Beléptem a szobájába, ahol dúsan zöldellő, hatalmas levelű virágok álltak a földön, az ablakban, lógtak le a falról, bármerre néztem, élet vett körül, mire megállapítottam magamban, hogy jól működik a szívcsakrája.
2019. december 1.
kányádi sándor: élet a mélyben
Azért, mert idefenn
Dermesztő tél havaz,
S rajtunk szeszélyeit,
Zsarnok szeszélyeit
Tölti -- csitt, semmi az,
A mélyben szent és örök a tavasz.
A fák lombja hová lett?
Elhalt, elfeketült?
Csitt, szunnyad új rügyekben,
Csupán beljebb került,
Beljebb az anyafába.
Erősb várba és nagyobb biztonságba.
A rét virágai,
Mezők pompája hol?
Csitt, csak alább süllyedt,
Ott szunnyad valahol
A néma, ős gyökérben:
Örök nyárban és örök erősségben.
Azért, mivel a Csend
Oly dermedt, hangtalan,
Csitt, Isten tudja csak,
Mennyi örvénye van!
S aki tanult a viharokkal bánni,
A csendet nem tudja megzabolázni.
Szín, illat, álom,
Rajongás: hová lettek?
Csitt, élnek mind,
A mélybe menekedtek!
A mélybe ás, aki aranyat ás
S a mélyből jön minden megújulás.
Mivel szorított az idő, sebtiben összedobtam valami ebédet, aztán nekiültem, hogy elfogyasszam. Nem nézett ki túl jól. Határozottan nem.... Bizonytalanul keresztet vetettem, hogy mégiscsak elimádkozzam az édes Jézus, légy vendégemet, de végül inkább szóltam Neki, hogy ha jót akar magának, akkor máshoz menjen ebédelni.
A. mesél
"A hétvégi buliban találkoztam egy sráccal, aki egyidejűleg jár pszichológushoz, mentálhigiénés szakemberhez, coach-hoz és pszichodrámára. Két mondat után kiventilálta nekem az életét. Szerintem ő már másfajta beszélgetésekre nemigen képes."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)