muszáj személyeskednem

"szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik"

Lemennek a vizsgáztatások, a bizottság értékelésre visszavonul. Kint a folyosón feszült várakozás. Eltelik öt perc. Tíz. Még mindig nincsen eredmény. Tizenöt. Reccsen az ajtó, a nyílásban felbukkan a tanár alakja. A beszélgetések varázsütésre szakadnak félbe, mindenki mozdulatlanná dermed. Itt a nagy pillanat.
A tanár egy szót sem szólva kisétál az ajtón, és bemegy a szemközti WC-be.

amikor jól indul egy vizsga

Bemegyek vizsgázni. A bizottság első kérdése: hányan várnak még kint? Én határozottan rávágom, hogy öten. A vizsgaelnök végigfuttatja szemét a névsoron: az nem lehet. Én az előbbihez hasonló határozottsággal jelentem ki, hogy akkor négyen. G.B. felnéz: még szerencse, hogy nem matematikavizsgára jött.

vizsga előtti nap

Viki: - Majd azért írj holnap egy sms-t, hogy hogy sikerült a vizsgád!

Én: - Ha igényt tartasz rá, már ma megírhatom.

a tudat, hogy ha én nem is, mások azért élnek

Épp újságolom anyának, hogy másnap meg fogok bukni a vizsgán, amikor jelez a telefonom, hogy sms érkezett: "Azt hiszem, szerelmes vagyok!"

kovács lehel: park II.