nem babonából, de eddig mégsem bírtam leírni

Szakdolgozatvédésem fejlődéstörténete álmaimban:

első verzió: Bekerülök egy Fuglinszky-Malek Miklós bizottsághoz, akik egy lesötétített szobában várnak. A szoba közepén kifeszített vászon, előtte kivetítő. Megtudom, hogy a védés azzal veszi kezdetét, hogy  lepörgetik nekem az általam már előzetesen benyújtott fényképeket, melyeket Toscanában készítettem még valamikor a nyáron. A vetítés megáll egy olajfákkal szegélyezett, homokos utat ábrázoló képnél. Malek és Fuglinszky várakozó tekintettel néznek, meg kell mondanom, a kép hol készült. Én, jobb ötletem nem lévén rávágom, hogy valahol Toscanában, tekintve, hogy másfelé nem igen jártam, így a képnek is ott kellett készülnie. Ekkor kaján vigyor jelenik meg az arcukon, és közlik, hogy ezt a képet ők csempészték bele a sorozatba, és köszönő viszonyban sincs a toszkán tájakkal. Az egész ceremónia pedig arra ment ki, hogy felmérjék, a képek valóban saját alkotások voltak-e, de a válaszom kétséget kizáróan arról árulkodik, hogy semmi közöm a sorozathoz. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a dolgozatomat sem én írtam, így nincs is értelme a vizsga folytatásának.

második verzió: Megyek az egyetemre, amikor az ég hirtelen beborul, és elered az eső. A semmiből egy játékbolt terem mellettem, én pedig, ha már ott van, bemegyek. És ha már ott vagyok, veszek egy játékot, biztos, ami biztos. Megérkezem az egyetemre, bent ülünk védésnél, az opponensem olvassa is terjedelmes értékelését, miközben Harmathy folyamatosan csóválja a fejét, és aggodalmas pillantásokkal kérdi, hogy mégis mi vitt rá, hogy pont azt a játékot válasszam. Még ha valami mást vettem volna, talán lett volna valamicske esélyem a kettesre, de ezzel teljességgel lehetetlen, hogy átmenjek.

harmadik verzió: Az első védés, ahol már a szakdolgozat is előkerül: tanáraim sajnálkozva mutatják, hogy rosszat fűzettem le, és a dolgozat hiányzó oldalai helyett Tesco reklámújság lapok kandikálnak ki a bőrkötésből. Ezért bármennyire is fájlalják, és látják, mennyi munkám van benne, meg kell buktatniuk, mert a dolgozat ilyen formában sajnos értékelhetetlen.

negyedik verzió: Harmathy a védés előtt még behív az irodájába, és a témámról (amiről egyébként egy fia irodalom nem volt) hirtelen az asztalra emel egy polcnyi könyvet, és féltőn megjegyzi, hogy ha ezeket másnapig elolvasom, még talán ki lehet hozni valamit a helyzetből.

Ui: és néha a valóság szebb, mint az álom.:-)