Habkönnyed lelkének a sorait olvasom. Könnyülök.

jungsuk lee

 

 

A lélekpuhítás mindig kétoldalú. A kívülről érkező ingerre reagál a belső. A belső inger hívja a külsőt.

A vágy és a szükség is az inger (hiány) arcai. A vágyak inspirálnak, a szükségek motiválnak. Az adni és a kapni vágyás is egy tőről fakad. Mert a sokkal és a kevéssel sem tudunk magunkban mit kezdeni. Egyik sem felel meg a mindennapi kenyér mércéjének. 

A belső kenyerünket is csodálatosan szaporíthatjuk.

 

Íráskimaradások. Léleklepedékek képződése. Az adok-kapok körforgás megszakadása. A beérkező élményeket ki kell adni. Mert nem lesz hely. Nem lesz hely az érzéseknek, hogy felszínre törhessenek.

Újra el kell kezdeni helyükön kezelni a kicsi dolgokat. Újra el kell kezdeni kicsiben látni. Meglátni, hogy minden hatalmas. Meglátni, hogy minden ugyanakkora. Mert a Teremtő szemében minden egyformán fontos. Egy hexameterben minden szótag egyformán fontos. Egy festményen minden szín egyformán fontos.

Szükség van a nyelv precizitására, fémkarcaira, ötvösművességének kifinomult és határozott vonásaira. A nyelvrajzokra és nyelvvázlatokra. Azokra a mindahány dimenziós körvonalakra, amit a festék nem tud.

Lemenni sejt szintig. Vagy még annál is mélyebbre. Lemenni az Istenig. Majd pedig fel. Az Istenig.

Művészet, amikor Istent hagyjuk összeérni önmagával.