Ajándékba Kapott Lelkibarátnővel megbeszéltük, hogy valahol találkozni fogunk. Aztán jöttek a covidos korlátozások. Én felajánlottam, hogy sétáljunk egy hatalmasat, de ő egész nap az óvoda kertjében állva fagyoskodott, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy beüljünk egy plazába. Húztam a szám, de rendesen, viszont jobb ötletem nekem sem volt. A férje már vitt minket kocsival a Duna Plaza felé, én meg nyüszögtem a hátsó ülésen, hogy ha van útközben valami kevésbé frekventált hely, inkább oda mennék. Lala egyszeriben fékezni kezdett és megkérdezte, nem akarunk-e beülni egy bútorboltba? Mi egyből rávágtuk, hogy igen. Az első kanyarnál kitett minket, mi meg beslattyogtunk az áruházba. Bent alig lézengtek. Kerestünk magunknak egy félreeső kanapét, lecuccoltunk, és végül ott beszélgettünk zárásig. Minden teljesült: meleg is volt, ülőhely is volt, biztonság is volt. Egyik legszebb covidos élményem. A jó barátságokban mindig van valami kreatívan-egyszerűen csodálatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése