"Hontalan fények közt otthonos a lélek (...)
Ménnykő igazságok között vacogva
világom szétszakad darabokra (...)
a föld égre kiáltó (...)
több a kevés a soknál,
és több a csönd a szóknál,
és csupa seb vagyok már,
s már nem szól senki értem,
s én nem értem. Nem értem."

/Szilágyi Domokos: Utóhang/

Ilyen havazást szeretnék már végre látni idén is....

Kitegyük a kocsira a T-t vagy ne tegyük ki?

Mi a jobb, ha az emberek azt mondják, hogy ezt is szőke nő vezeti, vagy ha azt, hogy manapság minden jöttment jogsit kaphat?

Ezt csináljátok utánam:

Én vettem meg magamnak az ajándékokat, és meglepődtem, amikor a fa alatt kibontottam őket...

Hommage à Patkó Bandi

ferdeafa nemgyferde deferde kiviszemlefűrészelni bentmaradcsakkalapácskell kikellvinnifűrészelni lemegyekakalapácsért tartsadafát kikellvinnifűrészelni ferdemég kikellvinnifűrészelni renigyeretartsadtelegalábbcsöndbenvagy

fehérvagyazöldégőkell kivettzöldet vezetékzöld megijedtem nézemahogyfeldíszíted odamégkell rosszhelyenvan anyunincsenegyébdolgod

sokhalászlé kicsifazék mérőszalaggallemérem ténylegkicsi másfazékkell abbanfőzök deezkicsi elegemvanakarácsonyból

jóabeigli fújmazsolás nemvagygyerek vacsorázunk demostettünk maradjcsöndbenapacsinálta

neüljazadventikoszorúra

"Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.

Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.
Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.
Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt."

/Patkó Bandi: Pár szó a karácsonyról/

Első vezetés anyukámmal hóban (nem, kislányom, ez nem volt hó).:-)

A nyelviskola a három hónapon keresztül húzódó díjvisszatérítési ügyemből levonta a tanulságot, és  a jövőre nézve módosította szerződési feltételeit. Így kell ezt csinálni (bár nem tudom, merjek-e ezek után náluk nyelvvizsgázni)! A végén mégis csak sikeres évet zárok!

Végre valahára. Havazik.

Az esés teljesen más perspektíva.
A kisgyermek oda megy, ahova az ösztöne hajtja, nyugodt szívvel elbotolhat az életben, mert menten ott terem mellette az édesanyja, hogy ölbe kapja és megcsókolja. A felnőttnek nem szabad elesni, mert rá nem vigyáz senki. Pedig milyen csodákra lenne képes az ember, ha észrevenné egy-egy esésnél a sajátja mellett Isten árnyékát.

Karácsony este

"Ember nélküli táj. Csillag nélküli ég. Villanygyertyák, egyformán vásári fények az egyformán négyzet alakú ablakok mögött. Sehol egy mozgó pont: sehol egy lélek. Mindenki ott van, ahol lennie kell.  A magányosok a megtervezett, fegyelmezett magányban. A családosok a megtervezett, szervezett családban.

És hol van ő? Kantár Hajnal?

Hol az ő magánya?

Hol az ő családja?

Hét órakor Dénes telefonált. Lerobbant a Trabant, nem indul a motor. Kornél telefonálni sem tudott. Beáztak a vidéki kábelek. A hó betemette a síneket. A másnapi előadást is alig érte el.

-Borzasztó - mondta együttérzően már huszonötödikén este Hajnalnak. - Mint egy összeesküvés! Látod, most csodálom a nyugalmadat!

Hajnal mosolygott. Hólyagos volt a szája. A tenyerén a saját körmével vájt véres csíkok. Az óra széttaposva a szemétben.

- Semmiség - mondta egy frissen született, kemény, új hangon. - Milyen igaz: önmagához tartozik mindenki..."

/Jókai Anna: Jákob lajtorjája/

Emil Verhaeren:

A hó

Hullong a hó, hull szakadatlan

mint tiszta gyolcs, hull csendesen

az árva-árva tereken,

s amerre száll, átok terem.

 

Hullong a hó az alkonyatban,

hogy egyik perc a másba pattan,

hull, hull - egyhangún - szakadatlan:

sziszeg, zuhog, akár a katlan:

tompán a néma házra hull,

zárdákon, csűrökön lapul:

sziszeg, zuhog, akár a katlan

s a temetőkre és sírokra száll le halkan.

 

A zord idők bús lobogóját:

kibontja a hósík felett:

s a gyászos nyomortól nem óják

kunyhók a bús szegényeket.

 

A fagy lejő a csontig hatol

és szűk a kunyhó, szűk az ól,

a lelkeken ott a nyomor s a hó,

a bús, a nehéz és tiszta hó.

Sötét hidegben fázik a lakó

és az arca oly sápadt, fakó.

 

Hótól fehér az út,

halottak a faluk:

a sok kristályos nagy, kopár fa,

és a didergő fák sora

úgy áll fehér cukorba mártva.

 Belepte már a malmot a fehér moha

s olyan, akár csak egy kelepce

és készen áll a prédára lesve:

 

lenn a viharban reszkető

kolostor és háztető

november óta küzd az estbe:

s a hó csak hull, hull, hullong csendesen

a végtelen, kopárbús tereken.

 

Ameddig csak a szem elér,

minden fehér, fehér, fehér,

hó mindenütt, hó, tiszta hó,

halotti, sápadt takaró,

halotti meddő takaró.

A végtelen tél szemfedője

rongyos pehely-hímmel beszőve.

 

napi összegzés

életem utolsó zh-ja: jeles
a félév utolsó előtti-előtti könyvtározása: hasznos
életem első kézzel fogható jogi sikere: 17.000,-
Harmathy egy angyal
Ági is egy angyal
életem első jogosítványa: ezt sem hittem volna

A művészet azért felemelő, mert óhatatlanul bírálunk, igazságot osztunk és mint ilyen, Isten bőrébe bújunk. Megtapasztaljuk, milyen mindenhol jelen lenni.

Fordítva: a művekben azért van értelme a szenvedésnek, mert valaki mindent lát és értékel.

Következtetés: emberi életet élni művészet.

Kérdés: az életem képes lenne katarzis kiváltására?

Egy hajszálon függ a mélység.

Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

-Húzzon egy tételt - mondta a vizsgáztató egy borítékot nyújtva felém, melynek tartalma egyetlen darab tétel volt.

"Vannak szerelmek, melyeket csak a bosszú táplál. Vannak szerelmek, melyeket csak a távolság éltet. És vannak szerelmek, melyeket csak a könnyek erősíthetnek. Ne bánd, Ezel, ne fájjon. Ezt így kell elfogadni: vannak szerelmek, amelyek nem teljesülhetnek be. A mienk egy ilyen szerelem volt."

Giuseppe Ungaretti:
Soldati
Bosco di Courton luglio 1918


Si sta come
d'autunno
sugli alberi
le foglie.

"Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad

tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.(...)"

/Radnóti Miklós: Hetedik ecloga/

RAINER MARIA RILKE:

A PÁRDUC 

 

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.

Szabó Lőrinc fordítása

 

sétakocsikázás

avagy a forgalmi vizsga tanulságai:)

- Ha jégbordás úton mentünk volna, akkor a tempó és a körültekintés egyaránt csillagos ötös.

- Na, ez a néni ilyet se látott még életében! (Ez a megjegyzés abban a szituációban hangzott el, amikor kanyarodás előtt észrevettem egy idős nénit, aki szemmel láthatóan át akart menni a túloldalra - így elvileg elsőbbsége lett volna, csak azt nem vettem számításba, hogy szegény finoman szólva nem tudott rohanni, és mivel már leálltam neki, nem akartam akkor elindulni, amikor csak pár lépés választotta el a finish-től, így glédában állva vártuk be, amíg elért egyáltalán a zebrához.)

- Csak ültem, nem értettem, miért nem megyünk, aztán egy idő után megláttam a villamost is. (Ha az ember kitartóan vár egy kereszteződésben, előbb-utóbb majd csak jön valaki, akinek elsőbbséget kell adnia.)

István bácsi

Egy látó szemével lát.
Egy vak fülével hall.
És az emberiség szívével érez.

"Elkezdtem gondolkodni a férfiakról. Úgy általában. Nem csak erről a fickóról, hanem a férfiakról. "A" férfiről. A férfi mindent megtesz azért, hogy különbözzön másoktól. De egy dolgot nem tudunk megváltoztatni. Sem ő, sem te, senki sem. Végy például engem. Fiatal vagyok, jó munkám van, szerető feleségem... És ahogy mondani szoktad, azzal pocsékolom az életem, hogy fejest ugrom ilyen ügyekbe. Sokszor kérdezted meg, "Miért is jársz te ide, Pablo?". Tudod miért, Benjamin? Mert ez a szenvedélyem. Szeretek ide járni, jól berúgni, kiütni magam valakivel, aki egyébként leszar. Szeretem.

Hiába próbálod, nem tudod kiverni a fejedből Irenét. Majd meghal az örömtől, hogy végre hozzámegy valakihez. A fiókja tele esküvői ruhás magazinokkal. Eljegyzést és partit is tartottak, meg mindent. Te pedig... Vársz a csodára, Benjamin. Miért? A férfiak képesek mindent megváltoztatni. Arcukat, otthonukat, családjukat, barátnőjüket, vallásukat, istenüket. De egy dolgot soha. Nem képesek megváltoztatni a szenvedélyüket."

/Szemekbe zárt titkok/

harmónia

Hótól terhesek a fellegek.

tango - roxanne

"Valahol létezel, valahol én is

valamit kérdezel, valamit én is

néha vágy van benne, néha remény is

valahol

valamit

te is

én is..."

/Őri István: Valahol/

"- Tudod, Robber - szerettem így kezdeni a mondataimat, mert az ilyen mondatokról tudni lehet, hogy ez az elejük, és ezt az ember nem mondja magának, tehát azt is tudni lehet róluk, hogy csakugyan elkezdte őket mondani..."

/Bodor Béla: Városablak/

Nem az az elgondolkodtató, ha az ember lánya nem tudja, jó házba megy-e be, hanem az, ha nem tudja, hogy jóból jön-e ki...

mozdulatnyi a különbség. a kamera mozog, vagy a cselekmény pereg.

Kétes katarzis

A tegnapi nap betetőzését számomra a következő félmondat jelentette: és járt an der Universität.

"Ádám, hol vagy?..."

És még ilyenkor is Isten keresi az embert és nem fordítva. Mintha neki lenne szüksége ránk és nem nekünk őrá.

IGNOTUS:

VÁRNOD EGY JELRE

Várnod egy jelre, várnod egy szóra;
Egyszer egy héten egy lopott óra
S ehhez vesszőfutásban érned:
Ezt adhatom, szegénykém, néked.

Félned magadért s félned értem,
Meg se téve már tetten érten
Véletlen lenni más helyébe:
Ezt kapod egy szivért cserébe.

Tűrnöd, titkolnod, osztozkodnod,
Módját se várva mindent adnod
S amire vágyol, azt nem találnod:
Igy lop meg, teljesülve, álmod.

Lenned egynek egy hosszú sorba,
Lenned emléknek, összefolyva
Száz más emlékkel, ha bevégzed:
Ez, ami tart feléd, a végzet.

Elébed állok kézzel-mellel,
Hogy megvédjelek magam ellen,
S a vége az, hogy idehúzlak.
A vége az, hogy összezúzlak.

A kezemen itt érzem ajkad,
Az ajkamat ott érzem rajtad -
Rossz óra volt, amelybe' lettél,
Amikor énnekem születtél.

Álmomban még sosem ásítottam.

Carla Bruni:
Tout le monde


Tout le monde est une drôle de personne,
Et tout le monde a l’âme emmêlée,
Tout le monde a de l’enfance qui ronronne,
Au fond d’une poche oubliée,

Tout le monde a des restes de rêves,
Et des coins de vie dévastés,
Tout le monde a cherché quelque chose un jour,
Mais tout le monde ne l’a pas trouvé,
Mais tout le monde ne l’a pas trouvé.

Il faudrait que tout l’monde réclame auprès des autorités,
Une loi contre toute notre solitude,
Que personne ne soit oublié,
Et que personne ne soit oublié.

Tout le monde a une seule vie qui passe,
Mais tout le monde ne s’en souvient pas,
J’en vois qui la plient et même qui la cassent,
Et j’en vois qui ne la voient même pas,
Et j’en vois qui ne la voient même pas.

Il faudrait que tout l’monde réclame auprès des autorités,
Une loi contre toute notre indifférence,
Que personne ne soit oublié,
Et que personne ne soit oublié.

Tout le monde est une drôle de personne,
Et tout le monde a une âme emmêlée,
Tout le monde a de l’enfance qui résonne,
Au fond d’une heure oubliée,
Au fond d’une heure oubliée.

Akit szeretünk

Egy koromsötét szobában csupán egy szál gyertya világít. Kis lángja büszkén kihúzza magát, mert fényével megtölti az egész szobát. Nézzük, nézzük a tűz táncát, majd lehunyjuk szemünket. Kizártuk magunkból a szobát, a világot. De a kicsiny gyertyát nem tudtuk kizárni. Csukott szemünk mögött is ott lobog büszkén a lángja, száll fel-le, távolodik egyre, de nem tűnik. Beleégette magát képe a szemünkbe.

NEMES NAGY ÁGNES: 

ISTENRŐL

Hiánybetegségeink legnagyobbika

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-
Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba –
felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba
egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy
makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem
tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként
létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál
volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése?
Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben?
Tudod te, milyen a félelem? A testi kín?
A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik
a gyilkos?

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg

megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked
fölötted?

Egy szót se szóltam.

"...Die Mauern stehen
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen."

/Friedrich Hölderlin: Hälfte des Lebens/

nyelvóra reggel nyolckor

Melyik a kakukktojás?
citrom - alma - ananász - banán



Tanuló 1.: - Szerintem a citrom.
Tanárnő: - Miért?
Tanuló 1.: - Mert az az egyetlen zöldség.
Tanárnő: - Valakinek esetleg van más ötlete?
Tanuló 2. - Szerintem is a citrom.
Tanárnő: - Miért?
Tanuló 2. - Mert ezek közül az az egyetlen, amelyik sárga.

érzed

Érzed, hogy van abban valami természetellenes, hogy az éjszakák kézen fogva járnak, nem emel fel a keresztre feszítés és nem húz le gyalázat.

piaf

- Aimez-vous la nuit?
- Oui, avec beaucoup de lumière.
- L'aube?
- Oui, avec un piano et des amis.
- Si vous aviez un conseil à donner à une femme, quel serait-il?
- Aimer.
- A un enfant?
- Aimer.
- A une adolescente?
- Aimer.

hol van az űr, kint-e vagy bent, urak, asszonyságok?

Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára 

REGÖS PROLÓGUSA
Haj regö rejtem
hová, hová rejtsem...
Hol, volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?

 
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?

 
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.

 
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.

 
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.

 
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok.

Kibámészkodva a könyvtár ablakán

Aranysárga nyárfa alatt aranylevéltócsa. A járdának a fa sávjába eső szakaszán szüntelenül, a természet következetességével hullanak az aranylevelek. Olyan az egész, mint egy felrázós játék szürke díszlettel. Minden más mozdulatlan.

Hirtelen este lett és az égbolt megtelt angyalokkal.

Hexameter

Elhagyták egymást. Nem tudták, merre, hová, csak
lépteik árnya suhant át tévelygőn az avarban;
a park szobrai néztek csak szomorúan utánuk:
már nem látták egymás körvonalát a homályban.
A rőt fák koronáját borzongatta csak a szél
és egymásnak súgták - hullva a földre, le - "ősz van".

Hátranéztem, és egyszerre megrőtültek a fák.

Rammstein: Ohne dich

Ich werde in die Tannen gehen,

Dahin, wo ich sie zuletzt gesehen

Doch der Abend wirft ein Tuch aufs Land,

Und auf die Wege hinterm Waldesrand

Und der Wald er steht so schwarz und leer,

Weh mir oh weh, und die Vögel singen nicht mehr...

Ohne dich kann ich nicht sein – Ohne dich,

Mit dir bin ich auch allein - Ohne dich.

Ohne dich zähle ich die Stunden – Ohne dich,

Mit dir stehen die Sekunden – Lohnen nicht.

Auf den Ästen in den Gräben,

Ist es nun still und ohne Leben

Und das Atmen fällt mir ach, so schwer,

Weh mir oh weh, und die Vögel singen nicht mehr...

Ohne dich kann ich nicht sein – Ohne dich,

Mit dir bin ich auch allein - Ohne dich. (Ohne dich)

Ohne dich zähle ich die Stunden – Ohne dich,

Mit dir stehen die Sekunden – Lohnen nicht, ohne dich.

Beadandóírás közben bárhogy törtem a fejem, csak nem akart beugrani a szinonimája egy magyar szónak, ezért, más mentőöv nem lévén a kezem ügyében, lekaptam a polcról a Dictionnaire des synonymes-ot, hogy léphessek végre egyről a kettőre.

"...ha az ördög nem létezik, ha csak az ember teremtette, akkor a maga képére és hasonlatosságára teremtette."

/Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek/

10:30. Csörög a telefon, Klau keres. Anyukám tárgyilagosan közli, hogy még alszom. Azért ettől sikkesebben is felkonferálhatta volna a dolgot, példának okáért mondhatta volna, hogy futni mentem:-)

színház az....

Mi lenne, ha a színész nem hajolna meg a darab végén vagy nem jönne ki a tapsra? Lenne mersze hozzá? Ez a közönségre nézve nagyobb sértés lenne, mint egy rossz előadás.

durante la settimana

Vannak a régi idők emberei. Nekik nem drága az idő: nekik az ember drága. Nem sietnek, kényelmesen elbeszélgetnek, mindenkihez van egy-két figyelmes szavuk. Nekik nem baj, ha a város másik végébe visz az utad, elkísérnek, mert veled akarnak lenni, az sem zökkenti ki őket a rendes kerékvágásból, ha találkozód van valakivel, hiszen várakozás közben is meg lehet váltani pár kósza félmondattal a világot. És ezeket az embereket a csend sem zavarja. A számunkra kínos hallgatások közepette ők azzal a szelíd tekintettel bámulnak a távolba, mely azt mondja, ez így van rendjén, mert az egymás iránti szeretetbe beletartozik az is, hogy kifogytunk a szavakból.

reményik sándor: elhagyott harangláb

A nehány ház, mely körülvette,
Elveszett-pusztult, csonkig égett,
Sátorfáját fölszedte innen,
Mint költöző madár az élet.

A véghetetlen némaságot
Már nem zavarja élő hang,
Maradt a síkon egymagába
A harangláb s a holt harang.

Dermedten csüng az ólmos csendbe,
Beszédes ércnyelve be néma!
Teste maradt csak, lelke elszállt -
De mintha visszajárna néha...

Ember a köteléhez nem nyúl...
De ha megingott, ha megrengett
Tetőtől-talpig a harangláb -
Nagy viharban - még kondul egyet.

Idegenül, komoran kondul,
Mintha a szélvész lelke volna,
Mintha temetne egy világot
Sötét hamuba, szürke porba.

Komoran kondul, tompa jajjal,
Mintha valaki magát tépné,
Tépné, szakítná, megátkozná...
E kín az egész teremtésé.

Akkor a messzi falucskákban
A népek borzongva megállnak:
Mert ember nem harangoz néki:
Harangoz az Isten - magának!

hétköznapi csodák

Ma a lábamon hordtam egy cipőt. Az első vízálló cipőt, amivel életemben találkoztam.

És szintén ma volt, hogy a következő mondat hagyta el egy fodrász száját: Akkor jó lesz, ha az aljából csak pár millit vágok?

Ma lábujjhegyen járt a kíváncsiság és pipiskedett a csend.

Szilágyi Domokos:

Kávéházban

Három nő.

Az egyiknek a haja kontyban.

A másikon szürke kabát.

A harmadik szép.

lábbeli és más

Elmentünk valami téli-őszi cipellőt nézni, mivel közelegnek a "hidegek". Már a lábunkat lejártuk, amikor az egyik cipőbolt előtt megpillantottunk egy láda kiscsizmát. Gyorsan meg is akadt a szemem az egyiken, le a saját cipő, föl az új, mármint ha fölmenne, minthogy se cipzár, se fűző nem volt rajta. Egy ideig győzködtem bele a lábamat, majd mintegy megvilágosodásként egyszerre átfutott az agyamon, hogy nekem reggel ennyi időm nincsen, így szívfájdalom nélkül raktam vissza álmaim kiscsizmáját a ládába, a többi cipő közé.

Ez is csak nálunk hangozhat el:
Apa: - Majd én elmosogatok!
Anya: - Álmodozz csak.

árnyék és tükörkép

toldozott létdarab.
érintetlen.
elállja a felé vezető utat az anyag.

az ősz humora

Már rekeszizomlázam van a köhögéstől.

telik-múlik az idő

A minap a padtársam megkérdezte tőlem, hogy mondják franciául a pendrive-ot? Én ekkor mélyen emlékeim közé túrtam, és kénytelen voltam megállapítani, hogy amikor én franciául tanultam, még nem volt pendrive.

"halott ül a szemedben
és a fák mosolyai hullanak
ősz van
most és talán örökké -

addig is csókolózva hallgatjuk
a suttogó szorítást"

A zongorakíséret nem aláfestés. Ahogy az érzelmek, a kíséret is folyamatosan, szakadatlanul hömpölyög a dal alatt. Az ének csupán annyi érzelem, amennyit szavakkal még ki lehet fejezni, a mélység a kíséretben árad szét, és a kettő olykor el-elszakadhat egymástól. Belső (jég)zajlások. Elfogadta, hogy útitársul szegődött mellé a halál. Az orgonapont elviselhetetlenség, és amikor már az ének is átveszi, ott kezdődik a szürreális kép az élet utánról, ahol a pusztában játszik a kintornán két zenetöredék négy dalon át a semmibe. Akinek fájdalmas az élete, annak a boldogság is kínszenvedés, mert megszűnik hinni a feloldozásban.

Ps: István bácsi, köszönöm.

szerepértelmezés

"Sátánt nem lehet játszani. Játszani csak egy embert lehet, aki roskad a sok tudástól."

/Szász János: A Mester és Margarita/

kiruccanás

Vannak emberek, akik vonzzák a problémákat. Beültünk egy kis étterembe, apukám rendelt egy csésze halászlét, kihozták, majd amint belekóstolt megállapította, hogy nincs mit tenni, savanyú és pezseg. Kárpótlásul kihoztak neki egy teljes bogrács halászlevet. Apukám tanácstalanul ránézett, majd alig hallhatóan (de azért úgy, hogy a mellette álló pincér nagyon is jól hallja) eldörmögte, hogy nem kért ennyit.

Aztán vannak olyan emberek is, akiknek a pofátlanságára már pofákat vágunk. Eljött a fizetés ideje. Apukám "kihalászott" a zsebéből a jogosítvány és egyéb iratok közül egy húszezrest, azt odaadta a pincérnek, majd minden igyekezetével azon volt, hogy a többi papírt visszapréselje a helyére. Közben szeme sarkából észrevette, hogy a pincér mozdulatlanul tartja a kezét, immár a húszezressel. Apukám rákérdezett, hogy talán nem elég a számla kiegyenlítéséhez? Mire a pincér: mennyiből adjon vissza?

Az én felfogásom szerint a borravalót nem elveszik, hanem adják, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy normális körülmények között kell-e borravalót adni olyan helyen, ahol romlott ételt szolgálnak fel, függetlenül attól, hogy a problémát kiküszöbölték...

visszavonhatatlanul beköszöntött az ősz

Ma az este is gyorsan magára kapta kötött pulcsiját, a bogarak sáljukat-sapkájukat, Renáta a barna velúr cipőjét.

a közös bennünk

"Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl."

"Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már."

"Tág szemmel már csak engemet figyel,

mint néma tó a néma csillagot,

nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis

ha megölném is hinné, jó vagyok."

"Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús "Ádám, hol vagy"-ára
Felelnek hangos szívverések."

"Egyedül vagyok, mire megjössz,

az egyetlen élő leszek,

csak tollpihék az üres ólban,

csak csillagok az ég helyett."

"Megállok a fehér csúcs végtelenjén.

Mosolygok. Az ég szomorú, tiszta,

az a különös zene is itt kering.

Az Istennek sincs társa az ormok felett."

"Aki alkot, visszafele nem tud lépni-

s ha már kinőtt minden ruhát,

meztelenül borzong a végtelen partján,

míg fölzárkózik mögé a világ."

"S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat:

a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak."

"Amikor én istent faragtam,
kemény köveket válogattam.
Keményebbeket, mint a testem,
hogy, ha vigasztal, elhihessem."

"Nagy, sárga ég. Egy hegygerinc

súlyosodik a síma rétre.

A mágnes-földön mozdulatlan

füvek sötét vasreszeléke."

"Drágám, az évek és napok,
Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölelnek, szülnek és temetnek."

"Hallgatnak ők is, én is hallgatok,

de csöndjeink nem érnek össze végül,

mivelhogy én magyarul hallgatok

s ők svédül."

"Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem

s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,

de pattanó szívem feszítve húrnak

dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,

annak, kiről nem tudja senki, hol van,

annak, kit nem lelek se most, se holtan.

Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,

úgy érzem én barátom, hogy a porban,

hol lelkek és göröngyök közt botoltam,

mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak

vendége voltam."

""Ne menj el, mesélj-"
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyot szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e vagy azt, hogy ott legyél."

"Légy hát, akár az állatok,

oly nyersen szép és tiszta,

bátran figyelj, mint ők figyelnek

kegyetlen titkaikra."

"Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött,

Mind összekerülünk közös mártir-hősök

S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,

Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni."

"Az meglett ember, akinek

szívében nincs se anyja, se apja,

ki tudja, hogy az életet

halálra ráadásul kapja

s mint talált tárgyat visszaadja

bármikor - ezért őrzi meg,

ki nem istene és nem papja

se magának, sem senkinek." 

"Végső rendelkezést tennék: de hát minek?
Nem igen van: miről. S ha volna sincs: kinek.
Nem hagyok örököst... csak egy hű cselédet:
Azt kötöm szivedre-- meg a magyar népet.
Szeresd a magyart, de ne faragd le - szóla,
Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát."

"Oly szomorú embernek lenni

S szörnyűek az állat-hős igék

S a csillag-szóró éjszakák

Ma sem engedik feledtetni

Az ember Szépbe-szőtt hitét,

S akik még vagytok őrzőn, árván,

Őrzők, vigyázzatok a strázsán."

"Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall 
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál."

rend(etlenség)

Az én szobámban mindig rend honol, csak minthogy nagyon kicsi, ezért optikailag zsúfoltnak, anyukám szavaival élve "rendetlennek" látszik.

el kellene kezdeni...

El kellene kezdeni. Mindent. Egyenként és együtt. Neki kellene gyürkőzni a szakdolgozat megírásához nélkülözhetetlen végeláthatatlan könyvtáróráknak, venni a fáradságot a betervezett - minimum - két nyelvvizsgára való felkészülésre, valahonnan bátorságot meríteni a gyógyszer abbahagyására - talán ez a legnehezebb: a rettegés, (be)tarthatóan megszervezni a napi hat kicsi étkezést, tudván, hogy a szervezettség, körültekintés és a rendszeresség fogalmak egyaránt kerülnek engem, belepréselni a napba a szeretteimet, a kötelező egy óra testmozgást, a szépirodalmat, az életbe a színházba és operába járást, a délutánokba a rajzterem alkotási csendjét, a vezetést, a tanítást, a főzés-mosás-vasalás-takarítást. Most még nagy vagyok (nem optikailag, érzésre). Csak akkor érzem kicsinek magam, ha lelkiismeretesen végzem dolgom az életben, helytállok és belepusztulok. Na, idén is ez lenne a cél.

la lingua italiana

kell ennyi optimizmus az életbe.

nyárbúcsúztató

Még egy hétvégét adott a természet napsugárral, darazsakkal (jó sokkal), csukott szemmel biciklizéssel, éretlen almával, teraszon teázással, kerti bográcsozással, ujjatlan pólóval, esti kőrömizéssel és elsuhanó vonatokkal. Ezért megérte egész úton állóhelyen utazni Balatontól Budapestig, még akkor is, ha a reggelek már csípősek, az esték pulóveresek és hajnalban poloska hortyog a kispárnán a fejem mellett.

örül

2. étape is kipipálva. jöhet a forgalom!

nosztalgia

franciaóra a btk-n. megtapasztalom, mi lett volna, ha a jó előre eltervezett, evidensnek tűnő és talán épp ezért természetemtől idegen utat választottam volna, mikor öt évvel ezelőtt egy órával az egyetemi jelentkezés lezárása előtt megváltoztattam a rangsort. kicsit úgy érzem magam,  mint aki sehol nincs otthon és soha nem is fog már hazatérni mint aki hazatért.

aztán az újabb hazatérés. öt év után először látogattam vissza jó érzésekkel telve az iskolámba.

most valami vagy nagyon elkezdődött vagy nagyon lezárul bennem.

Nekem tetszik.

flóra a konyhában

bodzaszörp, rózsalekvár, akácméz, ibolya... szeretnék egyszer jégvirágból készült rétest enni.

a körte a gyümölcsök alt szólama: az íze nem túl markáns, de nincsen ősz nélküle. épp azon töprengek, két láda alt szólamot mihez is tudnék felhasználni, hogy ne rohadjon a nyakamra.

őszi nagytakarítás

megérintene az ősz, ha hagynám, mert hiszen ez is csak egy döntés ha lelkem nem lenne terhes a sok kötelességtől. kinézek az ablakon: a fellegek, az ágak, a járda hívogatóan pisszegnek: gyere ki. az ablakon belül viszont a konyha követelőzik: mosogasd el az edényeimet és söpörd fel a morzsákat, a fürdőszoba fülsértően sipít: pucold ki a wc-t és suvickold fel a csempét, a fürdőszobán belül a szennyeskosár így rimánkodik: szabadnapot kérek, a nappaliban felállított vasalódeszka pedig tárgyilagosan megjegyzi: gyűlnek a vasalatlan ruhahalmok.... és a benti zsivajtól valahogy nem hallom az eget szelő madarak csicsergését, sem a kósza darazsak döngicsélését. egyedül a kocsik zaja szűrődik be az ablakon keresztül: meg kellene már szerezni azt a jogsit.

és szokásomhoz híven beleesem abba a hibába, hogy ahelyett, hogy az élet valamelyik területén hasznossá tenném magam, a gép előtt ülök és elképzelem, milyen lenne, ha... erre mondják, hogy elméleti ember, vagy mégsem, azt hiszem a lusta, hanyag melléknevek közelebb állnak a valósághoz... és még ez sem késztet cselekvésre.

feledés

... ahogy a víz kifolyik két kezem közül.

esküvő

A jegyesek háttal álltak a vendégeknek, arccal az oltár felé, így mikor örök hűséget fogadtak egymásnak, tekintetüket nem láthatta más, csak Isten és a hivatásos fényképész.

sweet dreams

Még sosem shoppingoltam álmomban. Úgy látszik agyamra ment a tegnapi egész napos blézerhajkurászás. (Na meg a lábamra...)

csomópont

Az apukák reakciói, ha gyermekük szárnyát bontogatja a kormánykerék mögött:

Klau apukája: viccesen cikizi a gyereket minden percben, hogy az pocsékul érezze magát: nézd, most hagyott le egy gyalogos...

Ádám apukája: erősen szorítja a kapaszkodót, és biztosítja a gyereket arról, hogy halálfélelme van mellette a kocsiban, hogy elvegye annak önbizalmát.

Az én apukám: minden egyes mozdulatba beleköt, és hosszas kiselőadásba kezd a kocsi működésének fizikájáról, hogy elhitesse, a gyerek soha nem fog megtanulni vezetni, ha a gépjármű műszaki részéhez nem konyít.

ki korán fekszik...

Tegnap már fél tizenegykor ágyba bújtam, hogy jól kialudhassam magam, de köszönettel az ezáltal jócskán megzavart biológiai órámnak, alvásra csak reggel fél hat és fél nyolc között került sor...

találkozás és búcsúzás, az élet annyi csak...

Egy pénztáros néni ma fizetés után jó egészséget, boldogságot, hosszú életet kívánt, és kifejezte afölötti örömét, hogy megismerhetett.

életkép

Gyufásskatulya a sarokban: rossz fát tett a tűzre.

délután

Selymesen lép a dorombolás.
Nyávog a tej. Gyűrött ágytakarón a porcica.
Fonalgombolyag.
Elnyúló fény. Hopp. Kovácsoltvas-kerítés alatt szalad.

nyár

Napernyő a szélben. Dél.
Narancs virágágyás.
Gömbölyű hullámokon a napszilánkok.
Málnaszörp. Méhecske.

le bleu

"Le bleu était plus loin que le ciel, il était derrière toutes les épaisseurs, il recouvrait le fond du monde."

/Duras: L'amant/

eszembe jutott

Ahogy a nappaliban fürkésztem a polcokon porosodó könyveket, bevillant egy kép: a gimnáziumi magyar felvételim.

- Kosztolányi írt könyveket...

- Nem könyveket...

- Elnézést, regényeket.

Ennek örömére menten ki is javítottam a "könyvek" oldalcímet regényekre.

színek

kép(telenség)

Lila és kék parfümös üvegek hevernek a földön.
Sárga napernyőt pörget a szél.
Mi van a színek szélén? (egy másik szín)
A színeket, a betűket és a másik ember hangját nem lehet megfogni.

örökség

Huszonnégy év után végre sikerült találni egy olyan dolgot, amit anyukámtól örököltem: a körmeimet.

Ki kapja a tapsot? A színész vagy a szerep?

Nincsen csillagjegyem.

Túl sok emlék van a világon.

variációk egy témára

- Álmodtam valami hülyeséget, te is benne voltál.
- Az ki van zárva. Én az egész estét Kovácséknál töltöttem.

- Álmodtam valami hülyeséget, te is benne voltál.
- Az ki van zárva. Én álmomban Kovácséknál jártam.

- Nem álmodtam rólad semmit.
- Az ki van zárva. Álmomban mi voltunk Kovácsék.

- Álmodtam valami hülyeséget, te is benne voltál.
- Akkor az csak valami jó nagy hülyeség lehetett.

Olyan sokszor megtörténik, hogy az ember jót akar, de végül ez senkinek nem válik javára, hogy önként vállalt háttérbe húzódását félszegségnek vélik, hogy nem látja át a helyzeteket és rosszul gondolkozik a más fejével, hogy nem értik a miértjeit. Igen. Talán az a legdühítőbb, amikor a lelkét magyarázzák félre.

most szeretnék elbújni a világ elől

honnan jön a kinder tojás...

 

/Magritte/

.

Dr Harper talking to the completely normal looking future assistant:
-Well, I'm quite impressed, Mr...
-James.
-James. James....?
-No, just James. Like Madonna. Or Satan.

akármelyik nő örülne, ha ilyet mondanának neki

« Un jour, j'étais âgée déjà, dans le hall d'un lieu public, un homme est venu vers moi. Il s'est fait connaître et il m'a dit : « Je vous connais depuis toujours. Tout le monde dit que vous étiez belle lorsque vous étiez jeune, je suis venu vous dire que pour moi je vous trouve plus belle maintenant que lorsque vous étiez jeune, j'aime moins votre visage de jeune femme que celui que vous avez maintenant, dévasté». Je pense souvent à cette image que je suis seule à voir encore et dont je n'ai jamais parlé. Elle est toujours là dans le même silence, émerveillante. C'est entre toutes celle qui me plaît de moi-même, celle où je me reconnais, où je m'enchante ».

/Marguerite Duras: L'amant/

dilemma

Levágatom a hajam... vagy inkább mégsem?

kultúrest vol.2

egy nő heveredik le a kanapéra, de alighogy lustán elnyújtózik az ágyon, a szoba falai lehanyatlanak, és a semmiből dzsungel fakad. a perc az első látomásé, még nem álmodott tudatára annak, hol volt, hova került, és hogy meztelen. nem szereplője még, csak gyönyörködője saját vakmerő álmának. tömör varázs, bódító dzsungelillat, az érzékszervek környezetnek kiszolgáltatottak: színek, ízek, tapintás - tapintás talán mégsem, hisz akkor már őrjítően valóságossá válna -, szaglás, hallás. a kép mozdulatlan, a fenyegető, lassan pattanásig feszülő veszélyt mintha egy láthatatlan kéz tartaná vissza: az ébrenlét közeli emléke. de a valóságot már elnyelte a dzsungel mély zöldje és a háttérből bűvösen előre lopakodó furulya hangtalan tölti be a vadak lelkét. a zene bűvöli meg a tájat, és ha a háttér fekete néger alakja egy pillanatra is elhallgattatná hangszerét, elszabadulnának bűvös láncukról a rengeteg bestiái.

/Rousseau: Álom/

az orvos avagy a szakszerű ellátás

Doktornőhöz befut egy telefon, hogy a kismama egy bevásárlóközpontban a kint felejtett felmosó felszerelésben elesett, pont a hasára, és ilyenkor mi a teendő? Doktornő gyakorlatias meglátása a következő volt: vegyenek fel jegyzőkönyvet esetleges kártérítési igény érvényesítése végett.

T

SIKK-esen kell elindulni (sebességváltás, index, kézifék, körültekintés)
Én rettentően jól éreztem magam, bár zárójelben megjegyzem, az oktató lába valamivel többet volt a féken az enyémnél...

dél

Szétperzselt virágokat hajigálva beszélgettünk a teraszon.

ajándék

Általában kétfajta ajándéknak örülünk: olyannak, amire égető szükségünk van és olyannak, amit magunktól sohasem vennénk meg.

illat

Ismerőseink a napokban megajándékoztak minket egy LANCOME parfümkollekcióval. Épp a varázslatosabbnál varázslatosabb parfümkölteményeket hasonlítgattam össze, mikor a konyhából egyszerre csak finom sült hús illata csapta meg az orromat. Szégyen ide vagy oda, nálam a sült hús nyert.

rend

Anyukám szerint apukám végtelenül rendetlen, mivel az általa használt helyiségekben nem látni fától az erdőt. Apukám magáról kialakított képe szerint ő véghetetlenül rendszerető, mivel centire pontosan meg tudja mondani, mi hol található. Szerintem meg a rend nem szubjektív fogalom.

amikor túlteng a kultúra

ma az ablakot az idegen szavak etimológiai szótárával támasztottam ki.

Odajött hozzám valaki, és megkérdezte, hogyan kell eljutni az ötös metró vonalán épült leopárdpöttyös vakondvárhoz. Mondtam neki, hogy ez nem az én kompetenciám...

Tegnap olaszóra után a kínai büfében: majdnem buongiornót köszöntem Magyarországon egy kínainak.

kányádi sándor: távolodóban

távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat

van egyszerű, jó takaróm is,/ telefonom, úti bőröndöm

Kicsit terhesnek érezve a vezetékes telefon egyik szobából a másikba történő folyamatos át- és visszapakolászását, a tettek mezejére léptem és én is beszereztem magamnak egy ilyen remek készüléket. Mivel a lehető legprimitívebbet választottam ki, amit csak árulnak még a boltban, már az is kisebb megütközést váltott ki bennem, hogy több oldalas használati útmutatót mellékeltek. Ami pedig benne áll, még ennél is meghökkentőbb: "Hívásfogadás: Ha a készülék cseng, vegye fel a kézibeszélőt és használja úgy, mint egy hagyományos telefont!".

"Ahogy mindig is mondtam, ami nem barokk, az nyúlfarok."

Io lavoro e penso a te,
torno a casa e penso a te,
le telefono e intanto penso a te...

Come stai, e penso a te,
dove andiamo, e penso a te,
le sorrido, abbasso gli occhi, e penso a te

Non so con chi adesso sei,
non so che cosa fai
ma so di certo a cosa stai pensando.

E' troppo grande la città,
per due che come noi
non sperano però si stan cercando... cercando...

Scusa è tardi, e penso a te
t'accompagno, e penso a te
non son stato divertente, e penso a te...

Sono al buio e penso a te
chiudo gli occhi, e penso a te
io non dormo e penso a te.......

- Hogy hívják magát?
- B. Renáta.
- A Mártát tisztán értettem...

ordinateur, mon ordinateur

Ma járt nálunk a számítógépszerelő, akiről immár elmondható, hogy tökéletes számítógépes analfabetizmusunknak köszönhetően rendszeresen visszatérő vendég nálunk. Jószerivel minden hónapban viszontlátjuk, és nagy megelégedésünkre alkalomról alkalomra sikerül olyan újabbnál újabb problémákkal elkápráztatnunk, amikkel pályafutása alatt azidáig egyszer sem hozta össze az élet. A hetekben példának okáért olyan apróbb zavar ütötte fel a fejét, amire végső soron egyetlen megoldás kínálkozott: mivel a szükséges lejátszó program különböző verziói egymással inkompatibilisnek bizonyultak, mától minden filmet más és más programmal tudok csak megnézni. Nem is én lennék...

"Hamarosan egy sík mezőre ért, amelynek a túlsó oldalán sűrű erdőt látott. Ez az erdő sokkal sötétebb volt, mint az előző; Alice egy picit meg is szeppent a gondolattól, hogy oda is be kell mennie. (...)

- Ez lehet az az erdő - mondta magának elgondolkodva -, ahol a dolgoknak nincs nevük. Vajon az én nevemmel mi lesz, ha odaérek? (...)

Így töprenkedett, míg elért az erdő szélére; odabent hűvös és sötét volt.

(...)

Ekkor egy őz jött arra: nagy, gyengéd szemével Alice-re nézett, és egyáltalán nem látszott félénknek.

- Gyere, gyere ide! - kérlelte Alice, és kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa. Az őzike visszahúzódott, és továbbra is csak nézte a kislányt.

- Mi a neved? - kérdezte az Őz végül. Kedves, lágy hangja volt.

"Bárcsak tudnám!" - gondolta Alice, de hangosan ezt felelte:

- Most éppen semmi.

- Gondolkozz csak - kérte az Őz -, ez így nem elég.

Alice gondolkozott, gondolkozott, eredmény nélkül.

- Megmondanád, kérlek, hogy neked mi a neved? - kérdezte félénken. - Talán az segít.

- Megmondom, ha elkísérsz egy darabon - mondta az Őz. - Itt éppen nem jut eszembe.

Együtt mentek tovább az erdőben, Alice szelíden átölelte az Őz puha nyakát, aztán kijutottak egy tisztásra, itt az Őz hirtelen nagyot ugrott, kiszabadította magát Alice karjaiból.

- Őz vagyok! - kiáltott fel boldogan. - És... szent ég! Te pedig ember vagy! - Szép barna szemébe ijedelem költözött, és hirtelen teljes sebességgel elinalt."

(Lewis Carroll: Alice Tükörországban)
 

Apa: - Tudod, hogy mondják angolul: nekem ez kínai?
Én: - It's all dutch to me.
Apa: - És azt, hogy tényleg egy szót sem értek belőle?
Én: - ?
Apa: - It's double dutch.... Lemegyünk megenni egy pirítóst?
Én: - Most ettem kettőt...

A szeretet csak fogyton fogy, ha beosztják.

kultúrest vol. 1.

hópelyhek és porszemek. a piciny pontok mindig eltakarnak valamit a kilátásunkból. mozaik. a fantázia tartja össze a pontokat. apró, egymásba nem olvadó másodpercekből áll össze az élet. agir-réagir. kontraszt. minden, mint a szórt fény. film. filmkocka. mozgás a mozdulatlanságok között. élünk, de mindig annyit vesztünk a világból, amennyit pislogunk. éj nyomasztó valószerűtlensége, neonfények groteszk cirkusza. éjszaka nem élni indulunk. éjjel a szem és a szív is másképp lát.

.

Anya: - Nem tudom, mit csináljak...
Én: - Ölelj meg!
Anya: - Na látod, ez egy jó ötlet!

.

Jelentem: megkaptam az alkjog házit. A villámkérdések címszó alatt kizárólag kijelentő mondatok szerepelnek...

off

most egy kis költözködési szünetet tartok, és elmegyek mosogatni. utál engem a világ, hogy az összes blogomat tönkreteszi?

sometimes stopping is the most important part of the journey

“Put your arms around me and squeeze me really hard, but don’t touch me with your hands!”

"- I know how you must be feeling. I had a son...
-You don't know how I'm feeling because you're not me."

"Being with you. Being with Linda. Being with myself again."

imre flóra: herbsttag

milyen vörösek már a gesztenyék
nagy volt a nyár a gyümölcsök beértek
miért hogy mégse mégse volt elég
miért kontúrosabbak most a fények

minden nesz hangosabb törékenyebb
a zárt csonthéjak beteljesült rendje
megsűrült méznedvek feszítenek
minden bogyót áttetszőn fényesebbre

nincs se remény már se várakozás
utolsót lobban kedv erő és élet
kibírhatatlan süt nap és parázs
túltelített tárgyatlan szenvedélyek

mind messzebb van a föld az ég alatt
a csillagokról ezüstszürke por hull
hajnalban vadlibák kiáltanak
az idő sötétebb felébe fordul

.

Um fünf Uhr einundvierzig am Morgen möchte ich Deutsch sprechen. Das ist aber doch fantastisch.

séta

Színes a levegő és szenes az ég az őszi levélégetéstől, csípi a szemet és facsarja az orrot. A kimosott ruhák talán utoljára lengnek ebben az évben a szárítókötélen. Megcsapja az orrom a mosópor friss illata. Az őszirózsák mázsás fejüket a sziklakertre hajtják. Az avarban néhány kóbor levél. Már téliesítettünk.

ady endre: intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

botero

Egy kiállítás, ami él. Amint belépsz az ajtón, a szemedbe röhög a hájas színkavalkád - és felvidít. Kicsit csodaországos, kicsit több is annál: egy kedélyes, kicsi ember kedélyes képei hatalmas emberekről - "ő nem a valóságot festi meg, az már megvan". Kiszakít a mélyről valamit, amit a klasszikusok elfeldtettek - a képek puszta jelenlététől gyerekké nő fel az ember. Annyira őszintén festi a hazugságot, hogy nem nyomaszt.
Jó volt a kiállítás, Lányok!:-)
Adalék személyiségteszt: na, vajon ki melyik lesz? - Én a kék. - Én a sárga. - Én a rózsaszín. Teljes az összhang, mindhármónknak van képe.

ősz

Az őszi pillanatok valamiért sokkal tömörebbek, teljesebbek más évszakok pillanatainál. Itt nincs idő finomkodásra, válogatásra vagy ábrándozásra: a rész helyett az egész kell, érezni kell, mert közeleg a tél. Az ősz nem vár, az ősz emlékeztet arra, hogy még élsz,
hogy színes vagy, mint a levelek,
mély, mint az őszi ég kékje,
fürge, mint a szél,
hangos, mint a vándormadarak,
barázdált, mint a fatörzsek,
tiszta, mint a reggeli csípős levegő,
titokzatos, mint az alászálló köd és
jó, mint az őszi nap simogató sugarai. 

 

prágai tamás: pesti kornél

"Mást kérdezek: Hol vagytok egyáltalán?! Csalódtam bennetek (...). Tudjátok, mi fáj legjobban...? Hogy a vágyaitok is annyira szerények. Szerkesztőségi vagy egyetemi állás, sovány pénzzel... Díjak és ösztöndíjak, megélhetés (...). Szánalmas és nevetséges. Tudjátok, tudjátok, néhány alkalommal elszóltam magam. Hogy úgy mondjam, jeleztem nektek... Szóltam, hogy ne feledjétek egy percre sem, hogy királyok vagytok... Amikor végigmentek az utcá, amikor dolgoztok, káromkodtok vagy szeretkeztek, mondogassátok fennhangon és magatokban ezt a tudást... De hogy mért bíztam bennetek ennyire, most már nem is értem!"

alkotás

Mire a mű megszületik, a művész százszor meghal.

.

Imádom a szünetet.
1. nap: takarítás.

Este azt álmodtam, hogy filmet nézek spanyolul, amikor hirtelen eszembe jut, hogy elfelejtettem megtanulni a német dialógusokat. Őrült sebességgel veszem elő a könyvet, hiszen már csak öt perc van órakézdésig, mire megjelnik a franciatanárom, hogy leosztályozná az exposémat. Nekem akkor villan át az agyamon, hogy nem készítettem kiselőadást, mert azt hittem, hogy németóra lesz, erre az egyik padból Zsófi néz fel a latinkönyvéből és elkezdi olaszul felolvasni egy feladat megoldását. Felébredéskor pedig eszembe jutott, hogy le kell fordítanom a dubai választottbírósági szabályzatot.

a büntetőjog szépségei

"Négyen támadtak rám, három fiatalkorú és két kutya."

"Az elkövető vékony, csenevész, nagyfejű, a sértettek elmondása szerint leginkább E. T.- re emlékeztető, fiatal férfi."

vissza-visszatérő élmény

"Egyszóval, tíz percig szívvel-lélekkel játszották a férfi és a nő szerepét, s csak azután kezdtek természetes beszélgetésbe. Ez kedden történt. A nagyherceg eljött szerdán; eljött csütörtökön is; nem kevésbé pénteken; s eljött végül szombaton. Mindegyik látogatását szerelmi vallomással kezdte, folytatta vagy végezte, de közben sokat hallgattak is. A kandalló két oldalán ültek, s a nagyherceg időnként leejtette a piszkavasat, Orlando pedig felvette. Azután a nagyhercegnek eszébe jutott, hogy vadászott jávorszarvasra Svédországban, és Orlando megkérdezte, mekkora állat lehet az, mire a nagyherceg azt felelte, nem olyan nagy, mint a rénszarvas, melyet Norvégiában lőtt; és Orlando megkérdezte, lőtt-e valaha tigrisre, és a nagyherceg azt felelte, hogy már lelőtt egy albatroszt, Orlando pedig megkérdezte (elfojtva az ásítását), mekkora egy albatrosz, s van-e olyan nagy, mint egy elefánt; s a nagyherceg azt mondta - bizonnyal valami nagyon értelmeset mondott, de Orlando már nem hallotta, mert az íróasztalára nézett, az ablakra vagy az ajtóra. Mire a nagyherceg így szólt: - Imádom -, Orlando pedig ugyanakkor: - Nézze csak, esik az eső - és mindketten zavarban voltak, rákvörösre pirultak és már semmi sem jutott eszükbe."

(Virginia Woolf: Orlando)