családi komédia XXIII. felvonás

Apa: - Nem is észrevételezed az új pulóveremet?

Én: - De, feltűnt ám, csak nem tudtam eldönteni, hogy új-e, aztán úgy gondoltam, bölcsebb, ha meg se szólalok, nehogy végül kellemetlenül jöjjek ki a dologból. Szép. Mikor vetted?

Apa: - Úgy húsz évvel ezelőtt, csak most vágtam le róla a címkét.

meghitt családi délelőtt

Amikor egy negyedórára megáll a nap. Ülünk a konyhaasztalnál. Fény játszik a csempén. Anya, apa iszogatja a kávéját, én a Neo Citranomat. Ilyenkor észrevétlenül suhan el az idő.

nem reklám, csak tetszik

:-)

Ma körülbelül mindenki felköszöntött a (tágabb értelemben vett) családomat kivéve.

a záróvizsga-időszak mottója

Ha már egyszer jog- és állambölcselettel kezdek, kezdjek stílusosan. Egy már-már klasszikus tanulásom első napjára:

„… a dolgok jelenségek azért alakultak úgy ahogy, mert ilyen a természetük, ami viszont abból következik, hogy rendszerint úgy alakultak, ahogy.”

(Szilágyi Péter: Jogi alaptan)

Apukám kocsit mos az udvaron. A szomszédék kislánya a rácskerítésen keresztül némán, némi tartózkodással, de lankadatlan figyelemmel kíséri minden mozdulatát. Egy idő után felbátorodik, és odadugja orrát a kerítéshez:

- Szia! - köszön át apukámnak.

Apukám feltápászkodik a kocsi mellől, visszaköszön.

- Hoztam neked valamit - a kislány egy fémpapírba csomagolt cukorkát nyújt át a gyermeki lét minden bájával a rácson keresztül apukámnak.

Apukám meglepetve, szíve mélyéig elérzékenyülten veszi el a cukrot a felé nyújtott csöppnyi kézből. A kislány vár egy kicsit, majd megkérdi:

- És te mit hoztál nekem?

Szomszédék épp indulnak otthonról, amikor anyukám hazaérkezik. A kislány fülig vigyorral rohan oda hozzá:

- Holnap leszek ötéves! - újságolja, és széttárja öt ujját. - Majd nézd meg a térképen!

karel čapek: pilátus krédója

Felele Jézus: Én azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.

Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És amint ezt monda, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.

(Szent János evangéliuma 18, 37-38.)

Este a város köztiszteletben álló embere, név szerint Arimatiai József, Krisztus tanítványainak egyike felkereste Pilátust, és arra kérte, hogy adja ki neki Jézus testét. Pilátus beleegyezett, és így szólt:

- Ártatlanul végezték ki.

- Te magad adtad ki Őt - vetette ellen József.

- Igen, kiadtam - válaszolta Pilátus -, s tudom, az emberek azt hiszik, azért tettem, mert megijedtem néhány szájhőstől és az ő Barabásuktól. Elegendő lett volna öt katonát küldenem rájuk, hogy elhallgassanak. Csakhogy nem erről van szó, Arimatiai József.

- Nem, nem erről van szó - ismételte tűnődőn, kis szünet után. - Hanem, amikor beszéltem vele, rádöbbentem, hogy nem sok idő múltán az Ő tanítványai fognak keresztre feszíteni másokat: az Ő nevében, az Ő igazságának a nevében feszítenek keresztre s kínoznak meg mindenkit, aki más, mint ők, és elnyomnak minden más igazságot, s új Barabásokat emelnek vállukra. Az az ember az igazságról beszélt. De hát mi az igazság?

- Különös nép vagytok, sokat beszéltek. Csupa farizeus, próféta, üdvözítő s más szektás. Aki új igazságot teremt, megtilt minden más igazságot. Olyan ez, mintha az asztalos, aki egy új széket készít, megtiltaná, hogy az emberek bármilyen más, őelőtte készített székre üljenek. Mintha egy új szék készítésével egyúttal minden régi szék megsemmisülne. Végül is, elképzelhető, hogy az új szék jobb, szebb és kényelmesebb, mint a többi; de hát az ég szerelmére, miért ne ülhetne le a fáradt ember egy akármilyen ócska szúrágta vagy kőből való székre? Fáradt és törődött, pihenésre vágyik; és akkor ti erőszakkal felrántjátok a székéről, hogy üljön át a tiétekre. Nem értelek titeket, József.

- Az igazság - ellenkezett Arimatiai József - nem olyan, mint a szék és a pihenés; inkább olyan, mint egy parancs, mely meghagyja: menj ide meg ide, tedd ezt és azt; győzd le az ellenséget, foglald el azt a várost, torold meg az árulást és így tovább. Aki nem hallgat az ilyen parancsra, áruló és ellenség. Így van ez az igazsággal.

- Ó, József - szólt Pilátus -, jól tudod, katonaember vagyok, és életem nagyobb felét katonák között töltöttem. A parancsoknak mindenkor engedelmeskedtem, de nem azért, mert igazságosnak tartottam őket. Az igazság csak annyi volt, hogy fáradt vagy szomjas voltam; hogy a dicsőségre vágytam vagy anyám karja közé; hogy az egyik katona a feleségére gondolt, a másik meg a földjére vagy a lovaira. Az igazság csak az volt, hogy parancs híján egyetlenegy katona sem ment volna lemészárolni a hozzá hasonló fáradt és boldogtalan embereket. Akkor hát mi az igazság? Hiszem, hogy legalább némiképp igazam van, amikor a katonákra gondolok, és nem a parancsra.

- Az igazság nem a vezér parancsa - felelte Arimatiai József -, az igazság az ész parancsa. Ez az oszlop fehér, látod s tudod ezt; ha én azt állítanám, hogy fekete, akkor ez ellentmondana eszednek, s tiltakoznál.

- S miért ne? - kérdezte Pilátus. - Arra gondolnék, hogy alighanem fölöttébb szerencsétlen és elkeseredett vagy, ha már a fehér oszlopot is feketének látod; megpróbálnálak felderíteni; őszintén mondom, jobban foglalkoztatnál, mint annak előtte. És ha merő tévedés volna csupán, azt mondanám magamban, hogy a te tévedésedben ugyanannyi van a te lelkedből, mint a te igazságodban.

- Nincsen én igazságom - tiltakozott Arimatiai József. - Egyetlenegy igazság van csak mindannyiunk számára.

- És melyik az?

- Amelyikben hiszek.

- No, látod - szólt lassan Pilátus. - Csakhogy az mégiscsak a te igazságod. Hasonlatosak vagytok a gyermekhez, aki azt hiszi, hogy a világ az ő látóhatáránál végződik, s azon túl már nincsen semmi. A világ azonban nagy, és sok minden elfér benne, József. Az a gyanúm, hogy a valóságban tömérdek igazság számára van hely. Nézd csak, én idegen vagyok ebben az országban, s otthonom messze túl van a látóhatáron; mégsem merem azt állítani, hogy ez az ország nem helyénvaló. Hasonlóképpen idegen számomra a ti Jézusotok tanítása; de állíthatom azért, hogy helytelen? Tudod, József, én azt hiszem, hogy minden ország helyénvaló; de a világnak roppant szélesnek kell lennie, hogy mind elférjen benne, egymás mellett, szép sorjában. Ha Arábiát arra a helyre kellene tennünk, ahol Pontosz fekszik, ez természetesen nem volna helyes. És ugyanez áll az igazságokra is. Végtelenül naggyá, tágassá és szabaddá kellene tennünk a világot, hogy beleférjen minden valódi igazság. Szerintem, József, a világ valójában ilyen. Ha fölmégy egy magas hegyre, azt látod, hogy a dolgok összefolynak, s egyetlen sík felületté válnak. Bizonyos magasságból az igazságok is egymásba olvadnak. Tudom, az ember nem él, és nem is élhet egy magas hegy tetején; be kell érnie azzal, hogy közelről látja a házát vagy földjét, mindkettőt teli igazságokkal és tárgyakkal; ott van az ő igazi helye és dolga. De néha azért felnézhet a hegyekre vagy az égre, és eszébe juthat, hogy onnan, a magasból, az ő igazságai, noha maradéktalanul megvannak még, de egybeolvadnak valami sokkal kötetlenebbel, valamivel, ami már nem az ő tulajdona. Szívünkben e széles látóhatárral élni, s közben megművelni azért kicsiny földünket, látod, József, ez már a vallásos hittel határos. Azt hiszem, annak az embernek a Mennyei Atyja valóban él valahol, de nagyon jól megfér Apollóval meg a többi istennel. Részben átfedik egymást, részben határosak egymással. Nézd csak, az égen szerfölött sok a hely. Örülök annak, hogy a Mennyei Atya is ott van.

- Se hideg, se meleg nem vagy - szólt Arimatiai József, s fölállt. - Csak langyos.

- Nem igazi - tiltakozott Pilátus. - Én hiszek, hiszek, forrón hiszek abban, hogy van igazság, s hogy az ember megismerheti, őrültség volna azt képzelni, hogy az igazság csak azért van, hogy az ember ne ismerje meg. Megismerheti, igen; de ki? Én, vagy te, avagy tán minden ember? Hiszem, hogy mindenki részese; az is, aki igent mond, az is, aki nemet. Ha ők ketten egyesülnének és szót értenének, megszületne a teljes igazság. Az igent és a nemet, tudom, lehetetlen egyesíteni, de az emberek mindig összefoghatnak; és több igazság van az emberekben, mint a szavakban. Inkább hajlom az emberekhez, mint az igazságaikhoz; de ebben is hit van, Arimatiai József, ehhez is lelkesedés kell és elragadtatás. Én hiszek. Rendületlen bizonyossággal hiszek. De mi az igazság?

"Aki egyedül unatkozik, az társaságban untat." 

/Egry József/

Egy pillanatra elgondolkoztam azon, vajon hagyatkozhatok-e olyan jegyzetre, ahol az ombudsmant "c"-vel írják, de aztán rájöttem, hogy ebből a tárgyból kizárólag az ilyen jegyzetekben lehet perspektíva.

karinthy frigyes: "minden álomnál több a valóság"

viginti quinque annis maior

Innentől a harmincra kell rástartolni, feltéve, hogy van vele célom.

petőfi sándor: az apostol

"... Boldogtalan nép, mért gyüjtöd fejedre
Az isten átkát? nem elég,
A mely már rajta fekszik?
Nem volt elég a Krisztust megfeszítened,
Minden megváltót megfeszítesz hát?"

dsida jenő: nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,

s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem

a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.

Testem törött volt, és nehéz a lelkem,

mint ki sötétben titkos útnak indul

végzetes földön, csillagok szavára,

sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,

s finom ideggel érzi messziről

nyomán lopódzó ellenségeit.

Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.

A sűrű füst, mint roppant denevérszárny

legyintett arccul.

Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.

Körülnéztem. Szerettem volna

néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,

de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....

Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,

Máté aludt, és mind aludtak....

Kövér csöppek indultak homlokomról,

és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....

iroda

Az ügyfél levele: "Köszönjük a munkaszerződés-tervezetet, csupán egy kérdésünk lenne a szöveggel kapcsolatban: lehetséges volna, hogy a III. fejezet 12. pontja szerint az ügyre egy 1950-es években íródott jogszabályt kelljen alkalmazni? Válaszát előre is köszönjük!"

Az ügyvéd menten megnézi, mi az az '50-es évekbeli jogszabály, amelyre a szerződés hivatkozik: 1959. évi IV. törvény.

(nem jogászoknak: ez a törvény a Polgári Törvénykönyv)

bíróság

- És a bíróságon nem idegesítettek az emberek? - kérdezi tőlem magától értetődő természetességgel. Én pedig egy pillanatra elgondolkozom, hogy most emberek alatt vajon a feleket kell-e érteni.

reggel

Jó korán kelni.

De sokáig aludni is jó.

Feloldhatatlan ellentétek feszülnek bennem reggelente éhgyomorra.

Ma láttam, hogy anyukámnak fel van írva a naptárjába, mikor van a születésnapom.

art et cancrelats: early spring

Ui: kinagyítandó!
Uui: meg lehet keresni a képen az első tavaszi legyet!

nem babonából, de eddig mégsem bírtam leírni

Szakdolgozatvédésem fejlődéstörténete álmaimban:

első verzió: Bekerülök egy Fuglinszky-Malek Miklós bizottsághoz, akik egy lesötétített szobában várnak. A szoba közepén kifeszített vászon, előtte kivetítő. Megtudom, hogy a védés azzal veszi kezdetét, hogy  lepörgetik nekem az általam már előzetesen benyújtott fényképeket, melyeket Toscanában készítettem még valamikor a nyáron. A vetítés megáll egy olajfákkal szegélyezett, homokos utat ábrázoló képnél. Malek és Fuglinszky várakozó tekintettel néznek, meg kell mondanom, a kép hol készült. Én, jobb ötletem nem lévén rávágom, hogy valahol Toscanában, tekintve, hogy másfelé nem igen jártam, így a képnek is ott kellett készülnie. Ekkor kaján vigyor jelenik meg az arcukon, és közlik, hogy ezt a képet ők csempészték bele a sorozatba, és köszönő viszonyban sincs a toszkán tájakkal. Az egész ceremónia pedig arra ment ki, hogy felmérjék, a képek valóban saját alkotások voltak-e, de a válaszom kétséget kizáróan arról árulkodik, hogy semmi közöm a sorozathoz. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a dolgozatomat sem én írtam, így nincs is értelme a vizsga folytatásának.

második verzió: Megyek az egyetemre, amikor az ég hirtelen beborul, és elered az eső. A semmiből egy játékbolt terem mellettem, én pedig, ha már ott van, bemegyek. És ha már ott vagyok, veszek egy játékot, biztos, ami biztos. Megérkezem az egyetemre, bent ülünk védésnél, az opponensem olvassa is terjedelmes értékelését, miközben Harmathy folyamatosan csóválja a fejét, és aggodalmas pillantásokkal kérdi, hogy mégis mi vitt rá, hogy pont azt a játékot válasszam. Még ha valami mást vettem volna, talán lett volna valamicske esélyem a kettesre, de ezzel teljességgel lehetetlen, hogy átmenjek.

harmadik verzió: Az első védés, ahol már a szakdolgozat is előkerül: tanáraim sajnálkozva mutatják, hogy rosszat fűzettem le, és a dolgozat hiányzó oldalai helyett Tesco reklámújság lapok kandikálnak ki a bőrkötésből. Ezért bármennyire is fájlalják, és látják, mennyi munkám van benne, meg kell buktatniuk, mert a dolgozat ilyen formában sajnos értékelhetetlen.

negyedik verzió: Harmathy a védés előtt még behív az irodájába, és a témámról (amiről egyébként egy fia irodalom nem volt) hirtelen az asztalra emel egy polcnyi könyvet, és féltőn megjegyzi, hogy ha ezeket másnapig elolvasom, még talán ki lehet hozni valamit a helyzetből.

Ui: és néha a valóság szebb, mint az álom.:-)

A rosszul kezelt udvariasság sokszor útját állja az igazságnak.

jocó bácsi levele - találtam

Szeged, 2004. november 14.

"Kedves Reni!

Újra Szegeden vagyunk. Olvasd el, mit üzent Kossuth Lajos! Én azt üzenem, tanuld kedvvel a kémiát.

Az idézeteket megkeresni nem volt időm. Talán így kezdődnek a kérdéses eposzok:

Andra moi ennepe misa politropon hos mala polla

Planctei epei Troies hieron ptolietron eper se 

(...)

Várom, hogy találkozzunk s nyúzhassalak egy kicsit.

Szeretettel csókolunk valamennyiőtöket!"

Tavasszal még a legképtelenebb dolgoknak is értelme lesz.

mesterházi mónika: az ajtó

Hiába kopogsz. Hallod pedig,
van ott valaki. Vagy legalábbis
valamit hallasz, a suhogást.
A bezárt ajtó túloldalán
nyitva az ablak, szakad az eső.

chiho makino

 

Ui: sajnos a címeket csak néhánynál találtam meg, többnyire japánul vannak kiírva....