halmai tamás: három nüansz

 

(1)

„Miért?”, kérdezte a mester.
„Miért jó?”, részletezte a kérdést.
„Miért jó a rossz is?”, fejezte be 
a gondolatot. A tükör, amely előtt 
szónokolt, ugyanezekre volt kíváncsi.
A két mester hosszan nézett egymás 
szemébe. Egyikük tudta a választ, 
de nem tudták, melyikük az.

(2)

„Mit tegyek?”, kérdezte egy tanítvány. 
„Mit tennél a helyedben?”, kérdezett
vissza a mester. A tanítvány 
elszégyellte magát a boldogságtól; 
de ez a szégyen is: boldoggá tette.

(3)

„Szerzetesek”, szólt a mester.
„Most elmondom nektek, mi
a megvilágosodás útja.”
A szerzetesek nem válaszoltak, 
mert ott se voltak.
A mester elmondta nekik, 
mi a megvilágosodás útja.
A szerzetesek megvilágosodtak, 
mert ott se voltak.