nyári tanfolyam

Szőke, lófarokba kötött haj, a fullasztó hőség ellenére is kifogástalan megjelenés: élére vasalt vászonnadrág, hosszú ujjú ing, kiboxolt cipő, fekete pamutzokni. Bejön a terembe, becsukja maga mögött az ajtót, egy széket fordít be a tábla elé, szemben a hallgatókkal, leül, keresztbe veti a lábát és egy határozott flamenco mozdulattal lenyitott, fekete legyezővel meglegyezi a profilját.
Neve: Dominic. 

Rám való tekintettel, aki csak később csatlakoztam a csoporthoz, és még senkivel nem találkoztam, megejt egy gyors ismerkedést: minden hallgatónak be kell mutatnia Őt. Több körben.

*

Egyik csoporttársunk egyetlen felvállalt hobbija az evés.

*

Kezdésre sorakozunk, mikor az egyik lány megemlíti, hogy neki is ugyanolyan nadrágja és felsője van, mint nekem, csak azért jött másban, mert nem volt kedve kivasalni. "Mindezzel csak azt annyit akartam mondani, hogy csinos vagy."

családi komédia XLII. felvonás

Én: - Anyu, ez a cipő nagyon rosszul néz ki a nadrággal?
Anya: - Ha fáj a lábad, akkor nem.

osztálytalálkozó avagy a tények alkalmazkodása

Zsófi - én - Kata: piros - fehér - zöldben gondoltunk leülni az asztal mellé Kata kivételével, aki szerint a Kata - én - Zsófi sorrend lett volna a kívánatos, hogy kiadjuk a francia zászló színeit.
- De Kata, a te ruhád zöld!
- Nem, ez kék!
- Orsi néni, milyen színű Kata ruhája?
- Zöld.
- Ez nem zöld, hanem kék!
- Bence, szerinted Kata ruhájának milyen színe van?
- Zöld. Miért?
- NEM! Ez KÉK!
- Kata, miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy ez a ZÖLD ruha, ami rajtad van, kék legyen?
- Azért, mert őszi típus vagyok, akinek a kék szín jól áll, a zöld viszont nem. Na mármost, szerintem ez a ruha jól áll rajtam, amiből egyenesen következik, hogy nem lehet zöld, hanem csakis kék...

M. mesél

Pasi telefonál a villamoson mögöttem:
-Ja, jó nap volt, voltam kötni. (szünet) Kötni, ja. (szünet) Mondom kötni. (szünet) KÖTNI BAZMEG!

-Sajnos mangólevünk nincsen, de amúgy Sióból van minden!
-Hát akkor legyen egy alma.
-Mmmmmm, na az pont nincs.

Lány mellettem a telefonba:
-...na és aztán összejött azzal a csajjal... helyes, aranyos... (szünet) ... ja, nem szép.

Ma reggel 3x hittem, hogy felkeltem, pedig csak álmodtam. Elsõre evidens volt, hisz anyám osztrákul köszöntött. Másodszorra a nappaliig jutottam, ahol egy gollam-szerû embert fürdettek, ez is ritka, ràjöttem, alszom. Harmadszorra eljutottam a konyháig, minden normális, juhé! Már a kávét fõztem, mikor zöld úszónadrágban, arcán széles mosollyal, hóna alatt egy vasalódeszkàval belépett Száraz Dénes, és õ is kért.

a kesztyű

Akár Schiller is lehetne, de a bejegyzés á propos-ját most mégis a közelgő diplomaosztó szolgáltatja, közelebbről: eltűnt a "gólyakesztyűm". És ha már a nagymamáé nincs meg, hol keres az ember lánya fehér kézbelit? Facebookon. Néhányan már alig pár perc leforgása alatt meglátták a fényt az alagút végén. Egy ismerősöm orvosi kesztyűjét ajánlotta fel, míg másik felhívta a figyelmemet, hogy ilyen holmik bármely patikában beszerezhetők. Harmadikukkal már-már úgy tűnt, sikerül egyszer és mindenkorra megoldani a problémát, amikor is a helyszínen derült ki, hogy a szóban forgó, önzetlenül felajánlott ruhanemű egy nagyon komplett takarítószett egyik kelléke. Holnapra van még egy találkozóm.

haller frigyes: ablakok (firenze)

forrás: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.248650791337.148653.240609086337&type=3

Elpárolog a víz, mire a számhoz emelem a poharat.

evellei kata: óda a mosogatóhoz

Ó, a mosogató, a magányosan hallgató,
nagyobb, mint a Ladoga-tó,
s benne csónakos nélküli ladikok,
ilyen az otthoni mosogató.

Ó, azok a nagy zsírfoltok és pacák,
nem nyúlna hozzájuk sem nő, sem pacák,
egyedül én!
Ha közeledem fényes, csillogó testéhez,
ember el nem mondaná, lelkem mit érez
néma fülén!

Az arcom sápad, a lábam reszket,
de erős vagyok, nem vetek keresztet,
s ha hozzáérek egy-egy hideg pohárhoz,
még nem tudom, a következő perc mit hoz,
életet vagy halált?

A csap nyílik, s zubog a víz, a meleg,
adja a halált, adja az életet,
ó, ez az élet-halál-adó,
otthoni mosogató!

Ha látom, hogy oldódik benne az Ultra,
már érzem, hogy most indulok útra,
s a meleg moslékba boldogan nyúlok,
úszom benne, míg meg nem fúlok,
s míg el nem borít a tarka tenger,
melytől hányingert kap jó ízlésű ember,
- én kitartok!!!

Lassan megy a tisztulás, ó, az nagyon-nagyon lassan megy,
de nem is bánom, mert ily élvezet nincs még egy.
Hisz oly gyönyörű, mikor a két őselem
- a föld s a víz - között dúl néma küzdelem.

Csikorgatom fogam s úsztatom szivacsom,
madárkarom - görbe már ujjam és kacsóm,
de már érzem, érzem, hogy elbírok vele,
s szűnni látszik a villák s lábasok fele,
s mikor az utolsó bögrét törölgetem már ki,
oly vérszomjjal, mihez képest angyal volt Sade márki,
szememet hálásan csüggesztem az égre,
hagyom az egészet és mehetek végre
kezet mosni.