fodor ákos: a kapcsolat

Nem a gyakoriság.
Nem is a közös programok.
– A tér/idő/alkalom
rendszerketrecébe _nem_
zárható
Korlátlan Jelenlét.

iroda

Én: - Már régóta meg akartam kérdezni, hogyan szoktatok pro bono ügyeket elvállalni?

Főnök: - Renáta, kérlek, ez nagyon egyszerű. Későn kapcsolunk, hogy az ügyfél nem tud fizetni.

Meg kellene tanítani az embereket, hogy ne várjanak túl hamar túl konkrét válaszokat.

tesz-vesz kórház

Felbecsülhetetlen érzés, amikor minden létező közeli és távoli rokon egy emberként szurkol neked a kórházi ágy mellől, hogy sikerüljön megmérned a beteg vérnyomását.

őrangyalaim (mert mellém több kell)

Én: - Béla bácsi, tényleg ki kell radíroznom azt a kancsót?

Béla bácsi: - Meg ne próbáld, az úgy tökéletes, ahogy van!

Én: - De Kata néni azt mondta, rajzoljam újra, mert rosszul helyeztem el a kompozícióban.

Béla bácsi szemmagasságomig leguggol, felméri a kiállított csendéletet, felméri a rajzomat, felkel, odamegy a beállításhoz, fogja a kancsót, és átteszi arra a helyre, ahol az a rajzlapon található. Visszajön mellém, újra beméri a tereket-távolságokat, elégedetten biccent egyet, és szó nélkül eltűnik a rajzszertár ajtajában.

Néha azt érzem, hogy az őrangyalaim is pont így vigyáznak rám. Lehet, hogy néha csinálok jó dolgokat, csak sosem ott és akkor, amikor kellene. Ilyenkor ők - látván, hogy hasztalan integetnek, kiabálnak nekem - kezüket széttárva egymásra néznek, és újra meg újra felgöngyölik a földről az ösvényeket, hogy a lábam alá igazítsák őket.

gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván...

Vagy tíz évvel ezelőtt tanultuk franciából a feltételes módot. Mit tennél, ha ma közölnék veled, hogy már csak három nap van hátra az életedből? Én akkor még sok dolgot nem tudtam, ezért szent hittel válaszoltam, ha csak ennyi időm lenne, összevesznék mindenkivel, de mindenkivel, aki szeret. Annyira, hogy ne fájjon nekik, ha már nem leszek.

Tíz évvel később...

A tékozló fiú esetében hol van az apa felelőssége?

M. mesél

"Akkoriban nem voltak műanyag flaskák, amikben a kimérős bort szállíthatták volna, ezért apukámék, jobb híján, leszerelték a kollégium wc-jéből a lámpaburákat, kimosták belőlük a pók- és szúnyogtetemeket, és azokba kérték mérni a bort a kocsmában."