A nagymama lehozta fürödni ötéves forma leányunokáját a tengerpartra. Az asszony már idősebb, de hullámos, felfogott tincsei, lágy arcvonásai, strandruhája és strandtáskája, valamint azok a kifinomult mozdulatok, amikkel lepakolt és megigazította unokája hosszú haját, lágy nőiségről árulkodtak át-átengedve magukon fiatalkori ragyogását. Bement a tengerbe. Az unoka jelezte felé, hogy hamarosan követni fogja. Ahogy a nagymama távozott, a kislány előkotort a táskájából egy púderes dobozkát. Felnyitotta, megnézte magát a tükörben, majd a pamacsot kezébe véve, természetes és gyakorlott mozdulatokkal kezdte púderezni orcácskáit, majd az egész arcát. Amikor úgy érezte, hogy elkészült, még egy pillantást vetett magára a kis kerek tükörben, becsukta a púderes dobozt, és követte nagymamáját a tengerbe. 

 

Próbálom útvonaltervezővel megszervezni az utamat Torrevieja városközpont felé. A google szerint a busz közel három óra múlva érkezik a megállóba. Mikor már-már úgy döntök, hogy gyalog csak 1 óra 15 perc és ezt az időt inkább lesétálom a tengerparton, látom, hogy a megállóban vagy tízen várakoznak. Csodát remélve odamegyek hozzájuk, hátha a helyiek valami titkos információval bírnak. Megkérdezem, hogy  milyen kilátások vannak a buszjárat érkezésére. Nem tudják - mondták -, de hát Spanyolországban vagyunk: ha állunk egy megállóban előbb-utóbb valami jönni fog. 

 

amikor gyermeki szemmel látjuk a világot