egy lélek sem.
Én: - De a halottak nyugalma...
Anya: - Ennyi pezsgés nekik is kell.
Én: - Anya, lassabban, bármelyik úton előbukkanhat valaki, és elütöd.
Anya: - Ugyan már, nézz szét, nincs itt semmi élet.

öt szem barack, egy fürt szőlő

Minden évszak némán érkezik.
Hangtalan veszi be magát
a csontokba.
Még idegenül simulnak össze a fények.
Tavaly-őszök illatát dobálja a szél.

Nem engedi az Isten, hogy megunjuk a világot.

iroda

-Hol születtél?
-Kórházban.
-Miért, beteg voltál?

iroda

Főnök: - Tudod, a felvételednél döntő faktor volt, hogy teljesen kattant vagy.

Én: - ... Akkor ezek szerint hiába jártam öt évig egyetemre?

Főnök: - Lényegében igen.

böröndi lajos: várakozók

a hajó már felszedte a horgonyt
az olajos tenger fölött alig pára
szemerkélő eső, integető kezek
piros-fehér ernyők ragyogása

nők háttal, örökké itt a parton
sóvárgó hátak, csípők, hosszú szoknyák
időtlen idő festménybe fagyva
fehér rongy: tépett szárnyú vitorlák

búcsúzkodások és várakozások
sóvárgás, a tenger széttárt
öle hajókat ringat
szemünk a horizontot képzeli

egy sóhajtás, az ég beesteledik
a víz sötétülő fényekkel teli

beiratkozás a könyvtárba

A beiratkozásnál a bácsi rám néz, majd megértő kedvességgel megkérdezi:

- Bölcsész, ugye?

juhé

http://alanyeset.blogspot.sk/

elővigyázatosság

renáta segít egy vak embernek

Felsegítem a metróra, majd előzékenyen megkérdezem, le akar-e ülni. Ő igenlően felel. Erre egy üres hely felé vezetem, közben pedig navigálom:

- Arra kell menni - és a kezemmel még az irányt is megmutatom, hogy egyértelműbb legyen.

jellemfejlődés

Első munkanapomon, amikor nyolcra értem haza, még szabadkoztam otthon, hogy ez csak az egyszerre rám zúduló, rengeteg új dologra tekintettel fordulhatott elő, mire anyuék aggódva jegyezték meg, hogy máskor ne jöjjek haza ilyen későn. Mostanra eljutottunk arra a pontra, hogy együtt örülünk annak a hétköznapi kis semmiségnek, ha egyszer egy héten már nyolcra hazaérek.

családi komédia LI. felvonás

Apa: - Teljesen elfogysz itt nekem. Lassan kétszer kell rád nézzek, hogy egyszer lássalak.

Én: - Azért ennyire még nem jó a helyzet...

iroda

Főnök: - Az előbb kérdezték tőlem, hogy te miért nem nyaralsz még, hiszen épphogy csak befejezted az egyetemet, és ez lenne az utolsó nyár, amit felhőtlenül élvezhetnél. De én erre elmondtam nekik, hogy nem lehetett téged tartóztatni, annyira szerettél volna már jönni dolgozni. Arra az egy hét pihenésre is alig bírtalak észérvekkel rávenni.
Én: - Ez pont így történt.
Főnök: - Tudod, a történeteknek nem az a lényegük, hogy igazak legyenek, hanem hogy szórakoztatóak.

forrás

Mindennek van története, ha rákérdeznek.

E. elmeséli, mi fogadta őket egy nap a szállodában

"A takarítónő megszánta Csíkoskát és barátot hajtogatott neki." 

amúgy kezdek megőrülni, hogy nincs számítógépem....

ez viszont már enikő



én bedőltem

(Ez nem Mihalik Enikő, hanem Nora Shopova...)

forrás: http://juicy.mashkulture.net/magyar/tag/mihalik-eniko/

M. mesél

Testvéremék otthon hagyták egy hétre a tizenhárom éves kisfiukat tízezer forinttal. Lelkére kötötték, hogy ne felejtse el megetetni az aranyhalakat.

Unokaöcsém ahogy egyedül maradt, megpiszkálta a halak tápszeres dobozát, mire abból egyszerre az egész heti adag kiömlött. Másnapra az aranyhalak döglötten hevertek az akvárium fenekén. Unokaöcsém megijedt, és elment a kisállat-kereskedésbe, ahol vett kilencezer forintért három aranyhalat. A gyerek a hét további részében kenyéren és vizen élt.

családi komédia L. felvonás

Anya: - Várj, még kiszedem innen ezt a szart...

Én: - Na de anya, hogy beszélsz, két perce jöttünk ki a templomból!

Anya: - Összecsomagolom, nehogy kiboruljon, tegnap loptam...

Én: - Anya!!!???

Anya: - Nyugi, virágmag...

családi komédia XLIX. felvonás

Anya: - Sétálunk vagy vezetsz?

Én: - Vezetek.

Anya: - Jó, akkor előbb kell elindulnunk.

ce qui est vrai

Nincs kerülő út lelkiismeret-furdalás nélkül.

iroda

avagy a jó munka záloga a precíz instrukció

Főnök: - (...) kérlek, keresd meg ezt a részt a kommentárban. Ez nem az, ami az 1448. oldal utolsó bekezdésében található.

önreflexió

Annál, hogy leülnek valaki mellé a BKV-n csak egy dolog rosszabb: ha csak mellé nem ülnek le.

iroda

A mai szellemi színvonal

 

iroda

Este nyolc óra. Minden csendes. Ülünk az irodában, szótlanul dolgozunk. Egyszerre Főnök félrenyeli a kávéját. Én minden önfegyelmemmel azon vagyok, hogy mintha észre se venném, rezzenéstelen arccal fixírozzam tovább a képernyőt.

Főnök (két fulladás között): - Nyugodtan nevethetsz!

iroda

(J. bal kézzel írja alá a meghatalmazásomat)

Én: - Te balkezes vagy?

J.: - Ja, nem.

amit még nyáron sem akarok látni

1. sörhason feltűrt ing
2. szandálhoz/papucshoz zokni
3. rövidnadrághoz térdzokni
3. szétnyitott ing, alatta atléta trikó
4. atléta trikó

új napirendem

este tízig iroda, hajnali háromig takarítás...

családi komédia XLVIII. felvonás

(Meghitten iszogatjuk a teát a konyhában)

Én: - Képzeld, szeptembertől énekkarra fogok járni.

(Saci a rátörő nevetéstől félrenyel és köhög)

Saci: - Mondjál még ilyeneket!

a kapcsolat

El kell érnem a hivatalt telefonon. Kicsöng. Hallom, hogy valahova kapcsolnak. A telefon továbbra is csöng. Még egy kapcsolás. Csöngés. Kapcsolás. Egy földöntúli hang útközben beleszól a kagylóba: "türelem". Még két kapcsolás és felveszik.

családi komédia XLVII. felvonás

Anya: - ... ki tudja, miért ilyen kedves...

Én: - Mert ilyen a természete. Nem értem, miért kell ennyire pesszimistán hozzáállni az emberekhez?!

Anya: - Mert ismerem az anyját.

Én: - Aki szintén nagyon kedves...

Anya: - Most igen, de régen nem ilyen volt.

Én: - Miért, volt rossz tapasztalatod?

Anya: - Nekem nem, az anyukámnak.

Én: - Mit csinált?

Anya: - Tulajdonképpen nem is ő volt, hanem neki is az anyukája... De gondolom, ez generációkon keresztül öröklődik.

K. mesél

Hirtelen mintha fejbe kólintottak volna! Hogy epekedhettem én egy hetvenéves férfi után, amikor annyi helyes, harmincéves pasi mászkál Koreában!

iroda

Én: - M., már nyaralsz? :-))
M.: - Nem látod? Rövidnadrág van rajtam.

iroda

G: - A jogásznak egyetlen ellensége van: a tények.

családi komédia XLVI. felvonás

Anya: - Már elkezdtem gyűjteni az első szakácskönyvedet. Minden héten hozok egy receptet a Lidlből.

családi komédia XLV. felvonás

(Csöndesen teszek-veszek reggel, indulok munkába. Anya felriad.)

Anya: - Ugye rend van az íróasztalodon?

Én: - Itthon? Most nincs.

Anya: - Nem, a munkahelyeden.

Én: - Ja, ott igen.

Anya: - Akkor jó.

(És megkönnyebbülten visszaalszik.)

annie leibovitz: louise bourgeois, scupltor

forrás: http://maimanohaz.blog.hu/2012/01/30/annie_leibovitz_susan_sontag_women

családi komédia XLIV. felvonás

(Épp a buszmegálló felé veszem az irányt, mikor unokatestvérem rámcsörög Szegedről)

Én: - Szia, Saci! Épp hazafelé tartok.

Saci: - Elkísérhetlek hazáig?

becsekkolás

Átvilágítják a táskámat. Már épp bukkan fel a futószalag végén, nyúlok érte, hogy vállamra kapjam, mikor a biztonsági őr jelez, hogy még egyszer át kell futtatnia.

Én: - ???

Őr: - Női táska....

számvetés

Életem utolsó, felelőtlenül szabad napja. Holnaptól jobban kell gazdálkodni. Gazdálkodni az idővel: nehogy észrevétlen elcsatangoljon mellőlem. Gazdálkodni a szeretettel: ki kell önteni mindent. Gazdálkodni a sporttal: nem szabad engedni a kényelemnek. Gazdálkodni az olvasással: ki kell használni a tömegközlekedés morzsáit. Gazdálkodni a blogírással: nem szabad hagyni, hogy az előbbiek rovására terpeszkedjen...


Gazdálkodni az idővel: a legnagyobb gyengeségem.

E. mesél

A négy koszorúslány közül egyik biztosított afelől, hogy mindenben maximálisan alkalmazkodik a többi lányhoz. Csupán a ruha színéből és szabásából nem enged.

A három koszorúslány.....

kínai

Leültem a kád szélére körmöt vágni, majd mikor elkészülvén felálltam, csodálkozva konstatáltam, hogy a pizsamám mintája ott maradt a fehér zománcon. Ahonnan viszont nem lehet lemosni.

bear in mind

Activity. Körülírás. A cél, hogy a partnerem hamarabb találja ki a kifejezést, mint a másik csapat játékosa. 

Először a jelentés taglalásába bocsátkoztam. 

Majd be kellett látnom, hogy ez vakvágány. 

Utána szavanként veselkedtem neki, szinonimákat keresgélve az egyes elemekre, hátha ez majd elindít valamit a partneremben. 

Ő továbbra is tanácstalanul ült a helyén. 

A helyzet kezdett egyre reménytelenebbé válni. Végső elkeseredésemben az alábbi megközelítéssel rugaszkodtam neki újra a feladatnak:

- Ezt a szót nem csak mint igét, de mint főnevet is használják. Erdőkben élő vadállat, például Micimackó is ez.

- Hörcsög! - vágta rá diadalmasan.