Mindenkinek.

Mindegy, kinek.

Klasszikus Műveltségű Drága Barátném mesél

"Egy ideje depresszióval kezelték (tudniillik L. D.-t). Az orvosa gyógyszercserét javasolt, ami köztudottan erős érzelmi kilengésekkel jár. Ezzel esett egybe, hogy dolgozni kezdett az új munkahelyén, és még nem tudta, hogy klausztrofóbiás. Az első napján kirúgták, miután a levéltár zárolt, ablak nélküli helyiségében, ahova egyedül küldték be dolgozni, mindent felforgatott, a kézírással vezetett jegyzéket pedig tollal firkálta szét. Azonnali hatályú jogviszony-megszüntetését követően ziláltan ténfergett az utcákon, a mobiltelefonját elajándékozta egy hajléktalannak, végül a lakásunknál kötött ki, ahol mindenáron apukámmal szeretett volna beszélni. Anyukám és a nagymamám a nappaliban ültették le, a várakozás közben kiszűrődő hangok alapján időről időre nekiütődött az ablaknak. Mikor apukám hazaérkezett, elé állt, és tudatta vele, hogy az ő és az én lelkem már egyesült, de most már ideje, hogy a testünk is egyesüljön, mert Cicero is megmondta (itt latinul idézett Cicerótól)... Apukám közbevágott, hogy ő nem tud latinul, és nem ismeri Cicerót, csak engem, én viszont nem szóltam neki egy szót sem erről az érzelmi kötelékről, ezért előbb inkább felhív, biztos, ami biztos. 

Én egy közös ismerősünktől tudtam meg, hogy ő nekem tulajdonképpen udvarol. Hirtelen teljesen más színben láttam a zeneakadémiai koncertet, amire azzal az ürüggyel hívott el, hogy egy ismerőse nem tud eljönni, és még én éreztem úgy, hogy szívességet teszek, hogy elkísérem, nehogy kárba vesszen a jegy. És azt is, amikor az egyik koncertünk után egy csokor virágot hozott nekem, amit én a kezébe nyomtam, hogy fogja már meg, mert nem tudom hova tenni a sok cucctól. 

Egyszer moziba hívott. Mivel ezt is fantasztikus burkoltsággal intézte, előre szólt - nehogy randinak tűnjön -, hogy egy barátja is velünk tart.
A barátja most a férjem."

Nyolc éve, hogy utoljára gyakornokoskodtam az irodájában. Biztonsággal állíthatom, hogy nem voltunk azok az úgy nevezett színfoltok egymás életében, mára már azt sem tudja, ki vagyok. Nem úgy a telefonszámomat. A telefonszámomat, na azt pont elmentette. Csak nem az én nevemmel. Három éve keresi rajtam Orosz Bélát. Az első két évben még mondogattam, hogy Ági néni, én a Renáta vagyok, át kellene majd írni a telefonkönyvben. Mára már csak bemutatkozás nélkül tudatom vele, hogy nem vagyok Orosz Béla, további szép napot kívánok, és leteszem. 

A könyvesboltban az eladó a gyerekpolchoz vezetett, megmutatta, milyen képes Bibliákat szoktak ajándékba adni keresztelőre. Már emeltem volna le az egyiket, amikor egy idős néni állt meg mellettem. Bocsánatot kért: nem akar tolakodni, de úgy adódott, hogy véletlenül hallotta, mit keresek, és most ő is ugyanebben cipőben jár, és a másik boltban sokkal szebbek vannak, úgyhogy szaladjak át megnézni azokat is, mert ott pár perc múlva zárnak.

jogi szeretetszolgálat

Aranytsillag: - (elégedetten hátradőlve) A napjegyem és az aszcendensem is a Bika jegyében van.

Én: - .... Várj csak! Az aszcendensed tegnap még nem a Kosban volt?!

Aranytsillag: - Megoldottam.

Ma bármit csináltam, balul ütött ki. Végül vettem egy zacskó fornettit egy hajléktalannak, mire ő kiábrándultan nézett rám, hogy egy kávénak jobban örült volna. Azt hiszem, megyek lefeküdni.