2023. december 18.
Koldusnő térdepel a földön, haján kendő, messziről áhítatos Madonnának tetszik, két keze finoman összeillesztve a mellkasa előtt, feje lehajtva, félig átlép az időtlenségbe, ahogy az emberek forgatagában mozdulatlan sziluettje fel- és feldereng. Előtte a földön pohár az alamizsnának. A pohár előtt kb. 20 cm-re egy kétszázas csillog a járdán. Nem lép rá senki. Nem veszi észre senki. Nem szedi fel senki. A koldusnő sem.
Térdepel a koldusnő némán, lehajtott fejjel, mozdulatlanul az emberek forgatagában.
hálanaplók
Sosem értettem a hálanaplókat, mígnem egyszerre csak berobbant a felismerés, hogy nekem is van hálanaplóm. Csak sosem így hívtam. Még csak kapcsolatot sem éreztem a kettő között. Az én szótáramban a hálanaplót írásnak és festésnek és tanításnak írják és ejtik. Én így értékelem az életet. Én így adok hálát az életért. Egyszerűen meg szeretnék őrizni és tovább szeretnék adni minden csodát, amit a világ az utamba gördít.
Most már sejteni kezdem, hogy a hálanaplók nagyon sokfélék és formájúak lehetnek. Még az is lehet, hogy néhányak hálanaplójának hangja és íze is van. És lehet, hogy mozog is.
van
A lélek akkor várakozik, amikor már minden van. Amikor már a jövő képe kristálytisztán kirajzolódott benne. Amikor már csak egyetlen vágya, hogy megpillanthassa rajta kívüli tükörképét.
A lélek csak olyanra tud várakozni, ami már van.
akaratológia
Ki irányít kit?
Én az égitesteket vagy az égitestek engem?
Kinél van az akarat, mely megteremti az együttállásokat?
A teremtés csodája, hogy mindenki behoz valamit a világba és a világ ezt az új impulzust magába olvasztja.
A teremtésben mindenki összefügg mindennel. És viszont.
A teremtésben mindenki hat mindenre. És viszont.
Még az is lehet, hogy miattam állnak úgy az égitestek (égitestjeim?), ahogy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)