Minél nagyobb a szeretet valakiben, annál több szögből képes látni az életet. Átöleli, átjárja. Nem csak 3D-ben.

Annyiszor le szerettem volna ülni megírni a történetünket, de azt nem lehet, mert a mi történetünk legnagyobb része akkor játszódott, amikor vagy te vagy én nem voltunk ott. Azokat az órákat pedig, amiket együtt töltöttünk, elbeszélni egy élet is kevés lenne, mert azoknak az óráknak minden másodperce mögött ott volt az örökkévalóság. 

lackfi jános: hogy engem ismerj

 

Hogy engem ismerj, merülj le, mint mélybúvár,
Matass korallok, tengeri sünök közt,
Ne rémülj, ha itt-ott nyálkás polipok tekeregnek.

Hogy engem megláss, kergetőzz velem végtelen
Vadonban, sosem tudod, melyik fa mögé kushadtam be, 
Úgy tűnik, hogy eltűntem, ott leslek szívdobogva.

Hogy engem megérts, polcodon szótárok álljanak
Minden élő és holt nyelvből, minden kitalált nyelvből,
Minden szavamat értsd második, harmadik, negyedik jelentésben.

Hogy engem megölelj, próbálj előbb zuhatagot
Átkarolni, mely csonttalan, és mindig kisiklik
Abroncsaidból, próbálj csúszós halat elkapni kézzel.

Hogy engem megtarts, ingemet szegezd a székhez
Ezer aprószöggel, hajam minden szálát kötözd ki,
Féltéssel, aggódással, figyelemmel, játékkal, szenvedéllyel.
Hogy velem egyesülj, rombold le mérgező közönyöm,
Sziklákat gördíts félre, toppanj a belső várkastélyba,
Ahol magzatpózban egy kisgyermek hever, bújj hozzá, én vagyok.

her afternoon: a minuscule woman floating in a bubble

 

Forrás: https://www.creativeboom.com/inspiration/her-afternoon/

 

Ő akkor született, amikor nekem kellett volna. A még ki nem hordott életem benne látott napvilágot.

 

Űzött vadat félénk nyuszi nem tud szelídíteni.

a szem a lélek tükre

 

Teljesen nyílt volt a tekintete. Annyira nyílt és tiszta, hogy rajta keresztül az egész élete egyszerre zuhant belém. Piszkosul nehéz volt. Feszített és karistolt. Véresre karmolta a lelkemet. Erőnek erejével szakítottam ki magamból. 

Nem kellett volna.

Azóta is azt a lélekdarabot keresem, de csak másfajta, kevésbé karmolós és kevésbé feszítő lélekdarabokat találok. Egyik sem illik a helyére. Egyiknek sem olyan melegek a könnyei, mint az övéi voltak és egyiknek sem hallatszik úgy a szívverése, ahogyan az övé a bőrkabát alól a friss hóesésben. 

 

Mert ami meg van írva, azt is el lehet rontani... 

Lehet, hogy még nem tudsz jól olvasni, vagy fordítva vetted a kezedbe a könyvet, vagy csak azért is duzzogva sutba vágod, vagy túlgondolod, vagy innengondolod, vagy sehogy sem gondolod, vagy a legizgalmasabb résznél elbóbiskolsz, vagy összetör a macskád egy virágcserepet, vagy nem esik le, hogy rólad szól, vagy nagyon is leesik, hogy rólad szól és pánikba esel, hogy most aztán szerepelni kellene, de nagyon, vagy egyszerűen nem is veszed a fáradtságot, hogy elolvasd. Ez a szabad akarat, avagy nem erőszak a disznótor, ahogy mondani szokták. 

Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy lyukas a szőttes. Próbálod kipótolni innen-onnan lopkodott anyagokkal, de sehogy sem illenek a képbe. Egyre több lesz a patchwork, de senki ne mondja nekem, hogy azok szépek tudnak lenni, hogy elegáns az, amikor anyagcafatokat illesztenek egymás mellé és fércelnek össze, mert az nem az. A Krisztus köntösén sem volt varrás. 

Bár lehet, hogy ő az egyetlen, akinek az életköntöse egybe volt szőve...

a felhőkarcolók mágiája

 

Mert a tekintetre is hat egyfajta gravitáció:

odafent nagyobbak az épülettömeg, 

nagyobbak az álmok, 
nagyobbak a magasságok és a 
zuhanási mélységek, 
nagyobbak a törekvések, 
nagyobbak az ambíciók és az 
erőfeszítések,

közelebb van az ég, és

közelebb vannak az angyalok.

P. mesél

 

A nyár meglehetősen biztatóan indult a Balaton-parton egészen addig, amíg a feleségem skarlátos, az egyik gyermekem meg ótvaros nem lett. Eddig azt hittem, hogy ezek a betegségek ma már nem is léteznek...