A múltkor a környékeden jártam, és már nem éreztem semmit. Elsétáltam a bolt felé, ahol bevásároltunk, a ház elé, az ablakod elé. De már olyan volt, mint minden bolt, mint minden ház, mint minden ablak. Újra a saját szemeimen keresztül láttam. Friss volt minden és tágas és napfényes. Mint előtted. Az eszem még emlékezett Rád, a szívem már nem. Nem izgultam, hogy otthon lehetsz, hogy hazajöhetsz, hogy megláthatsz. Belül mélyen ott lüktetett a bizonyosság, hogy mi már soha többet nem találkozunk. Vége van. Visszakaptam az életemet.