Megbeszéltük, hogy a játszótéren találkozunk. Már sötétedett, így csak sziluettek mozgását láttam a homokozó mellett, meg két világító sapkát: Kicsi Bernátét és Kristófkáét. Klasszikus Műveltségű Drága Barátnőmék a gyerekek sapkájára biciklilámpákat szereltek, hogy a félhomályban is nyomon lehessen követni őket.
Gyógyító Lelkitárs Kolléganővel mindennap meghívjuk egymást egy automatás kávéra. Egyik nap én Őt, másik nap Ő engem. Ez anyagilag semmiben nem különbözik attól, mintha mindennap a magunk kávéját fizetnénk. Viszont mióta így kávézunk, hívom Őt lelki társnak.
Gyógyító Lelkitárs Kolléganő mesélte, hogy a férjével az első nagy veszekedésükkor az ő lakásában laktak. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő annyira felhúzta magát, hogy összecsomagolt, és közölte a férjével, hogy otthagyja, és elmegy a férje apjához, majd bevágta az ajtót. Aztán ugyanezzel a lendülettel visszajött, és közölte, hogy ez nem jó, mert ez az ő lakása, ő marad itt, és a férje csomagol össze és megy el az apjához. Erre mindketten annyira elkezdtek nevetni, hogy végül senki nem költözött sehova.
Összefutott egy ismerősével, aki megjegyezte, milyen jó lenne kicsit hosszabban is beszélgetni. Neki meg az csúszott ki a száján, hogy még azokra sincs ideje, akikkel szeretne találkozni.
Ajándékba Kapott Lelkibarátnővel megbeszéltük, hogy valahol találkozni fogunk. Aztán jöttek a covidos korlátozások. Én felajánlottam, hogy sétáljunk egy hatalmasat, de ő egész nap az óvoda kertjében állva fagyoskodott, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy beüljünk egy plazába. Húztam a szám, de rendesen, viszont jobb ötletem nekem sem volt. A férje már vitt minket kocsival a Duna Plaza felé, én meg nyüszögtem a hátsó ülésen, hogy ha van útközben valami kevésbé frekventált hely, inkább oda mennék. Lala egyszeriben fékezni kezdett és megkérdezte, nem akarunk-e beülni egy bútorboltba? Mi egyből rávágtuk, hogy igen. Az első kanyarnál kitett minket, mi meg beslattyogtunk az áruházba. Bent alig lézengtek. Kerestünk magunknak egy félreeső kanapét, lecuccoltunk, és végül ott beszélgettünk zárásig. Minden teljesült: meleg is volt, ülőhely is volt, biztonság is volt. Egyik legszebb covidos élményem. A jó barátságokban mindig van valami kreatívan-egyszerűen csodálatos.
Amikor hat hónapja mindennap sírtam és már nem tudtam egyedül ülni a szobában, becuccoltam Gyógyító Lelkitárs Kolléganő szeretet árasztó jelenlétébe az irattárba. Copfos Kolléganő benézett oda, és meglátott minket maszkban, csöndben dolgozva ülni egymás mellett. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő épp gépelt valamit, én meg egy aktával kucorogtam a sarokban. Ránk nézett, szeretettel elmosolyodott, és megkérdezte:
- Átjöttél melegedni egy kicsit?
Ezt Szeles-Gyakorlatias Kolléganő fél füllel meghallotta, majd mikor legközelebb összefutottunk, készségesen felajánlotta, hogy hív szerelőt, ha nem működik a fűtés a szobámban.
