A zongorakíséret nem aláfestés. Ahogy az érzelmek, a kíséret is folyamatosan, szakadatlanul hömpölyög a dal alatt. Az ének csupán annyi érzelem, amennyit szavakkal még ki lehet fejezni, a mélység a kíséretben árad szét, és a kettő olykor el-elszakadhat egymástól. Belső (jég)zajlások. Elfogadta, hogy útitársul szegődött mellé a halál. Az orgonapont elviselhetetlenség, és amikor már az ének is átveszi, ott kezdődik a szürreális kép az élet utánról, ahol a pusztában játszik a kintornán két zenetöredék négy dalon át a semmibe. Akinek fájdalmas az élete, annak a boldogság is kínszenvedés, mert megszűnik hinni a feloldozásban.

Ps: István bácsi, köszönöm.