A titoknál csak az örömet nehezebb magunkban tartani.

hervay gizella: ének három hangra

I.

Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.

Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.

Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.

II.
A kő a napról álmodik,
a Nap a kőről álmodik.

A víz a földről álmodik,
a föld a vízről álmodik.

Az ember a mindenségről álmodik,
a mindenség az emberről álmodik.

A virág a vízbe vándorol,
a Hold a halálba vándorol.
A lélek a lélekhez vándorol.

Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
emberré válna az ember.

III.
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.

Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.

Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.

Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.

forrás: http://verspatika.wordpress.com/

 

Miért kell belepusztulni abba, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk?

egyetemi templom, vasárnap

- ... Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj... - imádkozta a hajléktalan.

és nem fordítva

A mese viszi előbbre a hősöket.

Ez hogy lehet? - tűnődöm el egyre gyakrabban. Folyamatosan szembemegyek a sorssal, és valahogy mégis: minden, ami velem történik, sorsszerű.

családi komédia LVI. felvonás

Apa: - Majd én felporszívózok mielőtt a vendégek jönnek.

Anya: - .... Jó, végül is most nem bánom, hétfőn úgyis mindent újra kitakarítok.