Istent idézi

Isti és Daisy.

 

Lelked bernáthegyije előkotort a hó alól.

Kályhádnál melegszem.

 

A kezedet fogom

a lelked helyett.

útvonalak

 

lélekutak

és

lélekkutak

között

lelek utat.

lelked utat

kutat

felém.

tőlem.

magától.

magához.

mi-ért

 

- Miért vagy velem?
- Miértünk.
- Ez a miértünk?
- Amit csak mi értünk.

halmai tamás: három nüansz

 

(1)

„Miért?”, kérdezte a mester.
„Miért jó?”, részletezte a kérdést.
„Miért jó a rossz is?”, fejezte be 
a gondolatot. A tükör, amely előtt 
szónokolt, ugyanezekre volt kíváncsi.
A két mester hosszan nézett egymás 
szemébe. Egyikük tudta a választ, 
de nem tudták, melyikük az.

(2)

„Mit tegyek?”, kérdezte egy tanítvány. 
„Mit tennél a helyedben?”, kérdezett
vissza a mester. A tanítvány 
elszégyellte magát a boldogságtól; 
de ez a szégyen is: boldoggá tette.

(3)

„Szerzetesek”, szólt a mester.
„Most elmondom nektek, mi
a megvilágosodás útja.”
A szerzetesek nem válaszoltak, 
mert ott se voltak.
A mester elmondta nekik, 
mi a megvilágosodás útja.
A szerzetesek megvilágosodtak, 
mert ott se voltak.

 

Az igazságot nem lehet tudni. Csak olykor-olykor (meg)érezni a lélek finom hajszálrezdüléseivel.

 

Én próbálok mindig nagyon őszinte lenni Veled. De sokszor én magam sem tudom, mi az igazság. Nem könnyű így....

iancu laura: bűnben

 

Én majd meghalok árnyékod

Alatt.

Értem jönnek Isten gondolatai,

És kőbe zárják mozdulataim.

Mert szóra bírtam az igazságot,

És látván, szemem megvakult.

Én sose emberrel vívtam,

Az ellenfelem Isten volt.

iancu laura: sóhaj

 

Úgy félek, Uram,

Hogy elfáradsz.

iancu laura: vers a vershez

 

Főleg este jut eszembe,

hogy ha eddig nem is, hát ezután

elszólítanak.

Utoljára szeretem az embereket,

utoljára vetek keresztet,

és én még nem írtam rólad verset.

Nem rajzoltam neked tőrrel szúrt szívet

a vonatablakra,

pedig hányszor foglaltam hazát,

hányszor ültettem virágot Rahótól Mezőváriig,

hol halált halt fajtám, kit szerettem,

és hányszor kezdtem mindent elölről,

hányszor voltam gyermek túl a Szereten.

Lett volna idő elég,

de én ujjamat tördeltem

inkább,

mint aki félt,

mint akit rettegésben tartott a vád.

Talán most éppen azt látod,

amit én,

talán a szemed vagyok én,

elgondolom, láttad-e átosonni árnyékom,

vagy te voltál, épp benéztél?

Siratóasszonyt láthattál,

én vagyok,

sírok a holdfénynél.

Főleg este jut eszembe,

hogy aki van, az fél.

iancu laura: fagy

 

Oltó igéket hoz a fagy.

Hat napja már, hogy nem eszem,

szívedet hallgatom.

Nem ringatsz – nem ringatom

bölcsőben telelő holnapunk.

A karácsonyfán a papírmadár

a huzatban felszáll.

Számít-e még, hogy meghalunk?