2026. november 14.
2026. október 4.
Elcsöndesedtem, próbálva ráhangolódni a Szentlélekre és beszélgetésbe elegyedni Vele. Gondoltam, megosztom a kis terveimet, elképzeléseimet, és bevezetésül játékosan megkérdeztem:
- Szentlélek, tudod, hogy mit szeretnék?
Mire egy belső hang rögtön válaszolt:
- Nem az a kérdés, hogy én tudom-e, hanem, hogy te tudod-e?
2026. június 19.
2026. június 10.
2025. december 22.
a-donaj doget
Hétezer forint visszajárót számolt le. Persze, ha gondolom, adományozhatok is belőle, hogy akik rászorulnak, kedvezményesebben tudják igénybe venni a szolgáltatást. Nem gondoltam. Még a szabadkozás gondolata sem fordult meg a fejemben, csak egy biztos érzés élt bennem azzal kapcsolatban, hogy ennek a pénznek nem itt van a helye. És szemrebbenés nélkül tettem el a teljes visszajárót.
Másnap teljesen máshol adománygyűjtő láda járt körbe. Amikor elért hozzám, egyetlen határozott mozdulattal nyújtottam át a mellettem levőnek anélkül, hogy egy forintot is tettem volna bele. Nem vagyok szívtelen. Egyszerűen csak nem mozdult meg erre a szívem.
Az előadást követően leálltunk beszélgetni Lelkeslánnyal, akivel utoljára a nyáron találkoztunk teljes véletlenségből ülve le egymás mellé, hogy - utólag mi és a körülöttünk ülők is így láttuk - egy ebédszünet leforgása alatt kitakarítsak belőle minden kétséget és kifogást a németországi költözésével kapcsolatban olyan hatékonysággal, amivel csak a Szentlélek képes intézni a dolgokat. Ahogy a Szentlélek intézte azt is, hogy mi ott és akkor teljesen véletlenül egymás mellé üljünk le és az a téma jöjjön föl és az a beszélgetés folyhasson le közöttünk.
A mostani találkozás alkalmával lelkesen rákérdeztem, hogy áll a Németország-projekt? Ő legnagyobb megdöbbenésemre lehorgasztott fejjel panaszolta el, hogy minden csodásan, a megbeszéltek szerint indult, viszont most sajnos az anyagiak miatt úgy néz ki, hogy mégsem fog összejönni. A fogadó szervezetnek pénzügyi gondjai támadtak, és nem fogja tudni biztosítani a kiköltözését... Értetlenül álltam a megtántorodása előtt. Biztos voltam abban, hogy Isten terve, hogy ő kiköltözzön oda, egyszerűen nem értettem, hogyan torpanhat meg ilyen anyagi természetű dolgokon, amik egyik napról a másikra változhatnak! És a kiköltözésig még hónapok vannak hátra! Majd jött egy gondolat a szívembe: tized! Mondd neki a tizedet!
Gondolkodás nélkül a tudtára adtam, hogy ha úgy látja, hogy anyagi gondok jelentkeznek, akkor kezdjen el hitbeli lépésként tizedeket adományozgatni! Minden hónapban a jövedelme egytizedét. Kezdje el az adáson keresztül nyitogatni a lelkét a csodák befogadására! Szépen elkezdi, és mire eljön a kiköltözés ideje, minden el fog rendeződni, mert tanúbizonyságát adta annak, hogy rá meri bízni magát Isten gondoskodására. Erre a gondolatra az arca egyszeriben ragyogni kezdett, hogy már megint nem hiszi el, hogy amikor mi ketten beszélgetünk mindig kapja a megerősítéseket, mert képzeljem, ő is pont erre gondolt mostanában, hogy elmulasztgatta adni a tizedeket! Most az adománygyűjtésnél viszont megszólalt benne valami, és kivette a táskájából a borítékba készített rezsiköltséget, amit a bérbeadónak kellett volna kifizetnie, és belerakott a perselybe egy nagyobb tételt belőle, és még most is remeg a gyomra, mert nem tudja, hogyan fog a bérbeadó elé állni, mert már hónap vége van, és nincsen annyi tartaléka, amiből kipótolja az adománygyűjtő ládába dobott pénzt.
Mikor ezt kimondta, mintha villám futott volna keresztül rajtam, olyan világos kezdett lenni belül. Tudtam, hogy meg kell kérdezzem, hogy mennyi hiányzik a rezsiköltségből, és már a kérdés feltétele előtt tudtam, hogy mit fog válaszolni rá:
- Hétezer forint - mondta.
Egyenesen a táskám felé nyúltam, még fél másodperc alatt elhessegetnem egy világi gondolatot (őrültség, amit csinálok), ami próbált közé és Isten gondoskodása közé állni, aztán megtaláltam a pénztárcámat, és szilárd határozottsággal adtam a tudtára, hogy fillérre pontosan hétezer forint van nálam, és hogy ez azért van ott, mert Isten küldi neki. Majd átadtam neki a tárcám teljes tartalmát.
Újra lesokkolódott. Először szabadkozott, hogy ez túl sok és nem fogadhatja el. Viszont én tántoríthatatlan maradtam a tekintetben, hogy ezt nem én adom neki, hanem Isten, és hogy most engem használ, hogy közvetítője legyek annak, hogy sosem kér áldozatot anélkül, hogy már jó előre ne gondoskodna minden szükség betöltéséről. Ő sosem minket kockáztat, csak a hitünket próbálja, hogy elég erős-e megtartani az áldásait. Majd elmeséltem neki a hétezer forint történetét az elejétől eddig a pillanatig. Erre már nem tudott ő sem mit mondani, és hálás magabiztossággal, fülig érő szájjal hajtogatta bele az átnyújtott bankjegyeket a tárcájába.
Akárcsak a nyári ebéd után, most is mindketten ujjongó lélekkel utaztunk hazafelé, ragyogva az isteni szeretet megtapasztalásától és attól a hálától, hogy ez rajtunk, a kettőnk együttműködésén keresztül tudott ilyen csodásan megnyilvánulni a világban!
2025. november 22.
2025. szeptember 4.
instant Isten
A mai kor gyermekeinek Isten a példaképe, anélkül, hogy ezt tudatosítanák magukban. Mindent tudni akarnak és minden információhoz azonnali hozzáférést keresnek a logikai kapcsolódásokkal együtt (AI). Mindenhol ott szeretnének lenni (messenger, viber). Mindenki számára szeretnék hozzáférhetővé tenni magukat (instagram, tiktok). A keresőmotorok beállításainak hála nap mint nap megtapasztalják a vonzást törvényét (korábbi kereséssel azonos feltételek szerinti találatok és reklámajánlatok). Szeretnének gondoskodni a világról (fokozott környezettudatosság). Rengeteg a pszichológiai és spirituális tudatosság, mert szeretnék, ha tudnának olvasni az emberi lélekben. Meditálnak, hogy elérjék a jelen pillanat isteni teljességét.
Igaz ez talán minden korra. Minden kor embere Isten felé törekszik, hozzá kíván hasonlóvá válni. Más és más tulajdonságát ragadja meg Istennek és abban szeretne kiteljesedni.
De talán a lényeg az, amire kevesen figyelnek. Isten valódi lényegére, amiből az összes másodlagos ismérve ered. A szeretetre.
2025. május 5.
A hosszú hétvégén nagyon, de nagyon szerettem volna kiállításra menni. De mivel az ünnepek egésze alatt készenléti munkakört kellett ellássak, nem mertem megkockáztatni a múzeumokat, mert egy tárlat közepén azért mégsem tudok csak úgy telefonon sürgősségi jogi tanácsokat osztogatni mindenki füle hallatára. Meg nem is illik. Az ügyfél felé sem. Mások felé sem.
Beletörődve a sorsomba, úgy döntöttem, hogy ehelyett kiugrom Szentendrére egy rövidke kirándulásra a Bükkös-patak partjára, hogy azért nekem is jusson valami ebből a napfényes pár napból. Ahogy a torkolattól visszafelé elindultam a meder mellett, a belvároshoz közeledve zene ütötte meg a fülemet. Aztán ahogy jobban szétnéztem, láttam ám, hogy a patak két partja tele volt rakva festményekkel, nem is akármilyenekkel! Számos kortárs festő kihozta "levegőzni" a képeit ezen a szép május elsejei hétvégén. A patak partja valóságos kiállító térré változott, zenével és tánccal kísérve. A természet szépsége mellett a művészetek szépsége is tárt karokkal fogadott!
Kiállításra szerettem volna menni, de lemondtam az élményről a jó szolgálat érdekében. Az Isten pedig elhozta nekem a kiállítást a múzeumból a patakpartra.
2025. április 20.
pilinszky jános: imádságért
Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.
2025. április 19.
halmai tamás: nagypéntek
Csak kik meghaltak, halhatatlanok.
Mind az egy felhő mögött nap ragyog.
2025. március 15.
Hazafelé menet egyszeriben eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne a boltban sushit venni! De aztán az is eszembe jutott, hogy drága. De aztán meg az is, hogy szokott lenni leárazva. Kértem Istent, mintha a világ legnagyobb horderejű dolga lenne, hogy légyszi-légyszi, ha ma megyek vásárolni, legyen sushi leárazva, mert annyira, de annyira örülnék neki! Bementem a boltba, összeállítottam a bevásárlókosarat, majd a vásárlás utolsó etapjaként a halas pultoknak vettem az irányt. Pontosan egy doboz sushi volt az egész részlegen. Leárazva.
2025. február 14.
2025. január 25.
Az osztályvezetőmnek volt egy csodaszép, kézzel festett, virítóan pipacsos bögréje. Minden nap abból teázott. Én pedig mindennap láttam ezt a csodaszép bögrét, és nagyon, de nagyon szerettem volna, ha nekem is lehetett volna ilyen. Persze több évvel azelőtt vette. Valamilyen kis faluban. Egy alkalmi vásáron... Így meg kellett elégednem a pipacsos bögre mindennapi látványával.
Aztán eljött a karácsony. Miután kibontottuk az összes ajándékot a fa alatt, Anyukám felugrott, hogy hát a Marika néni ajándékáról teljesen meg is feledkezett! (Marika néni Anyukám Balatonon élő barátnője, akivel egyszer futólag találkoztam.) Majd behozott egy szatyrot, és elém tette, hogy nézzem meg, mi van benne, de vigyázzak, csak óvatosan bontsam ki a papírba csomagolt tárgyakat! Hát, ahogy kibontottam a csomagolást, egy gyönyörű, kézzel festett, pipacsos bögre került a kezembe! Alig győztem álmélkodni! Anyukám biztatott, hogy nézzem még tovább az ajándékokat, mert van hozzá tányér is! Erre a másik papírból egy pipacsos kistányért bontottam ki.
Soha nem mondtam Anyunak, hogy pipacsos bögrét szeretnék. Marika néninek még úgy sem. Csak ültem a fa alatt, előttem a pipacsos ajándékokkal, lelkemben végtelen hálával, csodálkozással és örömmel.
Anyukám elmesélte, hogy Marika néni testvére keramikus, és időszakonként hívni szokta Marika nénit, hogy garázdálkodjon szabadon a szépséghibás termékei között. Ilyenkor Marika néni akármennyi kerámiát elhozhat teljesen ingyen.
A szépséghibát azóta sem találtam meg sem a bögrén, sem a tányéron.
Máté 6:32-33. "Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek."
2025. január 13.
Yeshua (I Exalt Thee) - UPPERROOM & Bethel Music
2024. december 31.
mea culpa
2024. december 7.
reményik sándor: béke
Valami ritka rend –
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
