Költészet: lélekk/ö/e/lt/ö/e/gető
Amikor már a legelején tudod, hogy nem. De mégis. Hogy nem az, de valami más. Ami nem életre szóló, nem maradandó, nem a tied, de az élet nyelvén valahogy mégis fennkölt.
Minden pillanat fennkölt, ha elég fentről tudod költeni.