a hajó már felszedte a horgonyt
az olajos tenger fölött alig pára
szemerkélő eső, integető kezek
piros-fehér ernyők ragyogása
nők háttal, örökké itt a parton
sóvárgó hátak, csípők, hosszú szoknyák
időtlen idő festménybe fagyva
fehér rongy: tépett szárnyú vitorlák
búcsúzkodások és várakozások
sóvárgás, a tenger széttárt
öle hajókat ringat
szemünk a horizontot képzeli
egy sóhajtás, az ég beesteledik
a víz sötétülő fényekkel teli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése